Nándit, a fehér főnököt a liberális forradalom egyik kedvence, Lengyel Tamás játssza. A színművész nem sokat bíbelődött a karakterformálással, lényegében ugyanazt a figurát hozza, amit a Mi kis falunkban már láthattunk és megszokhattunk tőle, még a „t” és a „d” betűt is ugyanúgy elpuhítja, mint a vidéki zsákfalu lakóinak életét bemutató „műben”.
Végül is minek újabb tájszólást, hangot vagy gesztusokat kidolgozni? Ami egyszer már bevált, azon teljesen felesleges változtatni.
Ilyenkor nekem persze bevillannak a Trónok harca szereplői. Aki nem látta az HBO sorozatát: minden királyság lakója másik akcentussal beszéli az angolt, amiről aztán egy pillanatra sem feledkeznek meg, nem esnek ki a karakterükből, nem kukucskál ki a figura mögül – hamissá téve a szereplőt – az eredeti színész, láthatóan rengeteg munka van az alakítások mögött.
Munka. Fáradságos, nehéz iparosmunka. Mert bizony kemény munka is szükséges egy jó szerepformáláshoz. Nem lehet mindig önmagunk és egykori tanáraink, osztályfőnökeink hatása alá kerülve ösztönből játszani.
Idehaza viszont bántóan sokszor azt láthatjuk, hogy a magyar színész ugyanazt az eszköztárat használja, amit már százszor vagy ezerszer bemutatott, nincs a figura mögött semmi jó értelemben vett meló, az illető csak megtanulja a szöveget, majd belülről, a saját múltjából és a régi szerepeiből építkezve hoz valamit. Jót vagy rosszat, mindegy, de biztosan valami ismerőset.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!