Egy rabbi költözött nemrég a társasházunkba a családjával. Pontosabban visszaköltözött, mert lakott már itt, de néhány évet közben külföldön töltött. Kisgyerekekkel jöttek vissza; babakocsiban tolják őket. Mindez még nem lenne nagy szám a környékünkön: két sarokra lakott innen Scheiber Sándor néhai főrabbi is, nemzetközi hírű tudós, a hazai neológ zsidóság egyik legnagyobb alakja. De Scheiber úgy nézett ki az utcán, mint bármely környékbeli öregember, a mi mostani házirabbink viszont kiköpött ortodox. Fején mindig fekete kalap, az egész öltözete fekete, a nadrágja mellett himbálóznak a világos szemlélőrojtok, amint átsiet a zebrán.
Legközelebb elkapom egy pillanatra, és – attól függően, mennyire leszek kekec hangulatban – megkérdezem tőle, nem fél-e, esetleg direkt rosszat akar-e cseperedő gyerekeinek?
Schiff András, Londonban élő nemzetközi hírű zongoraművész ugyanis azt nyilatkozta a minap az angol The Telegraphnak, Magyarországon a „politikai klíma aggasztóan hasonló 1940-hez”, noha óvatosságból nem használja a fasiszta szót. Schiff már régóta egyáltalán nem jár a szülőföldjére.
Úgy tűnik, a világon két dolog menetrendszerű: a japán sinkanszen, a legpontosabb vonat és a Magyarországot lejárató Schiff-interjú. Amit a Telegraph kvázi szenzációként idéz Schifftől cikke címében
Megfenyegettek, hogy levágják a kezeimet
– értjük, persze, kell a kattintás a lapnak, Londonban sem olcsó a szankciós csirke –, azt a zongorista valójában már 2012-ben, azaz tizenegy éve elmondta egy finn újságnak. (A helyzet azóta javult is némiképp: akkoriban még Schiff azt nyilatkozta, öngyilkossággal érne fel, ha hazatérne e névtelenségbe burkolt fenyegetője miatt, ma viszont már úgy fogalmaz, nem veszi komolyan az ilyesmit.)
Az ismétlés nem meglepő: 2011 januárja óta telis-tele a hazai és az európai sajtó az önismétlő Schiff-interjúkkal, mi több, a világlapokban elhelyezett olvasói levelekkel. Ezekben a legfőbb baja a művésznek persze az egymást követő Orbán-kormányokkal van, de kap a szélsőjobboldal is („Adolf Hitler szellemét idézi meg”; „nagyon hangos és agresszív, különösen a névtelen internetes blogokon”), valamint az egész magyar társadalom („az ország pedig tele van rasszizmussal, gyűlölettel, antiszemitizmussal és nacionalizmussal”).
