A tizenöt éves háború alatt, 1602-ben szintén ezen a napon foglalta vissza Hasszán nagyvezír a császáriaktól Székesfehérvárt. Hatodszorra azonban nem hozott szerencsét augusztus 29-e a törököknek, mert 1686-ban – a szimbolikus dátum erejében bízva – e napon hiába kíséreltek meg bejutni Szári Szulejmán nagyvezír felmentő csapatai a keresztény szövetséges seregek által június közepe óta ostromolt Budavárba, visszaverték őket, a török védők pedig sikertelenül próbáltak kitörni. Így 

Kevésbé ismert, hogy augusztus 29. összefügg az október 6-i nemzeti gyásznappal is. Ugyanis 1849-ben ezen a napon döntött úgy a 19. életévét éppen csak betöltő Habsburg Ferenc József császár (akkor még törvénytelen és illegitim magyar király), hogy a magyar szabadságharc politikai és katonai vezetőivel szemben széles körű és szigorú megtorlást kell alkalmazni. Mint legfőbb hadúr augusztus 29-i utasításában felhatalmazta a kíméletlen megtorlásra az általa magyarországi fővezérré kinevezett és teljhatalommal felruházott Haynau táborszernagyot, a halálos ítéletek addigi előzetes felterjesztésének kötelezettségét eltörölte, s a bosszúszomjas fővezérnek csak utólag kellett jelentést tenni a császárnak azokról a személyekről, akiken a halálbüntetést végrehajtották. Így 

Ozsváth Sándor szerint az sem lehetett egészen véletlen, hogy a trianoni szerződés 1921. júliusi életbe lépését követően a magyar hatóságoknak éppen ezen a napon kellett átadniuk az osztrákoknak az általuk Burgenlandnak elnevezett ősi magyar területet, benne Sopront és környékét is. Ezt azonban megakadályozta a Prónay Pál és Héjjas Iván vezette „rongyosgárdisták” által kirobbantott nyugat-magyarországi felkelés. Jórészt ennek köszönhetően 

Van hát miről töprengenünk és megemlékeznünk augusztus 29-én, a „Magyar nép zivataros századaiból”.

Borítókép: Megtalálják II. Lajos király holttestét, a mohácsi csata után (Székely Bertalan festménye)
(Forrás: Wikimedia Commons)