Az erőszakolt klímakonszenzus tarthatatlan

Manapság a hazai és az európai sajtóban is egyre gyakrabban olvasok olyan híreket, amelyek akár a bevándorlással, akár az energiaellátással kapcsolatban a józanság jeleit mutatják. A józanság alatt annak a nyilvánvaló és évtizedek óta ismert ténynek a felismerését értem, hogy a muszlim migránsok nem integrálhatók az európai társadalomba (lásd Angela Merkelt 2010-ből), vagy hogy napelemekkel és szélerőművekkel nem oldható meg Európa energiaellátása. Változó az atomerőművek megítélése is. Például Olaszországban nemrég még a társadalom nyolcvan százaléka utasította el az atomerőműveket, most már támogatnák, és Giorgia Meloni kormánya tervezi is atomerőművek fejlesztését.

A gondolkodás megváltoztatásához igyekszik hozzájárulni a Mathias Corvinus Collegium (MCC), amelynek brüsszeli irodája nemrég Brüsszelben szervezett egy nemzetközi konferenciát a következő címmel: Klímaváltozás: a konszenzuson túl.

A konferencia lényegében a tudomány ideológiai célokra való felhasználásának elítéléséről szólt és megkérdőjelezte a brüsszeli klímapolitika alapjait.

A meghívott főelőadó, Richard Lindzen az atmoszféra tudományok professzora, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja főleg a tudománnyal való visszaélésről beszélt, de amiről igazán ismert a klímahisztériával kapcsolatos gyakran idézett véleménye:

„A következő évszázadokban a történészek biztosan el fognak csodálkozni annak a ravasz és könyörtelen propagandával álcázott hamis logikának a mélységén, amely hatalmas és különleges érdekek koalíciója számára lehetővé tette, hogy a világon majdnem mindenkivel elhitessék: az antropogén szén-dioxid veszélyes, káros és bolygópusztító anyag. A legnagyobb méretű tömegtévhitként fogják feljegyezni, hogy a növényeknek életet adó szén-dioxidot egy ideig halálos méregnek tekintették.”

A konferencia két panelbeszélgetése során a meghívott tudósok és szakértők főleg a brüsszeli klímapolitika irracionalitásait emlegették, kiemelhető közülük Samuel Furfari, a Brüsszeli Szabadegyetem energia-geopolitika és energiapolitika professzora, az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának korábbi vezető tisztviselője. Furfari rámutatott, hogy 2016-óta (2015-ben volt a párizsi klímaegyezmény) a bizottság energiapolitikája dekarbonizációs politikává alakult át, ami lerombolja az unió gazdaságát: minél nagyobb a megújulók aránya, annál drágább a villamosenergia. Más országok, bármit is mondanak, épp az ellenkezőjét teszik, mint az uniós politika, tehát a klímapolitika címszó alatt nem rombolják le saját gazdaságukat.

Frank Füredi, az MCC brüsszeli irodájának ügyvezető igazgatója és az esemény szervezője két indokot is felemlített, hogy miért érdekelt a vitában. Az egyik, hogy mint szociológus még 1997-ben írt egy könyvet a félelem kultúrájáról (Culture of Fear) arról, hogy a XXI. században a félelem egyre inkább a nyugati élet részévé vált. Betegségektől, terrorista támadásoktól, a környezet pusztulástól rettegünk és a gondolkodás középpontjában nem az van, hogy mit kell tenni, hanem a félelemkeltés maga. A másik indok, hogy fiatal korában Magyarországon átélte a kommunizmust, amikor egy ideológiát akartak ráerőltetni minden országra függetlenül a helyi sajátosságoktól, most az Európai Unió teszi ugyanezt és ennek ellent kell állni.

Füredi szerint a környezetvédők frusztrált baloldaliak, akik valamikor a hatvanas években utat tévesztettek, és most olyan ideológiát képviselnek, amely a környezet változásáért az emberiséget kárhoztatja, holott az emberiség a környezettel kapcsolatban is számos jó dolgot alkotott. Éppen ezért a jelenlegi uniós dogmatizmussal szemben utat kell adni a gondolkodásnak, az egészséges szkepticizmusnak.

Az eseményről hírt adó Politico keményen nekiment „Orbán agytrösztjének”, elsősorban azt emelve ki, hogy az MCC által szervezett vita az európai klímakonszenzus megtörésére törekszik: „Globális felmelegedés? Egy luxushiedelem. Nettó-nulla politika? Szovjet típusú szabályok. A gyerekeknek mesélni a felforró bolygó bizonytalan jövőjéről? Bűncselekmény. Ez csak néhány azok közül a szélsőséges és tényszerűen megkérdőjelezett nézetek közül, amelyek egyre gyakrabban terjednek Brüsszelben egy Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormányához szorosan kapcsolódó agytrösztnek köszönhetően” – indítja cikkét a lap, amely a továbbiakban nem a konferencián állított tényekkel, hanem az MCC finanszírozásával foglalkozik.

Az MCC által megszólaltatott tudósoknak azonban igazuk van, és nemcsak ők képviselik ezt az álláspontot, hanem például nálunk Szarka László akadémikus, a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoport elnöke vagy Miskolczi Ferenc légkörfizikus, aki a NASA számára dolgozott ki egy olyan módszert, amellyel a műholdak mérik a Föld kisugárzását. Külföldről százával lehet sorolni a szén-dioxid klímahatását megkérdőjelezőket, az egyik ilyen a Clintel-csoport.

Az MCC tevékenysége folytán is egyre inkább terjed a felismerés, hogy az egész uniós klímapolitika hamis alapokra épül, és a kiábrándító „eredmények” miatt néhány éven belül ez a tény sokak számára nyilvánvalóvá válik, ami nemcsak az uniót, hanem annak politikai alapjait is meg fogja rengetni.

Gondoljuk végig: nyilvánvaló lesz, hogy a klímaváltozást a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésével nem lehet befolyásolni, tehát mindaz az erőfeszítés, ami erre irányult, nem hoz és nem is hozhat eredményt.

Megkérdőjeleződnek a szélerőművekre, a naperőművekre, a hidrogéngazdaságra, a villanyautókra, a karbonkereskedelemre, a karbonlábnyom követésére tett erőfeszítések és az e célokra eddig elköltött sok száz milliárd euró értelme.

Ezzel együtt előtérbe fognak kerülni azok a kérdések, amelyekkel eddig a klímahisztéria miatt nem foglalkoztak, mindenekelőtt a változó klímához való alkalmazkodás, az értelmes vízgazdálkodás, a szárazságtűrő növények nemesítése, az ellátásbiztonság erősítése, a lokálisan jelentkező problémák helyi megoldása. Az MCC, „Orbán agytrösztje” tehát e téren úttörő munkát végez, és minél sikeresebb lesz e tevékenységében, annál hamarabb kerülhet vissza Európa a realitásokat figyelembe vevő normális fejlődés útjára.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója