Ne szépítsük: a magyar gazdaság immár egy éve recesszióban van, amely azért is nyugtalanító, mert szakértői körökben – most szó sincs kincstári optimizmusról – tulajdonképpen mindenki mérget vett arra, hogy a nyárra a zsugorodásból kilép Magyarország, valamint átáll egy szép csendben gyorsuló növekedési pályára. Ezzel szemben a legutóbbi, második negyedéves GDP-szám – az előző negyedévhez, továbbá az egy évvel ezelőtti állapothoz viszonyított csökkenés – sokként hatott. A nagy kérdés most az, hogy az év hátralévő részében kijövünk-e a visszaesésből, és a gazdasági aktivitásunk éves alapon átmegy-e egy nullás vagy egy minimális pozitív tartományba.
De jogos az a felvetés, hogy miként is sikerülhet ez? Mielőtt azonban választ adnánk a feltett kérdésre, nézzük, mi is okozta a gazdaságunk „meghátrálását”, valamint azt is, hogy kizárólag magyar jelenségről van-e szó. Utóbbival kezdjük: éppenséggel lehetne a gazdasági aktivitás csökkenése hazai specifikum is, de most abszolút nem erről van szó. Tudniillik a Covid okozta gazdasági sokk, majd az orosz–ukrán háború miatti negatív gazdasági környezet Magyarországot is magával rántotta, tekintettel az erős gazdasági kitettségre. Hiába, ami egyszer jó képlet, máskor inkább méreg. S minden jel szerint a magyar gazdaságot ütötte meg leginkább a szomszédban zajló fegyveres konfliktus. Az energia-, majd az élelmiszerárak emelkedése vitte a prímet, ragozni sem kell.
Nincs azonban szó válságról, olyanról meg főképp nem, mint amilyen 2008–2009-ben volt Magyarország. Ha az lenne, annak felettébb durva lenyomata lenne: például a hazai munkaerőpiacról százezrek „esnének” ki. Ám ezen a téren semmi gond. Olyannyira, hogy soha nem dolgoztak még ennyien hazánkban, mint most. A technikai recesszió ellenére róka fogta csukáról van szó.
Nem pusztán nálunk tapasztalható azonban visszaesés. A világ fejlett gazdasági részei ugyancsak bezuhantak tavaly, és az infláció is elszabadult mindenütt, emlékezzünk csak a 2023-as jelentésekre. Tegyük hozzá azt is, hogy az évtizedek óta rekorder Kínában is jelentősen visszaesett a növekedés: bár szívesen cserélnénk a hatszázalékos bővüléssel, az ázsiai gazdasági óriás esetében a legutóbbi 6,3 százalékos GDP-adat bizony nagyon gyenge mutatvány. De Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere, az Európai Unió is megérezte a recesszív környezetet, igaz, a kezdeti stagnálás után lassú növekedésnek indult a vén kontinens gazdasága. De a számunkra legfontosabb uniós tagállamban, Németországban nemrég még ugyanúgy recesszió volt, mint most nálunk. Ettől függetlenül Berlinben sem hirdették ki, hogy „krízis van”.
Amennyiben pedig alaposan megnézzük a KSH által közölt GDP-szám hátterét, abból bizony kiderül, hogy az éves visszaesést alapvetően az ipari és a kereskedelmi szektor gyengülése okozta, és a jelentős tényező ebben, hogy a reálbérek mérséklődése miatt csökkent a belső, hazai kereslet. És ebben a fő ludas az infláció, amely ellen a kormány is harcol, különböző és mélyreható intézkedésekkel. Ide tartozik, hogy az EU által zárolt forrásokat a központi költségvetés helyettesíti, de ez sem tart örökké. Ráadásul ezek a pénzek nagyon kellenének a beruházások felpörgetése szempontjából.
De ne áruljunk zsákbamacskát! A kulcskérdés jelenleg az infláció lehúzása, hiszen a dinamikus áremelkedés törte meg a lakosság vásárlóerejét. Amennyiben ugyanis az infláció csökken, akkor a reálbérek ismét növekedni tudnak. Továbbá majd vissza lehet vágni a kamatokat, amely „beindítja” a beruházásokat. Ilyen egyszerű dolog ez, de azért idő is kell hozzá.
Vissza kell térni tehát az alapokhoz, amelyben a már fentebb említett, belső keresleti problémát kell azonnal orvosolni. Tudniillik a hazai fogyasztás a reálkeresetek csökkenése és a háztartások takarékoskodása miatt visszaesett, ez pedig nagyban kihat a belföldre termelő ágazatokra: a szolgáltatásokra és az ipar egy részére, miként az a KSH-jelentésből is kiderül. Summa summarum: megvan az esélyünk arra, hogy a technikai recesszióból kilépjünk, de ennél sokkal fontosabb, hogy azon túl is lendüljünk!
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Kurucz Árpád)
