Az ukrán nyelvet rosszul, az irodalmi ukránt egyáltalán nem beszéli, otthon kizárólag oroszul beszél, pontosan úgy, mint az éppen nagy ukrán hazafi szerepét alakító Zelenszkij. Beosztottjaival és általában a nyilvánosság előtt szurzsik nyelven beszél, ami egy Kijev környéki nyelvjárás, az orosz és az ukrán valamiféle keveréke. Kinevezése utáni első beszéde botrányba is fulladt, mivel akkor is szurzsikul szólt a katonáihoz, de idegességében többször is, automatikusan oroszra váltott. S ha egy-egy katonai szakszó vagy kifejezés nem jutott eszébe, akkor angolul fejezte ki magát – ezzel nem szerzett nagy népszerűséget magának. Majd azt javasolta, hogy a fronton induljanak ukrán nyelvtanfolyamok az ukrán nyelvet nem ismerő katonáknak (!).

Kollégái, beosztottjai, katonái mind-mind igen rossz véleménnyel vannak róla. Amikor 2014 márciusában kirobbantak a fegyveres harcok Kelet-Ukrajnában, Donyeckben és Luhanszkban, Szirszkij többször is leszerepelt. Egységeit bekerítették, ő maga az utolsó pillanatban pedig elmenekült. A 2022-ben kirobbant háború egyik legvéresebb csatájában, a bahmuti harcokban pedig kedvezőtlen helyzetben, teljesen értelmetlenül vezényelte újra és újra katonáit a Wagner-zsoldosok ellen, s így hatalmas emberveszteségeket szenvedtek el az ukrán erők, feleslegesen. Ekkor ragadt rá a „bahmuti mészáros” gúnynév. Talán nem véletlen, hogy Szirszkij gyakran hivatkozik példaképére, a katonáit soha nem kímélő Zsukov marsallra.

A látszólag nehéz kérdésre pofonegyszerű a válasz: éppen azért, mert Zaluzsnij rendkívül népszerű mind a katonák, mind az ukrán nép körében. Zelenszkij pedig paranoiás, akinek meggyőződése, hogy katonai puccs készül(t) ellene. Zelenszkij és hivatala, a nagy hatalmú „office” hónapok óta ettől a puccstól retteg, és minden követ megmozgatott, hogy Zelenszkijt elmozdíthassa végre a főparancsnoki pozícióból. Mivel pedig Ukrajna – és leginkább jelenlegi elnöke – a Nyugat, azon belül is elsősorban az Egyesült Államok és Anglia vazallusa, mindenekelőtt nevezettek beleegyezését kellett megszereznie ehhez a lépéshez. Ennek érdekében pedig mindent bevetettek. 

Így az elnök és bizalmasai, elsősorban Andrij Jermak, az elnöki hivatal feje, valamint Kirillo Budanov katonai hírszerző már egy évvel ezelőtt nyílt támadást intéztek Zaluzsnij ellen. Lehallgató készülékeket helyeztek el az irodájában, majd amikor ez kiderült, az orosz hírszerzésre – mi másra? – fogták az egészet. Merényletet szerveztek a főparancsnok legfőbb bizalmasa ellen. Körlevelet intéztek az ukrán kormányzóságokhoz, amelyben megtiltották, hogy kapcsolatba lépjenek Zaluzsnijjal, teljesítsék kéréseit vagy válaszoljanak üzeneteire, leveleire. Több, nyugatra tervezett és előkészített útját megfúrták. Felbérelték a kijevi parlament egyik idegbeteg képviselőnőjét, bizonyos Marjana Bezuglaját, aki naponta elmondta, hogy a „gazember Zaluzsnijnak” le kell mondania, mert csapnivalóan rossz parancsnok és katona, ráadásul iszik és nőzik.

Ám mindez nem csökkentette, hanem még növelte is a főparancsnok népszerűségét. Ráadásul azt is elmondta nyilvánosan, hogy az ellentámadás kudarcba fulladt, nem érdemes a biztos és teljesen felesleges halálba küldeni a még harcképes dandárok katonáit, át kell térni a rugalmas védekezésre, és szükség van félmillió újoncra.

Ennek tükrében érdemes figyelni, ahogy Zelenszkij a háború kitörése óta egyfolytában khakiszínű katonai ruhában jár, ebben megy mindenhová, az USA elnökéhez és a vécére is. S azt is hangoztatták Zaluzsnijék, hogy valami érthetetlen oknál fogva sem az elnök barátai, sem azok gyerekei nem kaptak behívót, és egyetlenegynek sem sikerült kijutnia harcolni a frontra.

Zaluzsnijék azt is előszeretettel szellőztették meg, hogy a nagy hatalmú és érinthetetlen elnöki hivatal tagjai egytől egyig dollárszázmilliókat, sőt egyesek szerint milliárdokat kerestek a háború alatt, maga Zelenszkij pedig – ezt holland oknyomozó újságírók szíves közlése is megerősíti – egymilliárd dollárt menekített ki Hollandiába a háború elején, amikor úgy tűnt, hogy az oroszok bevonulnak Kijevbe.

Ezzel szemben Zaluzsnijra és szűkebb környezetére még a korrupció legcsekélyebb árnyéka sem vetült eddig, miközben az ukrán hadsereg vezetése úszik a korrupcióban. (Legutóbb egy 14 milliárdos korrupciós botrányra derült fény az ukrán hadseregben, a gránátokra szánt pénzt is ellopták, az ukrán védelmi minisztérium tisztviselői és egy neve nincs fegyverszállító cég vezetői negyvenmillió dollárnyi összeget vágtak zsebre úgy, hogy soha nem teljesítették a szerződésben foglaltakat.)

Biztos, hogy ez sem tett jót Zelenszkij egójának, de az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Zaluzsnij kijelentette, kudarcba fulladt az ellentámadás. Zelenszkijék ekkor azt kezdték terjeszteni a főparancsnokról, hogy az angol titkosszolgálat, az MI6 embere – ez különösen izgalmas annak a kérdésnek a tükrében, hogy vajon melyik titkosszolgálat embere maga az elnök. Mindenesetre Zelenszkij sok könyörgése végül meghozta gyümölcsét, és az Egyesült Államok az áldását adta Zaluzsnij leváltásához. Ebben a hírek szerint a mélyállam jellegzetes alakjának, Victoria Nulandnak volt vezető szerepe. Az ő neve onnan lehet ismerős – a Magyarország és az Orbán-kormány elleni gyűlöletén kívül –, hogy a Majdan „forradalma” idején kijelentette: – Eddig ötmilliárd dollárt toltunk Ukrajnába, csak nem képzelitek, hogy ezt a pénzt veszni hagyjuk.

Nos, ide önti számolatlanul és ellenőrizetlenül a pénzt az Európai Unió.

Zaluzsnij leváltása óta az oroszok bevonultak Avgyejevkába.

A többit majd meglátjuk.

Borítókép: Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: Clemens Bilan)