Az előrejelzők azt is megpróbálták megbecsülni, hogy az egyes parlamenti csoportok közötti koalíciók hogyan alakulhatnak. Az EPP és az S&D „nagykoalíciója”, amely 2019-ben először veszítette el abszolút parlamenti többségét, várhatóan tovább veszít mandátumaiból, és még a velük gyakran azonos platformon lévő RE-csoporttal kiegészítve is csak a mandátumok 54 százalékát fogja birtokolni, szemben a jelenlegi 60 százalékkal. Ez azonban nem automatikusan biztosít szavazási többséget, mert a tapasztalat szerint adott kérdésekben – a nemzeti érdekek előtérbe kerülése miatt – nem biztosítható a csoporttagok egységes szavazása.

Az előrejelzők azt is mérlegelték, hogy a várható új felállásban hogyan változhat egyes kérdésekben a parlament többségi álláspontja. Legnagyobb változás a környezetvédelmi politika terén várható. A jelenlegi parlamentben a balközép koalíció (az S&D, a RE, a G/EFA és a baloldal) általában győzött a környezetpolitikai kérdésekben, de sok szavazást nagyon kis különbséggel nyert meg. Az új parlamentben bekövetkező jelentős jobbratolódás miatt nagy valószínűséggel egy a jelenlegi klímapolitikát ellenző koalíció fog dominálni. 

Az olyan szakpolitikai területen, ahol a baloldal általában kis különbséggel nyert, a jobboldali többség most nagyobb valószínűséggel fog győzni. Ez különösen igaz lesz a polgári szabadságjogok, a bel- és igazságügy, valamint a környezetvédelem területén, ahol a szűk balközép többséget egy új jobboldali többség (néppárti+ECR+ID+a legtöbb független képviselő) válthatja fel. Ez megnehezíti majd, hogy az EU szankciókat – például a költségvetési kifizetések visszatartását – alkalmazzon olyan tagállamokkal szemben, amelyekben a jogállamiságot veszélyeztetve látja.

Eddig az Európai Külkapcsolatok Tanácsának előrejelzése, amit elég objektívnek lehet tekinteni, mivel olyan tendenciákat vetít előre, amely fejleményekkel maga nem ért egyet. Ugyanakkor nem csak azok a kimenetelek lehetségesek, amelyeket ez az előrejelzés felvet.

Véleményem szerint lényeges változás várható ugyan, de nem döntő fordulat, mert a korábbi kemény mag, az euroatlanti háttérhatalom érdekeit képviselő EPP, S&D, RE, G/EFA továbbra is döntő többségben lesz, és a mögöttük álló erők majd gondoskodni is fognak arról, hogy a számukra fontos kérdésekben egységes véleményt képviseljenek. A jobb- és baloldali besorolás is idejétmúlt, ez arra az időre vonatkozott, amikor még egy nemzetállamon belül voltak „piacosabb” vagy „szociálisan érzékenyebb” pártok, amelyek közötti különbség az adózásban és más szociális jellegű kérdésekben mutatkozott meg. Ma teljesen más a helyzet: az egyik oldalon állnak a nemzetállamokat, azok történelmi, kulturális tradícióit megtartani akaró szuverenista erők és ezekkel szemben az úgynevezett globalista erők, amelyek globalitását én azért csak az euroatlanti térségre korlátoznám, hiszen a világ nagyobbik felén nincs, vagy csak korlátozott a hatalmuk.

Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a nemzeti választásokon a lakosság 10-20 százalékát elérő pártokat szélsőségesnek minősítsenek csak azért, mert a fősodratú pártok – egyébként joggal – attól félnek, hogy elvesztik kizárólagos hatalmukat. Egy ilyen nagykoa­líciónak akár kétszáznál több tagja is lehetne, ami nem többség, de elég nagy súly ahhoz, hogy a legalapvetőbb európai kérdésekben hathatósan hallassa a hangját.

Ez utóbbihoz legalább két dolog alapvetően szükséges. 

A másik az egyes vitatott területekre vonatkozó koncepciók kidolgozása, illetve olyan tudásközpontok létrehozása, amelyek ezeket a koncepciókat a szuverenista felfogásnak megfelelően kidolgozzák.

A mostani választásokon a szuverenista erők minden bizonnyal előrelépnek, de hosszú lesz még az az út, amely végül elvezethet oda, hogy Európa pozitív hagyományaihoz, kulturális örökségéhez, és ahol a racionalitás győz az irracionalitás felett.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/AP/Virginia Mayo)