Aki csak kicsit is figyelemmel kísérte Ferenc pápa budapesti látogatásának eseményeit, és tanúja volt a sok fiatalt is megmozdító, lélekemelő egyházi rendezvényeknek, a nagyszerű Kossuth téri pápai szentmisének, az előtt nem lehetett kétséges: e három napon Magyarország ismét hitet tett erős keresztény elkötelezettsége mellett. Látható volt, hogy hazánk felekezeti hovatartozástól függetlenül, büszkén vállalja keresztény gyökereit, hitét, kultúráját.
A szentatya újabb látogatása a kereszténységtől egyre inkább elforduló Európában a magyarok iránti szolidaritásként is felfogható. Ferenc pápa fehér-arany színekben pompázó, magyar tervezésű miseruhája is az irántunk megnyilvánuló szeretetet tükrözte. Legfőbb motívuma a feltámadt Krisztus, akinek szívéből folyó fakad, mintegy utalva a Dunára és a másfél éve Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.
A pápalátogatás számos, megindítóan szép eseményéből nehéz bármit is kiragadni, azonban meg kell említeni, hogy vasárnap, a zárónapon, a csodálatosan szép környezetben megrendezett szentmise több mint százezer fős közönsége előtt Ferenc pápa nagy hatású szentbeszédet mondott. Ebben nem csak a magyaroknak üzent, amikor felszólította a híveket: „Legyetek nyitott kapuk! Legyünk nyitottak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni!” Jézus a kapu, és aki őrajta keresztül lép be, annak örök élete van – tette hozzá.
A szentbeszédet követően Erdő Péter bíboros köszönetet mondott a pápának. Megköszönte, hogy a szentatya egy olyan néphez látogatott, amelynek a nyelvéhez még csak hasonló sincs a világon. Olyan nép ez, amely több mint ezer éve ragaszkodik az európai kereszténységhez. Kérte Ferenc pápát, adja a magyarokra apostoli áldását. A magyar bíboros szavaira válaszolva kifejezetten a magyarokhoz szólt a pápa: „Szűz Máriára, a magyarok nagyasszonyára bízok minden magyart, e nemes országból az ő szívére szeretném bízni a kontinens jövőjét, amelyre az elmúlt napokban sokat gondoltam, különösen a béke ügyét.”
És Európának is üzent. Annak a földrésznek, amely ma kénytelen elviselni, hogy zömében balliberális politikai vezetők irányítása alatt áll, s amely 2004-ben az EU alkotmányába nem vette be az Európa keresztény gyökereire való utalást. Az egyértelmű üzenet így hangzott: „Isten Szent Anyja, hozzád imádkozunk az egyházért Európában, hogy újra megtalálja az imádság erejét, felfedezze alázatodat és engedelmességedet.”
A hazai sajtóorgánumok zöme tisztességesen, a pápalátogatás rangjához, méltóságához hűen, a hatalmas érdeklődésnek megfelelően tudósított a különleges eseményről. Sajnos nem mindegyik. Az ellendrukker benyomását keltő 444.hu például ilyen címekkel számolt be a történésekről: „Letudta a protokollt a Várban, végül a Bazilikánál összegyűlt emberek közé ment Ferenc pápa”. „Mit mond a szegényekről és menekülőkről a pápa egy olyan országban, ahol a menedékkérők elleni rendszerszintű uszítás és a hajléktalanság kriminalizálása mindennapos?” „A magyar hatóságok éheztették, most együtt imádkozott Ferenc pápával”. „A pápalátogatás eseményeire nem mehettünk be, de úgy fotóztunk, mintha mise történt volna”.