Több mint egy hete újabb bomba robbant a hazai nyilvánosságban, ami nem véletlen történt, egy előre kalkulálható, kódolt folyamat része. Ez a kód nem más, mint a XX. század második felében egyeduralkodóvá vált liberális ideológia dogmatikája. Ennek megnyilvánulásaként lehet értelmezni Kőszeg Ferenc egykori SZDSZ-alapító mondatait, amelyekkel az újmarxista videós csatornán, a Partizánon a pedofíliát relativizálta és mentegette.
Az interjúban boncolgatott kérdéskör 2009-re nyúlik vissza, amikor Kőszeg Ferencnek megjelent egy írása a Magyar Narancsban. A tizennégy évvel ezelőtti cikkben úgy fogalmazott: „Az Amerikából világszerte szétterjedt újprüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között.”
Tehát a liberális politikus-jogvédő már 2009-ben relativizálta a pedofíliát, ami figyelemre méltó, mivel akkoriban még a nyugati társadalmakban sem voltak mindennaposak az újabb szexuális „forradalom” képviselőinek, az úgynevezett genderideológia és az LMBTQ-betűsorral rejtjelezett szexuális devianciák lobbicsoportjainak a kampányakciói. Másrészt azért is érdekes Kőszeg 2009-es kijelentése, mert éppen az igazolja, hogy egy régóta zajló, tudatosan felépített folyamattal állunk szemben.
Arról, hogy a liberális ideológia nemzetközi korifeusai mennyire célirányosan rombolnak, számos tudományos igényű tanulmány és könyv született. Ezek között találjuk a néhai magyar filozófus, Molnár Tamás 1993-ban megjelent remekművét. A liberális hegemónia című kötetben a tudós azt elemezte, hogy a liberalizmus megjelenése az elmúlt századokban eszközként szolgált az állam és az egyház hatalmának gyengítésében, és a civil társadalom egyes csoportjainak szétválasztásához, vagyis a hagyományos közösségek és kötelékek szétzilálásához.
„Nem lesz haszontalan, ha tovább foglalkozunk a szétválasztással, mely a történelem egyik legnagyobb fordulata, mert megosztotta a szakralitást, és úgyszólván megszüntette tényleges működését. A szétválasztást a leválasztott egységek fellazítása követte, már a társadalmi különbségek kiegyenlítése reményében. A marxista osztályharc végeredményben nem más, mint túlhajszolt és kegyetlenül keresztülvitt változata a régi intézmények alkotóelemeikre redukálását kimondó liberális elvnek.” Ezt követően rátért a család intézménye elleni merényletre, amely már az 1990-es évek elején is érzékelhető volt.