Ne feledjük, Magyar Péter azzal kezdte politikai ámokfutását, hogy elárulta gyermekei anyját, aztán az addig többszörösen kihasznált politikai közösségét, ami helyett létrehozott egy másikat, olyat, amit semmi más nem tart egyben, mint az elárult közösség tagjai és vezetői iránt felkorbácsolt zsigeri gyűlölet. 

Ez a büszkén vállalt köpedelem lesz a szép új világ alapja, ez a gyönyörű reménység, amit a patrióta politikával szemben kínálni tudnak. A kérdés már csak az: ki veszi ezt be? Mi lakozik annak a tömegnek a lelkében, szívében, agyában, amelyik ott csápol lelkesen ezeknek a gazembereknek a rendezvényein?

Puzsér azzal lépett a Kossuth téren összegyűltek elé, hogy „ti vagytok az ellenállás”. Most akkor mivel szemben? Azt még értem, hogy aki benyeli azt az ostoba koholmányt, amit anno Magyar Bálint foglalt kötetbe a „maffiaállamról”, abban sikerülhetett az irigységéből fakadó frusztrációt agresszióvá hevíteni. Aki komolyan tudja venni, hogy „ezek szétlopták az országot”, miközben a duplájára nőtt a nemzeti vagyon, az nyilván azt is teljes odaadással hiszi, hogy egy luxusautó bőrüléséből is azt kell hirdetnie: ebben az országban nem lehet élni. De mit gondolnak azok, akik azt hitték, most ők is tartozhatnak valahová, most végre ők is közösséget alkothatnak, aztán kiderült, hogy a nagy reménység megtestesítője büdös szájú agyhalottaknak tartja őket, ezen felbuzdulva pedig a sleppje úgy listázza őket, mint egy átnevelőtábor kápói az összefogdosott szerencsétleneket?

Meddig tarthat valakit fogva egy ennyire hamis remény? Vajon felfogják-e ezek az emberek, hogy ha a megváltónak gondolt vezérük csak eszköz valakik kezében, akkor őket is csak használja valaki? Kialakult hazánkban egy látszólag aktív politikai réteg, amelyik egyáltalán nem tudja artikulálni, mit szeretne, csak és kizárólag az mozgatja, mit nem akar, mitől szeretne megszabadulni, de nagyon, ám semmiyen válasza nincsen arra, mi lesz azután, ha ne adj’ Isten sikerül a kormánybuktatás. 

 Ők csak arra valók, hogy lendítsék vezérüket, a kalapácsot, verjék szét, amit az elmúlt tizenöt évben közösen építettünk, aztán majd lesz valahogy. A most kínált balliberális társadalmi szerződés alapján az a szabadság, ha eszköz vagy a rombolásban és kellőképpen tudsz gyűlölni a szeretet országának eljövetele érdekében. És elképzelhető, hogy ezért az életedet is fel kell majd áldoznod.

Puzsér szerint ugyanis az volt a baj az eddigi rendszerváltásokkal, hogy nem vérrel váltottuk meg a szabadságunkat. A békés átmenet okozta már 1990-ben is szerinte, hogy a Gyurcsány–Orbán ellentét lett a fő rendezőerő hazánk politikai életében. Gyere ki, játsszuk le, vicsorog a képünkbe, hőbörögve provokál, majd eljátssza a szendét, hogy ő még véletlenül sem buzdít erőszakra, nem uszít – éppen azért beszél a polgárháborúról, mert el akarja kerülni azt. Miközben egyik pillanatban arról morfondírozik el-eltűnődve, honnan lehetne Magyarországon fegyverhez jutni alkalomadtán, egy másikban békés ellenállásra, higgadtságra, demokratikus demonstrációkra buzdít. Játszik a tűzzel. Igazi aljas rongyember.

Végül érdemes néhány szót ejteni arról,

Egy pillanatig sem zavarta, hogy Weber Magyarország ellen szokott szavazni, hogy a néppárt élharcosa hazánk kivéreztetésének, kiszárításának. Sőt kollégái a minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik elv alapján azonnal be is álltak a hazaárulók dicstelen sorába, és ott akadályozzák fejlődésünket, ahol csak tudják. A nemzeti kormány – élén Orbán Viktorral – Brüsszel urainak a legfőbb ellensége. Útban van az önfeladó, önsorsrontó ostoba politikájuknak szinte minden téren. Nem támogatja Ukrajna gyors, feltételek nélküli uniós csatlakozását, nem hajtja végre az idióta migránspaktumot, nem hajlandó lemondani végleg az orosz energiahordozókról, és háborúba sem akarja sodorni Európát, de különösen nem a magyarokat. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy megvetjük és elutasítjuk a kéretlen szexuá­lis propaganda terjesztését a közterületeken, különösen a közoktatás intézményeiben. Ennyi elég ma ahhoz, hogy egy nemzetet a pokolra kívánjanak a globalisták. Ezzé lett a csodálatos eszme az erős nemzetállamok szövetségéről, ami békét teremtett a kontinensen, jólétet, gyarapodást hozott, miközben őrizte a hagyományokat és kiteljesítette a szabadságot.

Ez a teljes kép, ezt jó, ha látják itthon a választópolgárok, az agymosottak, büdösszájúak, trágyával etetett gombák és nyuggerkommandók a jobb és a kevésbé jó oldalon egyaránt.