Én meg nyafogok, ha megfúj a szél.
Az a kép, amiről beszélek, örökre belém égett. Katartikus pillanat. Nézem a két idős férfit, a pápát és az atyát egymás mellett, mindketten kerekesszékben. A pápa kezet csókol, holott kezet csókolni a pápának szoktak. Egyszerre kizökken és helyreáll a világ. Nevetnek. Ó, te magas ég, de kicsi vagyok. Torokban gombóc, ver a szív, szűkül a gyomor. A lélek repül, az ember magába száll. Ferenc pápa egész, teljes gesztusrendszere az egyszerű élet ünnepléséről szól. A focitól a moziig.
Egyébként felettébb jellemző, melyek azok a filmek, amik a legnagyobb hatással voltak rá. Ezekből is összeáll egy kép. Roberto Rossellini: Róma, nyílt város. Fellini: Országúton. És Gabriel Axel: Babette lakomája. Nyugodtan vezethetne egy filmklubot is ráérő idejében, mondjuk Nyitott kapuk címmel.
Ha egymás mellé tesszük ezeket a filmeket, talán világosabbá válik, miért nem tudnak sokan mit kezdeni Ferenccel. Mert valóban, igazán szabad szellem. Persze, hogy a kockáknak liberális, a liberálisoknak konzervatív, a teljesen fogalmatlanoknak meg ateista. És még dél-amerikai is a tetejébe, azok meg mind komcsik. Ráadásul európaibb az európaiaknál. Tényleg nem könnyű vele. Ráadásul és mindeközben egy pillanatra se felejtsük el, hogy nem egy joviális bácsival van dolgunk. „Béke kell, bölcsőkkel és nem sírokkal teli világ.” Világos, tiszta beszéd.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!