Ebben a helyzetben azt hinné az ember, hogy a rettenetesen demokrata európai döntéshozók kezüket-lábukat elhagyva azon sürgölődnek, hogy minél hamarabb gátat szabjanak a kialakult folyamatnak. Nos, még véletlenül sem. Saját szabályaikat többszörösen kijátszva erőltetik továbbra is a migránsok kvóta szerinti szétosztását , lopakodó jogalkotással igyekeznek eljuttatni erről szóló tervezetüket abba az állapotba, hogy kötelezővé lehessen tenni mindenkinek. Ne legyenek illúzióink: az sem tántorítja el ettől őket, hogy a terroristák gyilkolászását ünneplő idióták azt is üvöltözték, amikor erőszakba torkollott a haláltánc, hogy „Öljük meg a rendőröket”. Valamint 

De ne örüljenek korán, akik azt hiszik, a muszlimok a kereszténység eltörlésé­ben velük működnek együtt. Ők ugyanolyan ellenségei az „igazhitűeknek”, mint egy templomjáró katolikus. És akkor még az LMBTQ-aktivisták várhatóan sanyarú sorsáról nem is beszéltünk. 

Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy természetesen nem terrorista minden muszlim hívő. Nem gondolja mindenki közülük sem azt, hogy az egyetlen módja az iszlám tanok terjesztésének, ha lenyakazzák azt, aki még gondolkodna Mohamed próféta feltétel nélküli elismerésén. Viszont ezek a békésebb rétegek sem tudnak integrálódni a nyugati társadalmakba egészen egyszerűen azért, mert nem akarnak. 

Ráadásul gond van a szekularizációval is. A nyugati államfelfogás igen nagy gondot fordít állam és egyház szétválasztására. Néha már túlzásba is viszi, és az egyház fölöslegességére hivatkozva fel is akarja számolni azt, totális magánüggyé nyilvánítva a vallásos hitet. Ezért hőbörögnek pél­dául a mi posztkommunistáink és libernyákjaink, ha az állam támogatást nyújt az egyházaknak. Mindezzel szemben az iszlám nem választ szét semmit. Nincs állam hit nélkül, nincs törvény más, csak a saria. Úgyhogy, ha lesz is integráció, az pont fordítva lesz: ők integrálnak bennünket, amint elérik az ehhez szükséges létszámfölényt. Azok, akik nem így látják, nézzenek szét a bécsi, berlini általános iskolákban, ahol minden osztályban többségben vannak már a bevándorló hátterű gyerekek. 

Amikor ezt írom, még nem indult el az izraeli válaszcsapás. Mindenki úgy tesz, mintha igyekezne elkerülni az úgynevezett eszkalációt, az öldöklés kiterjedését azokra a területekre, ahol az ő érdekeltségei vannak. Csak az a baj, hogy nehezen hiszünk már azoknak a politikusoknak, akik gátlástalanul pénzelik tovább a palesztin hatóságokat annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvaló, ebből a pénzből fegyverezte fel magát a Hamász oly módon, hogy el tudta követni barbár támadását az egész világ békéje ellen. Mert létezik egy világuralomra törő erő az iszlám terroristák mellett, amely kifejezetten érdekelt a káosz­teremtésben, mert a régi világrendet már nem volt képes uralni. Nagyon úgy tűnik, ennek az erőnek semmi nem drága azért cserébe, hogy uralmát fönn tudja tartani. Le kell leplezni, egyre többször néven kell nevezni, föl kell rángatni a háttérből a nyilvánosság színpadára, különben semmit nem tudunk tenni ellene. Akkor pedig még sötétebb jövő elé nézünk.

Borítókép: Migránsok ezrei demonstrálnak Párizsban a francia kormány bevándorlási politikájának szigorítása ellen (Fotó: Guillaume Pinon/NurPhoto/AFP)