Miközben a műveltnek is nevezhető világ Prigozsin sztárséf marcia su Moszkvájára figyel, aki mindeközben egyáltalán nem emlékeztet a legendás Anthony Bourdainre, viszont sokkal inkább a Jelcinre ráeresztett egykori forró levesre, azért történik itten némi apróságnak is definiálható pillanat. Nekem például ki tudja, miért, a Széna tér ugrik be, holott már igen régen nem lakom a környékén sem. Bereményi Géza verssorai a kitörésről, Cseh Tamás magyar hangján. Az édesanyám által üzemeltetett borozó, ami azóta nagyot ment az interneten. A lépcsők. Meg hogy még a hőskorban leírtam, hogy Szabó bácsi mit szólna a Mammuthoz. Nem vagyok oda a mindenkori ruszkikért, a hatalmukért, na, a cártól és Paskievicstől a KGB-ig. Az ukránoktól még kevésbé, a fene tudja, hányadik fronttól eddig az agresszív szövegelésig, amitől már az amerikaiak jelentős részének is tele van a surranója.
Na de mi van még a világban? Harley–Davidson. A márka egy időben a szabadság megtestesítője volt, a szellem átment a gépbe. Emlékszünk a kulcsjelenetre, amikor Dennis Hopper filmjében Peter Fonda eldobja az óráját a nyeregből, beidézve westernhős édesapját és egyben azt a filozófiai tételt, mely szerint nincs idő, azt az emberiség találta ki, miként a gravitációt, a Föld forgását és még sok egyebet.
Most meg az van, hogy milliomosok egy jelentős csoportja ellehetleníti embertársai azon szándékát, hogy eljussanak a-ból b-be, jelesül Budapesten. Miként a szaladgálók és a biciklisták más alkalmakkor. Nevetséges és egyben bosszantó. Fogalmak, jelentések, tartalmak változnak. De ne duzzogjunk, nyár van.
Egy fradistának persze az is bosszantó, hogy kedvenc klubja épp hogy csak leigazolta a szerb Alekszandar Pesicset, méghozzá nem akárhonnan, hanem a Crvena Zvezdától, ő meg azonnali jelleggel megsérül. A Ferencvárost sújtó sérülési átok tehát folytatódik, az okokat nyilván gőzerővel bogozzák a szakemberek. Pedig Pesicset gyaníthatóan gyorsan szívébe zárta volna a legkeményebb mag is, már csak a bemutatkozó nyilatkozatából kivilágló mentalitása miatt is. Ha meggyógyul, aligha fog lazázni. A szerbek többnyire nem vacakolnak. A magyar válogatott meg az övékkel játszik szeptemberben, hogy aztán valószínűsíthetően kéz a kézben masírozzunk az Európa-bajnokságra. És akkor talán a tízmillió szövetségi kapitány némelyike is belátja, hogy Marco Rossi egy fantasztikus fickó. És lehet stadionozni vs. lélegeztetőgép, de minek. Ha hatvanezer ember kimegy a Puskás Arénába egy Litvánia (nem Argentína) elleni meccsre, az népítélet. Az atlétikai világbajnokságra meg előre eladtak kétszázezer zsugát. A magyarok már csak ilyenek.
