időjárás 3°C Andor , András 2022. november 30.
logo
CSAK AZ IGAZAT – Az újmarxista ideológiai háború legfontosabb fegyverei a focisták lettek

Szivárványos világbajnokság

Apáti Bence
2022.11.25. 05:40
Szivárványos világbajnokság

A most zajló futball-világbajnokság egyik legfontosabb témája a homoszexuálisok melletti kiállás lett, hiszen modern nyugati világunkban sok mindennel ildomos foglalkozni: a zöldügyekkel, a klímaapokalipszissel vagy a minél több bevándorló – liberálisul: menekült – befogadásával. 

Persze ezektől függetlenül nyugodtan lehet a bőrt is rugdosni, de a legmeghatározóbb témának mégiscsak annak kell lennie, hogy a melegek össze tudjanak házasodni, és hogy a valóság meg a tudomány ellenére mindenki kimondhassa, hogy a ­férfiak is szülhetnek.

Napjainkban ez a fajta kultúrharc vált a legjelentősebbé, a legnagyobb horderejűbbé – aki ma nem az LMBTQ-közösség melletti kiállást szorgalmazza, az nem is tekinthető rendes, tisztességes, jólelkű, jószívű demokratának vagy kultúrlénynek. Valójában embernek sem. 

Azokat, akik nem hajlandók arra az apróságra, hogy minden helyzetben, minden helyszínen és minden lehetséges időpontban szivárványos zászlókkal, transzparensekkel vagy karszalagokkal harcoljanak a roppant elnyomott helyzetben lévő homoszexuálisok ­jogaiért, azokat nyilvánvalóan meg kell bélyegezni, ki kell rúgatni a munkahelyeikről, ki kell rekeszteni őket a demokratikus nyilvánosságból, és érdemes elgondolkozni azon is, hogy ezek a szörnyek szavazati joguk gyakorlásával ne akadályozzák tovább a liberális progresszió kiteljesedését.

Természetesen fontolóra kell venni azt is, hogy az illetők gyerekeket se nevelhessenek, a szép új világban olyan egyszerűen nem fordulhat elő, hogy bigott homofóbok maradi, konzervatív, jobboldali eszmékkel tömjék tele a jövő nemzedékének fejét. Állítólag már a szülők genetikai állományát vizsgálva is meg lehet állapítani, hogy a születendő gyermekük (szélső)jobboldali vagy rendes, az egyetemes emberi jogokra érzékeny liberális lesz-e, így a jövőben azon is érdemes elgondolkozni, hogy a kis posztfasiszta magzatokat akár a tizenötödik hétig is ki lehessen – preventív jelleggel – kaparni a fasiszta anyukák méhéből. 

Mesterlövész, vigyázz!

Korunk Szent Grálja a pénz, ami miatt az emberek önként és dalolva engedik a viccvilágbajnokságot télen, sör nélkül és műszurkolókkal.

Erre való a tudomány, ugye. Persze ha holmi maradi, náci tudósok úgymond a tudományra hivatkozva arról kezdenek beszélni, hogy egy férfiból száz műtét után sem lesz nő, akkor az illetőket azonnal ki kell rúgatni a munkahelyükről, de a haladás érdekében azon is el kell gondolkozni, hogy a transzfóbia bűnébe esett tudósokat átnevelő táborokban győzzék meg a helyes és az emberi jogokat minden körülmények között szem előtt tartó gondolkodás fontosságáról.

A labdarúgó-mérkőzéseken a demonstrációkat persze jó látni, de mindenki számára világos, hogy a forradalomhoz ez kevés. Az iskolákban, az óvodákban, a munkahelyeken ugyanis a mai napig bántóan kevés szivárványos karszalaggal lehet találkozni. Ezért aztán a tanítási napokat azzal lehetne kezdeni, hogy az emberi jogok és a szolidaritás nevében minden gyermek letérdel, és egy szivárványszínű köpenyben elmond egy rövid esküt, pár mondatban hitet tesz amellett, hogy élete legfontosabb célja a melegek támogatása. 

Később persze az órákat is el lehetne törölni, így a lurkók a tanítási idő egyik felében kizárólag híres LMBTQ-emberek életéről tanulhatnának, a hátralevő időben pedig a Net­flix melegekről szóló alkotásait tekinthetnék meg, majd meg is beszélhetnék az alkotásokban látottakat.

A fiatalokon elvégzett agymosás természetesen a legfontosabb feladatok egyike, azonban nem lehet megfeledkezni arról a tényről, hogy a forradalom csak úgy lehet sikeres, ha az idősebb generációt is rendszeres időközönként érzékenyítjük. Jelenleg ezen a téren is rengeteg teendő van még, a munkahelyeken is elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy a munkavállalók LMBTQ-brigádokba tömörüljenek, és a reggeli munkakezdés előtt például olyan szituációs gyakorlatok segítségével pallérozzák a tudatukat, amelyek a melegek melletti kiállást, illetve a szolidaritás fontosságát helyezik a foglalkozások középpontjába. Erre reggelente elég lenne mindössze négy és fél óra, utána pedig el is lehetne kezdeni a munkát.

Természetesen a munkaidő lejárta után is fontos lenne egy közös térdelés meg egy néhány órás gondolatébresztő tréning beiktatása, mely tevékenységek szintén az LMBTQ-jogokról szólhatnának. 

A kollektívák ezek után megbeszélhetnék, hogy milyen fontos ­teendőik vannak még, például szivárványszínű karácsonyi díszek beszerzése, szivárványszínű torták és szalvéták megrendelése stb., újabb LMBTQ-témájú csasztuskák közös megírása, majd gyakorlása, de arról is ezeken a foglalkozásokon lehetne szót ejteni, hogy melyik munkatársat látták meg egy templomba belépni vagy titkon keresztet vetni. Ezekről a munkatársakról érdemes lehetne egy füzetben amolyan jelentéseket is felvezetni, illetve a klerikális reakció jeleit mutató tevékenységeket nyilvántartani.

De hogy a jelenről és ne egy egyre reálisabbnak tűnő negatív utópiáról beszéljek, nézzük meg, miért pont a focimeccsek váltak az újmarxista liberálisok kultúrharcának legfontosabb terepévé. Nos, emögött (is) a militáns LMBTQ-lobbit kell keresni. 

Régi tétel, hogy a börtönben úgy lehet a leggyorsabban kivívni a többi rab tekintélyét, ha a legnagyobb és legkeményebb fogvatartottba kötünk bele. A lelátókon pedig a keményebb, maszkulinabb figurák előfordulása a jellemzőbb. 

Természetesen megtalálhatók ott egyetemisták, irodalmárok meg színházba járók is, de a többség nem feltétlenül a liberális szellemiségű egyetemek „safe space” buborékjaiban szocializálódott. Ergo ha a lobbi a focimeccsek rendszeres látogatóit is le tudja térdepeltetni, akkor a többi már gyerekjáték.
Az ideológiai háború legfontosabb fegyverei a focisták, akik – ki tudja, milyen okok ­miatt – zokszó nélkül csatlakoztak az ­LMBTQ-lobbisták harcához, és annyira lelkes katonaként vannak jelen a csatatéren, hogy gyakran tűnik úgy, maga a foci már nem is olyan fontos, mint a baloldali identitáspolitikai hadviselésben való részvétel.

Látjuk ezt a Katarban most zajló világbajnokságon is. Hogy arrafelé hogyan viszonyulnak a női jogokhoz és a melegekhez, arról lehet persze vitatkozni, mi a magunk részéről ezt 2015 környékén meg is tettük: a közel-keleti életérzést nem annyira szeretnénk Európába hozni, de ott így élnek, ők meg azt nem akarják, ahogy mi éljük az életünket. 

Ezt a haladó Nyugat azonban valamiért nem szeretné elfogadni. A katari világbajnokság jelenleg a legkevésbé sem a fociról szól, hanem a szivárványos karszalagokról, pontosabban azok hiányáról, ami teljesen abszurd jelenség.

A vita sikeresen el is viszi a fókuszt a mérkőzésekről, legutóbb például a németek szájbefogós performansza volt a nyilvánosság első számú témája. Pedig az jóval nagyobb szenzációnak számított, hogy a japánok megverték a Nationalelfet. Hiába: inkább focizni kellett volna, nem LMBTQ-propagandát folytatni. Attól ugyanis még senki sem lett világbajnok.

Borítókép: A német kezdőcsapat fényképezkedik, mielőtt megkezdődik a Németország–Japán mérkőzés a katari labdarúgó-világbajnokság első fordulójában az ar-rajjáni Halifa Stadionban 2022. november 23-án (Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek)

Öngól a nyitányon

Mégsem engedélyezik a katari vb-n a sör árusítását és fogyasztását, melyet végül csak a VIP-vendégek élvezhetnek.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.