Valahol vidéken, egy lepukkant kocsmában vagyunk, a koszos – amúgy étteremnek becézett – ivóban néhány végtelenül egyszerű ivócimbora üldögél, karikatúraszerűen, merész túlzásokkal fűszerezve, vadul szidják a cigányokat. Gátlástalanul, ahogy a csövön kifér.
Nappal van, valószínűleg egyiknek sincs munkája, pénze is alig, a saját életükben sikertelenek, ezért aztán minden rosszért a romákat hibáztatják.
Egyszer csak egy baseballsapkás fickó, akiről messziről süt, hogy fizimiskáját a készítők egy tipikus Trump-szavazóról mintázták, és akinek a jelenet előtt egy nappal pár ravasz cigány minden pénzét elnyerte kártyán, egy félig kiolvadt mirelit pizzával érkezik a kocsmába, ahol megpróbálja az ételt kiolvasztatni.
Ezt azonban a drága, márkás pólóban terpeszkedő rasszista tulaj először nem engedi meg neki, azonban miután a pénzétől megfosztott szerencsejáték-függő elkezdi a romákat szidni, mégis engedélyt kap az étel felmelegítésére.
A jelenetet az RTL Klub hozta össze, és a hetekig reklámozott vadonatúj sorozatban, a Nagy fehér főnökben láthatja az igen tisztelt nagyérdemű.
Műfaja propaganda, azon belül is liberális érzékenyítés. Ezt persze a televízió nem így hívja, hanem fontos társadalmi problémák bemutatásának.
De vissza a kocsmába!
A bunkó vidéki asztaltársaságban – kissé meglepő módon – egy cigány férfinak is állandó helye van.
Az ő dolga megjeleníteni a Stockholm-szindrómás, kissé öngyűlölő, rasszista – bizony! – romát, aki hibái ellenére is a csoport legtöbb ésszel megáldott és legnormálisabb tagja, azonban minden bizonnyal úgy érzi, csak akkor fogja befogadni a többségi társadalom, ha a „saját fajtája” ellen fordul, és ő maga is bekapcsolódik a cigányok mocskolásába.
A haverok persze nemcsak a cigányokat szapulják, de b…ziznak és zsidóznak is.
Láthatóan az RTL Klub szerint szerint így mulat a vidék, így élnek a vidékiek: lusták, buták, korlátoltak, egytől egyig fekete öves rasszisták, homofóbok és antiszemiták, fogalmuk sincs az elfogadásról, a haladásról, és mint az a csatorna minden híradójában elhangzik, ezek miatt a borzalmas figurák miatt van Orbán Viktor hatalmon, mert tudvalevő, hogy kizárólag ezek a gonosz és elvetemült, gyűlölködő vidékiek szoktak a Fideszre szavazni.
A televízióban egyelőre csak az első rész ment le, de nincs kétségem afelől, hogy a roppant bátor és haladó forgatókönyvírók egy olyan jelenetet is beleírtak a „műbe” , ahol az agymosott vidékiek a későbbiekben az M1-et nézve fognak fröcsögve migránsozni.
Nándit, a fehér főnököt a liberális forradalom egyik kedvence, Lengyel Tamás játssza. A színművész nem sokat bíbelődött a karakterformálással, lényegében ugyanazt a figurát hozza, amit a Mi kis falunkban már láthattunk és megszokhattunk tőle, még a „t” és a „d” betűt is ugyanúgy elpuhítja, mint a vidéki zsákfalu lakóinak életét bemutató „műben”.
Végül is minek újabb tájszólást, hangot vagy gesztusokat kidolgozni? Ami egyszer már bevált, azon teljesen felesleges változtatni.
Ilyenkor nekem persze bevillannak a Trónok harca szereplői. Aki nem látta az HBO sorozatát: minden királyság lakója másik akcentussal beszéli az angolt, amiről aztán egy pillanatra sem feledkeznek meg, nem esnek ki a karakterükből, nem kukucskál ki a figura mögül – hamissá téve a szereplőt – az eredeti színész, láthatóan rengeteg munka van az alakítások mögött.
Munka. Fáradságos, nehéz iparosmunka. Mert bizony kemény munka is szükséges egy jó szerepformáláshoz. Nem lehet mindig önmagunk és egykori tanáraink, osztályfőnökeink hatása alá kerülve ösztönből játszani.
Idehaza viszont bántóan sokszor azt láthatjuk, hogy a magyar színész ugyanazt az eszköztárat használja, amit már százszor vagy ezerszer bemutatott, nincs a figura mögött semmi jó értelemben vett meló, az illető csak megtanulja a szöveget, majd belülről, a saját múltjából és a régi szerepeiből építkezve hoz valamit. Jót vagy rosszat, mindegy, de biztosan valami ismerőset.
