Mindenki Azahriahról beszél, egy olyan előadóról, akinek a nevét az esetek többségében leírni se tudják, hiszen csak egy hónapja ismert, azelőtt tipikus tinisztár volt. Korunk hőse, amely pozitív és negatív is egyaránt, főleg azoknak, akik egy korábbi nemzedék gyermekei. Mert a srác egy olyan platformon vált népszerűvé, amelyet az idősebbek nem ismernek, nem használnak, s olyan produkcióval, amelyet az idősebbek nem szeretnek.
De nem hiszem, hogy ez baj. El kell fogadni, hogy ez a világ ilyen. A régi is ilyen volt. Emlékezzünk az Ezek a fiatalok című filmre, amelyben a régi idők táncdalénekese és a fiatal nemzedék ikonikus sztárjai, az Omega együttes tagjai küzdenek egymással. Az Omega akkor olyan, már-már tiszteletlennek tűnő viselkedéssel állt szemben az idős énekessel, amely a hatvanas években kirívó volt, s mondhatjuk, hogy akkor még semmit se tettek le az asztalra, csak nagyon népszerűek voltak a fiatalok körében. A rockzenében vannak állócsillagok, amelyeknek a sikerét még a halál se tudja megtörni, ilyen a Beatles vagy a Rolling Stones, a Pink Floyd, a Metallica, az AC/DC, szerencsére nagyon hosszú ez a lista. De egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy egyslágeres előadó ne volna ugyanolyan értékes az egyes személynek. Ez művészet, ízlés, no és persze egyre inkább üzlet.
