Aki csak kicsit is figyelemmel kísérte Ferenc pápa budapesti látogatásának eseményeit, és tanúja volt a sok fiatalt is megmozdító, lélekemelő egyházi rendezvényeknek, a nagyszerű Kossuth téri pápai szentmisének, az előtt nem lehetett kétséges: e három napon Magyarország ismét hitet tett erős keresztény elkötelezettsége mellett. Látható volt, hogy hazánk felekezeti hovatartozástól függetlenül, büszkén vállalja keresztény gyökereit, hitét, kultúráját.
A szentatya újabb látogatása a kereszténységtől egyre inkább elforduló Európában a magyarok iránti szolidaritásként is felfogható. Ferenc pápa fehér-arany színekben pompázó, magyar tervezésű miseruhája is az irántunk megnyilvánuló szeretetet tükrözte. Legfőbb motívuma a feltámadt Krisztus, akinek szívéből folyó fakad, mintegy utalva a Dunára és a másfél éve Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.
A pápalátogatás számos, megindítóan szép eseményéből nehéz bármit is kiragadni, azonban meg kell említeni, hogy vasárnap, a zárónapon, a csodálatosan szép környezetben megrendezett szentmise több mint százezer fős közönsége előtt Ferenc pápa nagy hatású szentbeszédet mondott. Ebben nem csak a magyaroknak üzent, amikor felszólította a híveket: „Legyetek nyitott kapuk! Legyünk nyitottak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni!” Jézus a kapu, és aki őrajta keresztül lép be, annak örök élete van – tette hozzá.
A szentbeszédet követően Erdő Péter bíboros köszönetet mondott a pápának. Megköszönte, hogy a szentatya egy olyan néphez látogatott, amelynek a nyelvéhez még csak hasonló sincs a világon. Olyan nép ez, amely több mint ezer éve ragaszkodik az európai kereszténységhez. Kérte Ferenc pápát, adja a magyarokra apostoli áldását. A magyar bíboros szavaira válaszolva kifejezetten a magyarokhoz szólt a pápa: „Szűz Máriára, a magyarok nagyasszonyára bízok minden magyart, e nemes országból az ő szívére szeretném bízni a kontinens jövőjét, amelyre az elmúlt napokban sokat gondoltam, különösen a béke ügyét.”
És Európának is üzent. Annak a földrésznek, amely ma kénytelen elviselni, hogy zömében balliberális politikai vezetők irányítása alatt áll, s amely 2004-ben az EU alkotmányába nem vette be az Európa keresztény gyökereire való utalást. Az egyértelmű üzenet így hangzott: „Isten Szent Anyja, hozzád imádkozunk az egyházért Európában, hogy újra megtalálja az imádság erejét, felfedezze alázatodat és engedelmességedet.”
A hazai sajtóorgánumok zöme tisztességesen, a pápalátogatás rangjához, méltóságához hűen, a hatalmas érdeklődésnek megfelelően tudósított a különleges eseményről. Sajnos nem mindegyik. Az ellendrukker benyomását keltő 444.hu például ilyen címekkel számolt be a történésekről: „Letudta a protokollt a Várban, végül a Bazilikánál összegyűlt emberek közé ment Ferenc pápa”. „Mit mond a szegényekről és menekülőkről a pápa egy olyan országban, ahol a menedékkérők elleni rendszerszintű uszítás és a hajléktalanság kriminalizálása mindennapos?” „A magyar hatóságok éheztették, most együtt imádkozott Ferenc pápával”. „A pápalátogatás eseményeire nem mehettünk be, de úgy fotóztunk, mintha mise történt volna”.
Nem olvastam bele ezekbe az írásokba, nem szerettem volna érdemben foglalkozni velük, s végképp nem akartam, hogy örömteli élményeinkbe üröm vegyüljön.
A magam részéről protestáns létemre is örömöt éreztem Ferenc pápa látogatásának felemelő pillanatai miatt. Örömöt éreztem akkor is, amikor ezt mondta: „Megáldalak benneteket. Köszöntöm a más felekezetekhez tartozó testvéreket.”
Nem engedhetjük meg, hogy istentelen, keresztényeket gyalázó és gúnyoló írástudók gázoljanak érzéseinkbe, hitünkbe, ezért e kis kellemetlen kitérő után visszakanyarodom a szentatya záróbeszédéhez, amelyben köszönetet mondott mindazoknak, akik távoli földekről is eljöttek Budapestre, illetve azoknak, akik sokat dolgoztak e látogatás sikeréért. „Olyan szép, hogy a határok nem választóvonalakat, hanem kapcsolódási pontokat jelentenek. Krisztusnak az a szándéka, hogy egy nyájban egyesüljünk.”
A 444.hu szerkesztői talán soha nem fogják megérteni, miért csalt könnyeket a Kossuth téren és a környező utcákban összegyűlt emberek szemébe, amikor a pápa a magyarok nagyasszonyát említette, s amikor így búcsúzott: „Azt kívánom nektek, hogy Krisztus örömét terjesszétek. Hálás vagyok az elmúlt napokért, a szívemben hordozlak titeket.” Végül magyarul mondta: „Isten, áldd meg a magyart!”
Hozzátehetjük a magunk kívánságát: Isten áldja Ferenc pápát!
A szerző író, újságíró
