Az iszlamizálódás alkotmányos tilalom alá esik Magyarországon. Vajon hányan emlékeznek még rá, hogy ki, mikor, hol mondta ki ezt az egyszerű kijelentő mondatot? A megfejtés nem túl nehéz: Orbán Viktor miniszterelnök 2016. április 25-én az Országházban, az alaptörvény kihirdetésének ötödik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Mégpedig azzal összefüggésben, hogy a magyar kormány nem támogat olyan népmozgásokat, amelyek veszélyeztetik nemzeti kultúránkat és az utánuk jövő nemzedékek életfeltételeit.
Magyarország nem érdekelt abban, hogy az iszlamizmus áldozatává váljon; abban érdekelt, hogy minden ország kultúrája lengje körül, de egyik se szakítsa el szülőhazájától. Ezt pedig Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelentette ki nem sokkal korábban az iszlám vallás magyarországi elismerésének századik évfordulója alkalmából rendezett konferencián, szintén a Parlamentben.
Valószínűleg nem sokan tudják, hogy hazánk volt az a nem muszlim többségű ország, amely a világon elsőként ismerte el az iszlámot teljes jogú vallásként.
A két kijelentéssel kapcsolatban érdemes leszögezni, hogy a magyar kormánynak (és a társadalom józan többségének) nem az iszlám vallással, kultúrával és emberekkel van problémája. Hanem azzal, hogy
2015 óta a tömeges, illegális bevándorlás leple alatt Európa gyorsuló iszlamizációja zajlik, s a muszlim élettérfoglalás tovább mélyíti az amúgy is súlyos társadalmi feszültségeket, konfliktusokat, s növeli a szélsőséges elemek terrorakcióinak veszélyét is.
A hétköznapi migránsbűnözés mára sok nyugat- és észak-európai város életének részévé vált, véget vetve az őshonos lakosság századok óta megszokott életformájának és létbiztonságának. Ennek ellenére Nyugat- és Észak-Európa számos kormánya, gazdasági, kulturális és médiaelitje a mai napig üdvözli és támogatja a tömeges bevándorlást, az iszlám térfoglalást és az etnikai, multikulturális keveredést. Vagy bugyuta naivitásból vagy hamis ideológiai meggyőződésből és/vagy szimpla anyagi érdekből.
De van, amikor az inga átlendül a túlsó oldalra. Angela Merkel és társainak muszlim migránsokkal szelfiző látványpéksége bezárt, és
ma már rendszeresen Koránt égetnek az egyik legtöbb bevándorlót befogadó európai államban, Svédországban.
Ottani tudósítónk, Bugnyár Zoltán minapi cikkében – találó címe: Ráég a Korán-égetés a svédekre – azt írja, a skandináv országnak ez akár még a NATO-csatlakozását is hátráltathatja, ráadásul számos iszlám állam mellett már az unió is elítélte a muszlimok szent könyvének megbecstelenítését. A svéd miniszterelnök azzal védekezett, hogy kormánya nem engedélyezi a Korán-égetéseket, mert Svédországban a vallásszabadság épp olyan alapérték, mint a szólásszabadság, és náluk könyveket nem égetni, hanem olvasni szoktak.
A svéd összeesküvés-elmélet szerint a svédországi (és dániai) Korán-égetések mögött idegen hatalmak befolyásolási és destabilizálási törekvései állnak. Hogy melyek lehetnek ezek, csak találgatni tudjuk, de vélhetően olyanokra céloznak, akik szerintük szeretnék megakadályozni Svédország NATO-csatlakozását. Mivel ezt a – Finnországgal idén 31 tagúra bővült – védelmi szövetség tagjai közül (Magyarország mellett) már csak Törökország parlamentje nem szavazta meg, és mivel
Erdogan az elmúlt hónapokban többször nyomatékosította, hogy addig nem lesz svéd csatlakozás, amíg Stockholm utcáin megbecsteleníthetik szent könyvüket, a svédek aggodalma nem alaptalan.
Különösen mert azt követően újultak fel a Korán-égetések, miután a török elnök a júliusi NATO-csúcson rábólintott a svéd csatlakozásra.
A Korán-égetés politikai vonatkozása csupán az egyik, talán nem is a legfontosabb szál ebben a kusza szövedékben. Hogy milyen zsákutcába lavírozta magát a szélsőliberális-emberjogi-woke indoktrinációnak magát megadó nyugati politikum, arra jó példa a svéd külügyminiszter ama mentegetőzése, hogy
a svéd állam elítéli ugyan a Korán-égetést, ám az ország szólásszabadságot garantáló törvényei ezt lehetővé teszik. Ergo: nem szabad, mégis szabad.
Erre még rátett egy lapáttal az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a spanyol szocialista Josep Borrell, aki szerint bármely szentnek tartott könyv megszentségtelenítése sértő és provokatív, de lehetséges. Dodonai megállapítása szerint „nem minden etikus, ami törvényes”.
Így hát megint igaza van a mi József Attilánknak, aki kilencven éve papírra vetette, hogy
a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol
Hogyan is lehet törvényes a Korán-égetés, ha törvény biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot, és minden ember egyenlő méltóságát? A klasszikus liberális kánon szerint – amit az intoleráns szélsőliberális-woke-ideológia nem ismer el – a szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt.
Márpedig ha a Korán-égetés sérti majd kétmilliárd iszlám hitű ember hitét, identitását és méltóságát, akkor az nemcsak nem etikus, de nem is törvényes.
Illetve amely országban az, ott nem érvényesülnek az alapvető európai értékek és jogok.
Nem véletlenül ítélte el a Korán-égetést a katolikus egyházfő is. Ferenc pápa egy arab napilapnak adott interjúban kijelentette:
Bármilyen könyvet, amelyet szentnek tartanak, tiszteletben kell tartani a híveik iránti tiszteletből, és a véleménynyilvánítás szabadságát soha nem szabad ürügyként felhasználni mások megvetésére. Ennek megengedését el kell utasítani és el kell ítélni.
A pápa emlékeztetett arra, hogy mindig a jézusi aranyszabályt kell követni:
Azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek!
Ez a tiszta beszéd, nem a svéd kormány és az EU-főbürokrata mellébeszélése. Képzeljük el, mit éreznénk mi keresztények, ha egy iszlám országban – vagy akár Stockholmban! – ismétlődően Bibliát tépnének szét és égetnének el. Olyan fanatikus, primitív lények, akik nem ismerik Heinrich Heine kétszáz évvel ezelőtti komor jóslatát:
Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak…
Az iszlám hit/vallás/emberek tisztelete és a keresztény Európa iszlamizációjának elutasítása és megakadályozása nem áll ellentétben egymással. Mind a kettő fontos érték, de a Nyugaton ma uralkodó ideológia és politikai gyakorlat egyiket sem tartja a magáénak, ezért tűri el képmutató módon a muszlimokat sértő és provokáló Korán-égetéseket éppúgy, mint a muszlimok tömeges, illegális bevándorlását. Pedig a kettő olyan veszélyes gyúelegyet alkot, ami bármikor felrobbanhat.
Borítókép: Korán-égetés Stockholmban 2023. június 28-án (Fotó: AFP/TT News Agency/Stefan Jerrevang)
