Mióta a főváros pénzén Brüsszelben a Karácsony Gergelyt képviselő, Paks II-ellenes zöldlobbista, Jávor Benedek megnyilvánulásait figyelem, egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a hasonszőrű baloldali politikusokat bármiről meggyőzni legalább akkora kihívás, mint egy galambbal sakkpartit kezdeni. Jávor, akit a BBC „szakértő” aktivistaként mutatott be, arról beszélt, hogy „energetikai szempontból nem szükséges Paks II-t megépíteni, és ezt a pénzt jobb lenne megújulókra, például napenergiára, valamint hálózatfejlesztésre költeni”.

Jávort és társait a Magyar Nemzet hasábjain és számos más helyen sokszor szembesítettem már a valósággal, de mindhiába. Emlékezzünk vissza! Karácsony brüsszeli embere korábban arról beszélt, hogy az 55 euró/megawattóra áron garantáltan megtérülő Paks II atomerőmű eleve kidobott pénz, mert a villamos energia ára az elkövetkező évtizedekben az unió által is támogatott „zöldítésnek” köszönhetően folyamatosan csökken. Jávor pár éve még egyenesen árzuhanást vizionált: „Az árzuhanás sokkal gyorsabb, mint amire számítottunk, és még messze nem állt meg. Hosszú távon átlagosan is 20 euró/megawattóra körül lehet a megújulók költségszintje, és döntően ez fogja meghatározni az árszinteket.”

A korábbi hónapokban még sokkolóbb árakkal szembesültünk. A jövő pedig nem kecsegtet semmi jóval. Hol van ez az ár a balos „szakértők” húszeurós vízióitól?! Velük szemben a kormányzati kommunikáció és a szakértői nyilatkozatok következetesen arról szóltak, hogy az áramárak szükségszerűen növekedni fognak. Ez a tavaly elkezdődött európai energiakrízis, valamint a brüsszeli szankciók miatt már be is bekövetkezett!

Térjünk vissza a hazai ellátásbiztonság kérdéséhez. Jávor szerint „energetikailag nem szükséges Paks II”. Ha semmi mást nem mondott volna, önmagában ez az állítás is elég lenne a szakmai kompetenciájának kétségbe vonásához. Jávornak vagy nincs fogalma arról, hogy Magyarország már most is csak úgy tudja ellátni a saját fogyasztóit, ha éves szinten harmincszázaléknyi áramot importál a szomszédos országokból, vagy – és ez a valószínűbb – Jávor Benedek tudatosan tesz idegen érdekeket szolgáló nyilatkozatokat.

Az import csak látszólag ad biztonságot, hiszen egyre gyakrabban vannak olyan drámai helyzetek az európai hálózatban, amelyek azt mutatják, hogy súlyos energiahiány jellemzi azt. Jó példa erre, ami december 12-én történt. Ezen a napon már a reggeli órákban drámai módon csökkent az európai hálózaton a frekvencia, annak ellenére, hogy szinte az összes rendelkezésre álló szén- és gáztüzelésű erőmű a hálózatra termelt. Ennek oka az elmúlt évek brüsszeli energiapolitikája miatt kiépülő, ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőművek rohamtempójú fejlesztése volt, amihez egyes országokban atomerőmű-leállítások, valamint az abszolút elhibázott brüsszeli szankciós politika társult. A megújuló energiaforrások átgondolatlan rendszerbe állítása miatt ma reneszánszukat élik a klímagyilkos szénerőművek. Erről persze mélyen hallgat Jávor és a többi „szakpolitikus”.

Magyarország mellett meg lehet említeni például Csehországot, Lengyelországot, Svédországot, Hollandiát, Franciaországot és Romániát is. Hazánk nagy kihívásokkal szembesül, ami a jövőben még inkább fokozódni fog, hiszen – döntően az e-mobilitás és a hőszivattyús rendszerek elterjedésével – az igények növekedni fognak, amelyeket télen-nyáron és éjjel-nappal tudni kell majd kielégíteni. Az utóbbi időben megtapasztalhattuk, hogy ha nagy a baj, akkor csak saját magunkra számíthatunk. Éppen ezért a nemzeti célokat az szolgálja a legjobban, ha a jövőbeli igények kielégítését biztosító árammennyiséget hazai erőművek termelik meg. Ehhez szükséges a Paks II atomerőmű megépítése, a paksi atomerőmű blokkjainak további üzemidő-hosszabbítása mellett a megújulók, döntően a naperőművek jelentős fejlesztése, sőt ideje tervezni Paks II mellett új telephelyen újabb atomerőművi egységek építését is.

Jávor azt mondja, hogy a Paks II atomerőműre „szánt pénzt” (a tízmilliárd euró hitelt az oroszok az atomerőmű-építésre adják és nem másra!) költsük inkább döntően napenergiára és hálózatfejlesztésre. Sajnálatos módon Jávor és társai a mai napig nem értik meg, hogy az ipari mértékű energiatárolás hiánya miatt az időjárás- és napszakfüggő megújulókkal nem lehet garantálni az energiaellátást. Tehát lehet építeni ötször, tízszer nagyobb megújulókapacitást, ha nem süt a nap és/vagy nem fúj eléggé a szél, akkor ezen erőművek termelése nullához közeli, hiába van belőlük bármennyi!

Jó példa erre a hazai nap- és szélerőművek novemberi gyenge teljesítménye, hiszen hiába közelíti a 2900 MW-ot a beépített kapacitásuk, novemberben csak a fogyasztás három (!) százalékát tudták biztosítani, miközben a paksi atomerőmű 1500 MW beépített kapacitása révén (Pakson novemberben négy helyett csak három blokk üzemelt karbantartás ­miatt) a huszonkilenc százalékát! A megújulókhoz képest az adott időszakban (novemberben) fele akkora kapacitással üzemelő paksi atomerőmű 1100 gigawattóra villamos energiát termelt, miközben a hazai nap- és szélerőművek csak 120-at. A különbség a fele akkora kapacitás ellenére közel kilencszeres! Lehet ugyan továbbra is szajkózni, hogy a beépített megújulókapacitás már meghaladja a paksi atomerőmű teljesítményét, de ideje lenne, hogy a baloldali politikusok és más, a megújulókat túlzottan favorizáló sötétzöld szervezetek és „szakértők” is megértsék a lényeget: áramot ezek csak akkor termelnek, ha süt a nap és/vagy fúj a szél. Nem annyira nehéz.

Lehet bármilyen korszerű egy hálózat, mert ha nincs egy olyan, az egészséges energiamix eredményeként összeálló erőművi kapacitás, amely télen-nyáron és éjjel-nappal folyamatosan képes a hazai elektromosenergia-igény kielégítésére, akkor hiába a legkorszerűbb (okos)hálózat.

Ha Jávoron és társain múlna a hazai energiaellátás, akkor áramkorlátozásokkal és a többszörösére emelkedett áramárakkal lennénk kénytelenek szembesülni. Évente egyszer-egyszer gyertyafény mellett vacsorázni romantikus, de minden héten többször is? Nos, ezt inkább meghagynám Jávornak és társainak.

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője