A globális ember – Homo global – annak az új embertípusnak lehet a neve, amelyik nemzettől, családtól, hagyományoktól, keresztény erkölcsi normáktól és minden értékközösségtől, kötöttségtől mentesen létezik. Ez a globális ember már nem a mesék birodalmába tartozik. Itt, körülöttünk jönnek létre, lépnek előre, töltenek be egyre fontosabb pozíciókat, s arra törekednek, hogy mindenki olyanná váljon, mint ők.
Ez világunk XXI. századi legnagyobb változása, mely pusztulásunkat készítheti elő, ha nem teszünk ellene a leghatározottabban.
A globális ember, a Homo global nem „csak úgy” jött-jön létre: régóta tervezi a globális elit vezérkara, a nagyfiúk szűk serege, hogy ez az új emberfajta váltsa fel a nemzethez, családhoz, valláshoz, kereszténységhez, közösségekhez és lokalitáshoz erősen kötődő embert, aki a XXI. századig jellemezte történelmünket, a Homo locust.
De máris itt meredezik a legfontosabb kérdés: Cui prodest? Kinek az érdeke a globális ember általánossá tétele, a belőlük álló kozmopolita világtársadalom létrehozása?
Vagyis, kik állnak e „remek, nagyszerű” célkitűzés mögött?
Két csoportot kell itt megemlítenünk.
Az egyik csoportot a leggazdagabb, nagyon szűk réteg, leginkább a XX. századra már brutális vagyonra szert tett bankárdinasztikák alkotják, amelyek számát mintegy háromszázra saccolják az ezzel már régebb óta foglalkozó szakemberek.
De ők csak e csoport magját jelentik: az elmúlt évtizedekben hozzájuk csatlakoztak a szintén gigászi vagyonra és bevételre szert tevő gigacégek, akár a bigtech (kommunikációs óriások), akár a bigpharma (óriási gyógyszercégek, mint Pfizer, Astra, Moderna, Bayer stb.), akár a gazdaság bármelyik területén – hadiipar, mezőgazdaság, energiaipar stb. – megjelenő óriásokat tekintjük. Ezekhez kapcsolódnak a vagyonkezelő cégek és pénzintézetek, itt a Wall Street óriásaira gondolhatunk elsősorban, de külön ki kell emelnünk a BlackRockot, mint a világ legnagyobb vagyonkezelőjét, amely egyes becslések szerint már elérte a százmilliárd dolláros vagyont, s lényegében már a világ szinte minden fontos cégében érdekeltséget szerzett, tevékenysége a vagyonkezelők között második Vanguarddal és a harmadik State Streetel, valamint a Fidelityvel együtt olyan vagyont kezelnek, amelynél együttvéve már csak Kína és az Egyesült Államok rendelkezik nagyobb GDP-vel.
De vajon ezek a gigacégek, illetve bankárdinasztiák hogyan, miért támogatják a globális ember elterjedését, azt, hogy leváltsák a lokális embert, a nemzetéhez, családjához, vallásához és hagyományos közösségeihez, értékeihez kötődő embert?
Azért, mert a pénzügyi hatalmuk a nemzetek fölé nőtt, s a vagyonuk növelése számukra már igazából nem kielégítő cél, önmagában értelmét veszti újabb és újabb dollármilliárdok megszerzése. Természetesen ezt folytatják és növelik bevételeiket, melyek már halandó emberek számára felfoghatatlan összegek, de nyilvánvaló, hogy ez már önmagában nem elégíti ki őket. A gigászi vagyonuk birtokában úgy érzik – az unalom legyőzésének okán túl –, hogy ők kiválasztottá váltak arra, hogy megváltoztassák a világot, amely persze valóban ezernyi válsággal küszködik, a szegénységtől a demográfiai, energiaválságokon át egészen a háborúkig és tovább.
Tehát tagadhatatlanul tenni kell valamit a válságok kezelése érdekében, de arra senki, soha nem kérte fel őket és nem választotta meg és ki erre a hatalmas feladatra, ami a világ összes bajának orvoslását jelenti.
Ám kiválasztották ők magukat, s ha jobban megnézzük, a politikusok már nem igazán meghatározói jelen világunknak, pontosabban már nem a választott politikai vezetők azok, akik befolyásolják vagy irányítják a világ folyamatait – tisztelet a néhány kivételnek, benne a mi miniszterelnökünkkel. Egyszerűen egy Larry Fink (a BlackRock elnöke) vagy egy Klaus Schwab (a Világgazdasági Fórum, a WEF elnöke) már a markukban tartják a politikusokat, minisztereket és miniszterelnököket, mert a pénzügy erejük olyan mértékű, amellyel országok gazdaságait képesek bedönteni, ha éppen úgy határoznak. S akkor tényleg nem beszéltem a Fink és Schwab mögött álló még erősebb bankárdinasztikákról.
Ebből következik, hogy a politikusok tekintélye elveszett, leginkább persze a Nyugaton. Döbbenetes, hogy ezt már Oswald Spengler előre látta a Nyugat alkonya című művében száz évvel ezelőtt, ugyanis ő már akkor arról írt, hogy a gazdaság a politikai fölé kerekedik, ezáltal a politikus feleslegessé, vagy egyszerű végrehajtóvá válik.
Nos, a globális pénzügyi és gazdasági elit nemzetek felett él, elvontan és konkrétan, életformáját tekintve is. Már régen nem patrióta, már régen nem kötődik semmilyen lokalitáshoz. Ebből fakadóan olyanná akarják tenni a világot, mint amilyen módon ők élnek: egy globalista, kozmopolita világtársadalmat akarnak létrehozni – lásd a Great Resetet, a Nagy újrakezdés tervét a WEF-től és Klaus Schwabtól valamint társától, Károly királytól –, amelyben semmid nem lesz, de boldog leszel.
A másik csoport pedig a kommunizmusból érkezve vagy attól függetlenül szélsőséges liberálissá változó ideológusok, médiaguruk, véleményvezérek, mesterkélten világnagysággá avanzsált sztárfilozófusok – lásd Yuval Noah Hararit, Klaus Schwab tanácsadóját –, akik ehhez a globális pénzügyi elitnek szolgáltatják a globális társadalomhoz, a Homo globalhoz szükséges elméleti, eszmei, világnézeti alapokat.
Ennek a progresszivista, globalista, neokommunista csoportnak a gyökerei a száz évvel ez előtt a Frankfurti Iskolában összejött filozófusokig nyúlnak vissza, akik kifejtették, hogy a munkásságra már nem lehet számítani, más, mesterségesen kinevezett elnyomottakat kell keresni – etnikai, szexuális, kulturális, vallási stb. – kisebbségeket, illetve, tágabban a nyugati kultúrát és hagyományait le kell bontani. A ’68-as diáklázadásokban már részben tettekbe fordultak az eszmék, majd a következő évtizedekben ez a generáció fokozatosan vezető pozíciókba került az élet minden területén. Harmadik lépcsőként pedig a WEF 1992-ben megkezdte a Globális vezetők programját, amelyben az elmúlt bő harminc évben a világ minden tájáról több ezer ember tanítottak meg az új világrend el- és befogadására, képviseletére, a legkülönbözőbb területeken politikától a kultúráig.
Ezért és így találkoztak a globalista pénzügyi és gazdasági guruk a neomarxista-progresszivista-neoliberális csoportokkal, s ezért és így hangolták össze a tevékenységüket, céljaikat, s nem utolsó sorban élet- és magatartásformájukat a globalizmusban. Ebből fakadóan jutottunk el a XXI. században oda, hogy
valóban létezik és egyre terjed egy életforma, ami abszolút hasonlóan, azonos szokásokkal és életmóddal rendelkező emberekből áll, akik igazából már semmibe veszik, lenézik, s leginkább ellehetlenítik a Homo locust, a helyi, nemzethez és családhoz kötődő hagyományos embert.
Melyek a legfontosabb jellemzői az új, globális embertípusnak?
Néhány jellemzőt ragadjunk ki.
Elszakadnak a hazájuktól, nemzetüktől. Valahova természetesen beleszületnek a világba, de ezt pusztán egy véletlenszerű adottságként kezelik, amelynek számukra önmagában nincs semmilyen jelentősége. Ők már nem honpolgárok (mint régen a franciák mondták: citoyenek), hanem kifejezetten világpolgárok, kozmopoliták, akik bármilyen kontinensen és országban egyformán (jól) érzik magukat.
Életvitelük, öltözködésük, beszédmódjuk, viselkedésük és szokásaik stb. hasonulnak egymáshoz. Mivel egymás társaságát keresik elsősorban és egymással töltik a legtöbb idejüket, legyenek bármilyen országban vagy kontinensen, ezért óhatatlanul kialakul – és már sok tekintetben ki is alakult – a közös életstílus. Akárhol is állomásoznak, megkeresik azokat a helyeket, éttermeket, kocsmákat, negyedeket, kerületeket, amelyekről már előzetesen tájékozódtak, s ahol a hozzájuk hasonszőrű emberekkel találkozhatnak. New Yorktól Párizsig, Tokiótól Amszterdamig, Szingapúrtól Abu Dzabiig megtalálják a számukra biztonságos, kényelmes helyeket és embereket, s ezen keresztül erősítik kozmopolita-globalista identitásukat.
Talán mondani sem kell: „political correct”, vagyis PC beszédmódot folytatnak. Ez természetesen aranyszabály, kiindulópont, aki nem ezt teszi, az egy pillanat alatt ki van zárva a klubból.
Kizárólag angolul beszélnek, ami azért is fontos, mert az angol, mint kozmopolita-globalista anyanyelv, a maga sajátos nyelvi struktúrájával a gondolkodási szerkezeteket, sémákat is közelíti egymáshoz; a nyelv maga is elősegíti e kaszt közös világlátásának, értékvilágának kialakulását.
Vonzza őket a transzhumanizmus, vagyis az MI, a mesterséges intelligencia beépítése az életünkbe, s ehhez hozzátartozik, hogy messzemenőkig egyetértenek azzal, hogy mindent kártyával vagy csipekkel kell intézni a jövőbe, a készpénzt el kell felejteni, mert elavult. Mindez összefügg a robotizáció iránti imádattal is.
Nem folytatom.
Életveszélyben vagyunk, azt akartam csak jelezni. De nagyon.
A globális ember le akarja győzni a lokális embert. Ha nem védjük meg a lokális embert minden áron és minden eszközzel, akkor vége a hagyományos életünknek.
Borítókép: Klaus Schwab, a szervezet alapítója és ügyvezető elnöke felszólal a Világgazdasági Fórum találkozóján Davosban 2023. január 17-én (Fotó: MTI/EPA/Keystone/Gian Ehrenzeller)
