Ha egy nehéz vagy legalábbis annak tűnő élethelyzettel találkozunk, akkor sokan megdöbbenéssel vegyes csodálattal azt szokták mondani, hogy le a kalappal a teljesítmény előtt, és ők hasonló teherrel nem tudnának megbirkózni, képtelenek lennének optimistán tekinteni a jövőbe. S mi tagadás, azok közül, akiket megpróbált az élet, egyesek tényleg nem képesek leküzdeni az eléjük tornyosuló akadályokat. Öngyilkosok lesznek vagy megkeseredetten, adott esetben az alkohol vagy kábítószer rabjaiként teljesen lecsúsznak. Másoknak azonban sikerül új értelmet adniuk az életüknek, és kívülről talán érthetetlen módon mosolyogva mennek előre, és keresik a kihívásokat.
Mindezen annak kapcsán kezdtem el elmélkedni, hogy a közelmúltban megismertem Sulyok Péter hobbihumoristát, akivel szintén nem bánt kesztyűs kézzel az élet.
A 37. életévében járó férfinak veleszületett gond volt a szemével. A zöld és szürke hályog kombinációja miatt a jobb szemére eleve nem látott, a balt pedig csak műtétek sorával tudták helyrehozni az orvosok. Emiatt élete első hét évének jelentős részét kórházban töltötte. A műtétek eredményre vezettek, de azt közölték vele, hogy a jó állapot minden bizonnyal átmeneti. Alapfokú tanulmányait a vakok általános iskolájában kezdte, majd tizenegy évesen komoly csapás érte. Összeütközött a folyosón egy másik fiúval, és a balesetben a még jó szeme sérült meg.
Hat évvel később, 2003-ban megvakult, a saját döntése alapján. A baleset után ugyanis a zöld hályog elhatalmasodott a bal szemén, és olyan fájdalmak gyötörték, hogy inkább a műtét mellett döntött.
Ott állt tizenhét évesen vakon, úgy, hogy még el sem kezdődött igazán az élete. Ha belegondolunk a kamaszkorú Sulyok Péter helyzetébe, akkor biztos sokan vannak, akik azt mondják: én összeomlottam volna. Igen, ez is egy lehetőség lehetett volna, de riportunk főszereplője nem a padlót választotta, hanem inkább előre tekintett. Még nem felfelé, mert ahhoz később meg kellett járnia a poklot. Előbb azonban vállalkozásba fogott, olykor a szürke zónában is mozgott, folyamatosan képezte magát, és mindent megtett azért, hogy megállja a helyét a világban. Kettőzött erővel küzdött, hogy a látók között vakon is érvényesüljön. Sikerrel tette, olyan területeken is kipróbálta magát, ahol a látók közül sem mindenki boldogul, például kellő kézügyesség híján. Sulyok Péter barkácsolni kezdett, egyre több mesterséget tanult ki, a mozdulatokat a meglevő képességeihez igazította, majd azokat vasszorgalommal begyakorolta. Lényegében bármilyen szerszámmal megtanult dolgozni, és idővel már egy-egy ingatlan komplett felújítását is elvállalta.
Aztán, talán az újabb és újabb megpróbáltatások hatására vagy mert elfogyott a lendülete, ő is letért a helyes útról, és az italhoz nyúlt. Ahogy ő fogalmazott: az alkoholizmus a feszültségkezelés rossz eszköze volt nála. Ez az állapot évekig tartott, és egyre durvább méreteket öltött, aminek egy csaknem tragédiába torkollott, átmulatott éjszakát követően vetett véget. Az eset hatására letette az italt, ahogy mondta: „Hatott az égi figyelmeztetés.” Kijelenthetjük, hogy a pokoljárás eredményre vezetett, a férfi sikeresen harcolt meg a démonjaival. S itt elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor Sulyok Péter már nemcsak előre, hanem felfelé is tekintett.
Megbékélt Istennel, és azóta kéz a kézben az Úrral éli életét. Az utóbbi években sok mindent megértett, többek között azt, hogy félre kell tenni a dühöt ahhoz, hogy a dolgokat derűsen tudjuk szemlélni. Szavai szerint mindenkinek meg kell járnia a maga poklait ahhoz, hogy rájöjjön: az egész csak játék. Ma már képes kimondani, hogy problémák nincsenek, csak megoldandó feladatok és megtapasztalandó körülmények. S vallja, hogy a problémák akkor keletkeznek, ha valamin elkezdünk feleslegesen rágódni. A lényeg szerinte az, hogy minden esetben el kell eldöntenünk: egy-egy helyzetben megoldást keresünk vagy kifogást.
Ezeket a gondolatokat olvasva nyugodtan kijelenthetjük, hogy Sulyok Péter révbe ért, egyben valódi példaképpé vált. A küzdeni tudását a kezdetek kezdetétől lehetett csodálni, minden elismerést megérdemelt, ahogy folyamatosan képezte magát és a látók világában is érvényesült. Ki ne süvegelné meg azt, ha egy vak ember tetőt újít fel, flexel, körfűrésszel dolgozik, vizet szerel, burkol vagy éppen beépített szekrényt készít? Ezek óriási dolgok, sokan látóként sem tudnak megbirkózni ilyen munkákkal. Ahhoz azonban, hogy Sulyok Péter felfelé tudjon tekinteni és példaképpé váljon, először el kellett buknia, majd a padlóról fel kellett állnia. Ezt a pokoljárást nem lehetett megspórolni.
Az már csak egy adalék, hogy a férfi közben hobbihumoristaként is kipróbálta magát, és meg is állta a helyét. Szerepelt a Showder-klubban és a Fábry-show-ban, a Rádiókabaréban pedig évente kétszer-háromszor a mai napig fellép. Bizonyítja, hogy az életet derűsen, humorral fűszerezve is nagyon komolyan lehet venni.
