Miközben a palesztinokat a támadás ellenére bőkezűen támogatja az Európai Unió, a Magyarországnak járó forrásokat továbbra is visszatartják, annak ellenére, hogy − mint arra Szijjártó Péter a napokban felhívta a figyelmet − ezek a források nekünk járnak.
Valóban. A palesztinoknak szánt támogatást a történtek ellenére kifizetik, a nekünk járó pénzt pedig visszatartják – ez az, ami számít. Végre egyszer egyértelműen és félreérthetetlenül fogalmaztak Brüsszel beszélő fejei. És jó, ha megjegyezzük: tényleg csak ez számít. Az Európai Unió szép lassan, fokozatosan, de immár félreérthetetlenül visszatért a hidegháborús világ, a kétpólusú világrend Izrael-politikájához. Csak most minden fordítva van.
Akkor a szovjet blokk meg- és kitagadta Izraelt, felfüggesztette vele a diplomáciai kapcsolatokat, és teljes erőből nyalta az arabok (palesztinok) talpát. Izrael volt a gonosz, az arab világ volt a jó. S ezzel párhuzamosan a Nyugat Izrael legfőbb támogatójaként lépett fel.
Most – mint mondtam – minden fordítva van. A Nyugat szép lassan kihátrál Izrael mögül, és bőkezűen támogatja az arabokat (palesztinokat), akik ennek a Nyugatnak nagyvárosaiban üvöltik, hogy „mocskos zsidók”, de azt is (lásd: Sydney), hogy „gázt a zsidóknak”. Nyugaton ma a zsidók lettek a palesztinok, a palesztinok a zsidók. S persze ugyanez a Nyugat el nem mulasztja, hogy hetente egyszer rábökjön az ujjával Magyarországra, és ellentmondást nem tűrő modorában kijelentse: Magyarország antiszemita ország, nálunk tombol az antiszemitizmus.
Persze, néhány évvel ezelőtt még nem így volt. Néhány évvel ezelőtt hosszú könyvek születtek az antiszemitizmusról, és megfellebbezhetetlen kijelentésként elhangzott: „Az Izrael-ellenesség az új antiszemitizmus.”
És mi van ma? Mondom: „A Harvard Egyetem 34 diákszervezete már szombaton kiadott egy közös nyilatkozatot, amelyben teljes egészében az izraeli rezsimet teszik felelőssé minden erőszakért. Az elmúlt évtizedek történéseinek kellően egyoldalú összefoglalása után a világ negyedik legjobb egyetemének »Palesztin Szolidaritási Csoportok« néven együttműködő hallgatói leszögezik:
Az egyedüli hibás az apartheid rezsim.
A nyilatkozatot eredetileg az Amnesty International harvardi szervezete is aláírta, ők azonban hétfő estére csöndben törölték magukat az aláírók listájáról.”
Most ez van. „Az Izrael-ellenesség az új antiszemitizmus”, lehúzva az önfeladás és a becstelenség európai uniós latrináján, és a világ negyedik „legjobb” (miben is?) egyetemének diákjai elítélik Izraelt, amiért minden emberségből kivetkőzött arabok halomra gyilkolták az izraeli civileket, csecsemőket, gyermekeket és öregeket.
Csak egy pillanatra képzeljük el, mi lett volna itt, ha mondjuk 2010 környékén az ELTE diákszervezete kiadott volna egy ilyen nyilatkozatot. Igen. Az lett volna. De nincs itt semmi látnivaló. Majd ezt is megtanuljuk. Hogy mindig minden másképpen van, legyen szó akár „európai értékekről”, akár terrorizmusról, akár Izraelről. Ezek a dolgok húsz-harminc-negyven évenként megváltoznak, önmaguk ellentétébe csapnak vagy helyet cserélnek egymással. És ehhez nekünk jó pofát kell(ene) vágnunk, hiszen, ahogy egy túlméretezett egóval megvert szerencsétlen hülye a minap megírta, a Nyugat legnagyobb erőssége és csodája a folytonos változás képessége. Remek. Még szerencse, hogy egy dolog változatlan: „Magyarország antiszemita, Magyarország diktatúra.” Ez a konstans, amelyhez képest a velejéig rohadt és becstelen Nyugat mindig a jó oldalra tudja magát pozicionálni, akkor is, amikor éppen az ellenkezőjét vallja és teszi annak, amit húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt vallott és tett.
Most is ők vannak a jó oldalon. Csak most az Izrael-ellenesség a jó oldal, meg a „mocskos zsidók” és a „gázt a zsidóknak”.
Éppen itt az ideje, hogy Kompország elrúgja magát a nyugati partoktól, és megállapodjon valahol középen.
A normális, becsületes, tisztességes, nem folytonosan „megújuló” emberek zsugorodó szigetén.
Borítókép: Rendőrök és a sajtó képviselői egy lerombolt épületnél Tel-Avivban 2023. október 8-án. (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)
