Szögezzük le mindjárt az elején, hogy jövőre önkormányzati és európai parlamenti választások lesznek. Ezt azért fontos tisztázni, mert a baloldalon olyan lendülettel csaptak bele az újabb kampányba, ami a felületes szemlélőt arra a téves következtetésre vezetheti, hogy ismét eljött az Orbán-fóbiások számára a kormányváltás ideje. Higgadtság, elvtársak, nem jött el! Ám ez nem jelenti azt, hogy nincs jelentősége a soron következő két voksolásnak, amit egy időben rendeznek majd meg.
Európának óriási szüksége lenne arra, hogy megváltozzon az unió vezetése, és a jelenlegi önsorsrontó, önfeladó politika helyett végre az európai polgárok érdekeit szem előtt tartó képviselők és tisztségviselők határozzák meg a kontinens jövőjét.
Idehaza pedig józan megfontolás tárgyává kell tenni minden olyan településen, ahol az elmúlt években megmutatta igazi arcát a szedett-vedett ellenzék a képviselő-testületek színpadán és a polgármesteri székekben, hogy vajon miért maradt el a várt fejlődés, miért nem teljesültek a hangzatos ígéretek, szabad-e rájuk bízni ismét a közösség jövőjét. Szerintem a tyúkólat sem, de ezt majd eldöntik a választópolgárok. Döntésükhöz viszont elengedhetetlen a tisztánlátás, ezért érdemes néhány szó erejéig megvizsgálni, mi is zajlik jelenleg az ellenzéki térfélen.
Mára megvalósult Gyurcsány Ferenc terve, a DK a legnagyobb ellenzéki párt a globalista oldalon, a többiek vagy a bejutási küszöb környékén billegnek, vagy kimutathatatlan a támogatottságuk. Hatalmi ambícióikat nem tudták beteljesíteni sem szétszéledve, sem összeborulva, ezért most valami köztes megoldással próbálkoznak. A hegylakós játék, amelynek a végén csak egy maradhat a kormánypárti jelölttel szemben, továbbra is előkelő helyen áll a stratégiában. Ám a teljes körű összefogás mára szitokszóvá vált, helyette egy sokkal sunyibb hibrid módszert használnak szövetségkötéseik és a jelöltek kiválasztása során. Ezt leginkább a DK és a Momentum szájkarate-bemutatóján lehet megfigyelni. Donáth Anna olyan vehemenciával szájal Gyurcsányék hiteltelenségéről, olyan kérlelhetetlenséggel bizonygatja a böszme alkalmatlanságát a baloldal megújítására, mintha ő nem ült volna ott az egyenesen rendszerváltást ígérő összefogás rozoga asztalánál. Ma már egy kínos osztálytalálkozóhoz hasonlítja az egészet, csak elfelejti hozzátenni, hogy a választási kampányban egy ország jövője a tét, az osztálytalálkozón viszont tét nélkül hazudozik mindenki arról, mire jutott az élet nagy kérdéseinek boncolgatása közben.
Gyurcsány persze röhög a balról jövő gyurcsányozáson, hiszen jó néhány helyen a háttérben már megegyeztek többek között a Momentummal is, kit támogatnak közösen a helyhatósági választásokon. Hisztéria az egész a nyilvánosságnak, amibe beszállt a fékezhetetlen agyvelejű Márki-Zay Péter is.
Ezt nem én mondom, hanem Ungár Péter, az LMP nevű törpepárt társelnöke, aki kicsivel színvonalasabb szellemi munkát hiányol a ’22-es vereség okainak feltárása során. És lássuk be, nem túl innovatív megközelítés, hogy a Fideszt nem lehet leváltani választások útján, ahogy azt Márki-Zay meg néhány szellemileg rest állítja a balliberális oldalon. De, le lehet, csak több szavazatot kell gyűjteni. Ehhez pedig valószínű, hogy hitelesebbnek kellene látszani, ahogyan azt Donáth Anna is mormogja. Ám hiába kiált valaki hitelesség után, ha maga is kilátástalanul hiteltelen. Annácska ugyanis hétvégén kutya kemény kritikusa Gyurcsánynak, hétköznap pedig zavartalanul árulja a hazát Dobrev Klárával az Európai Parlamentben. Egyik kutya, másik eb! És ezzel még véletlenül sem akarom egyiküket sem dehumanizálni.
