Az import csak látszólag ad biztonságot, hiszen egyre gyakrabban vannak olyan drámai helyzetek az európai hálózatban, amelyek azt mutatják, hogy súlyos energiahiány jellemzi azt. Jó példa erre, ami december 12-én történt. Ezen a napon már a reggeli órákban drámai módon csökkent az európai hálózaton a frekvencia, annak ellenére, hogy szinte az összes rendelkezésre álló szén- és gáztüzelésű erőmű a hálózatra termelt. Ennek oka az elmúlt évek brüsszeli energiapolitikája miatt kiépülő, ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőművek rohamtempójú fejlesztése volt, amihez egyes országokban atomerőmű-leállítások, valamint az abszolút elhibázott brüsszeli szankciós politika társult. A megújuló energiaforrások átgondolatlan rendszerbe állítása miatt ma reneszánszukat élik a klímagyilkos szénerőművek. Erről persze mélyen hallgat Jávor és a többi „szakpolitikus”.

Magyarország mellett meg lehet említeni például Csehországot, Lengyelországot, Svédországot, Hollandiát, Franciaországot és Romániát is. Hazánk nagy kihívásokkal szembesül, ami a jövőben még inkább fokozódni fog, hiszen – döntően az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek elterjedésével – az igények növekedni fognak, amelyeket télen-nyáron és éjjel-nappal tudni kell majd kielégíteni. Az utóbbi időben megtapasztalhattuk, hogy ha nagy a baj, akkor csak saját magunkra számíthatunk. Éppen ezért a nemzeti célokat az szolgálja a legjobban, ha a jövőbeli igények kielégítését biztosító árammennyiséget hazai erőművek termelik meg. Ehhez szükséges a Paks II atomerőmű megépítése, a paksi atomerőmű blokkjainak további üzemidő-hosszabbítása mellett a megújulók, döntően a naperőművek jelentős fejlesztése, sőt ideje tervezni Paks II mellett új telephelyen újabb atomerőművi egységek építését is.

Jávor azt mondja, hogy a Paks II atomerőműre „szánt pénzt” (a tízmilliárd euró hitelt az oroszok az atomerőmű-építésre adják és nem másra!) költsük inkább döntően napenergiára és hálózatfejlesztésre. Sajnálatos módon Jávor és társai a mai napig nem értik meg, hogy az ipari mértékű energiatárolás hiánya miatt az időjárás- és napszakfüggő megújulókkal nem lehet garantálni az energiaellátást. Tehát lehet építeni ötször, tízszer nagyobb megújulókapacitást, ha nem süt a nap és/vagy nem fúj eléggé a szél, akkor ezen erőművek termelése nullához közeli, hiába van belőlük bármennyi!

Jó példa erre a hazai nap- és szélerőművek novemberi gyenge teljesítménye, hiszen hiába közelíti a 2900 MW-ot a beépített kapacitásuk, novemberben csak a fogyasztás három (!) százalékát tudták biztosítani, miközben a paksi atomerőmű 1500 MW beépített kapacitása révén (Pakson novemberben négy helyett csak három blokk üzemelt karbantartás ­miatt) a huszonkilenc százalékát! A megújulókhoz képest az adott időszakban (novemberben) fele akkora kapacitással üzemelő paksi atomerőmű 1100 gigawattóra villamos energiát termelt, miközben a hazai nap- és szélerőművek csak 120-at. A különbség a fele akkora kapacitás ellenére közel kilencszeres! Lehet ugyan továbbra is szajkózni, hogy a beépített megújulókapacitás már meghaladja a paksi atomerőmű teljesítményét, de ideje lenne, hogy a baloldali politikusok és más, a megújulókat túlzottan favorizáló sötétzöld szervezetek és „szakértők” is megértsék a lényeget: áramot ezek csak akkor termelnek, ha süt a nap és/vagy fúj a szél. Nem annyira nehéz.

Lehet bármilyen korszerű egy hálózat, mert ha nincs egy olyan, az egészséges energiamix eredményeként összeálló erőművi kapacitás, amely télen-nyáron és éjjel-nappal folyamatosan képes a hazai elektromosenergia-igény kielégítésére, akkor hiába a legkorszerűbb (okos)hálózat.

Ha Jávoron és társain múlna a hazai energiaellátás, akkor áramkorlátozásokkal és a többszörösére emelkedett áramárakkal lennénk kénytelenek szembesülni. Évente egyszer-egyszer gyertyafény mellett vacsorázni romantikus, de minden héten többször is? Nos, ezt inkább meghagynám Jávornak és társainak.

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője

Borítókép: Jávor Benedek (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)