Manapság a hazai és az európai sajtóban is egyre gyakrabban olvasok olyan híreket, amelyek akár a bevándorlással, akár az energiaellátással kapcsolatban a józanság jeleit mutatják. A józanság alatt annak a nyilvánvaló és évtizedek óta ismert ténynek a felismerését értem, hogy a muszlim migránsok nem integrálhatók az európai társadalomba (lásd Angela Merkelt 2010-ből), vagy hogy napelemekkel és szélerőművekkel nem oldható meg Európa energiaellátása. Változó az atomerőművek megítélése is. Például Olaszországban nemrég még a társadalom nyolcvan százaléka utasította el az atomerőműveket, most már támogatnák, és Giorgia Meloni kormánya tervezi is atomerőművek fejlesztését.
A gondolkodás megváltoztatásához igyekszik hozzájárulni a Mathias Corvinus Collegium (MCC), amelynek brüsszeli irodája nemrég Brüsszelben szervezett egy nemzetközi konferenciát a következő címmel: Klímaváltozás: a konszenzuson túl.
A konferencia lényegében a tudomány ideológiai célokra való felhasználásának elítéléséről szólt és megkérdőjelezte a brüsszeli klímapolitika alapjait.
A meghívott főelőadó, Richard Lindzen az atmoszféra tudományok professzora, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja főleg a tudománnyal való visszaélésről beszélt, de amiről igazán ismert a klímahisztériával kapcsolatos gyakran idézett véleménye:
„A következő évszázadokban a történészek biztosan el fognak csodálkozni annak a ravasz és könyörtelen propagandával álcázott hamis logikának a mélységén, amely hatalmas és különleges érdekek koalíciója számára lehetővé tette, hogy a világon majdnem mindenkivel elhitessék: az antropogén szén-dioxid veszélyes, káros és bolygópusztító anyag. A legnagyobb méretű tömegtévhitként fogják feljegyezni, hogy a növényeknek életet adó szén-dioxidot egy ideig halálos méregnek tekintették.”
A konferencia két panelbeszélgetése során a meghívott tudósok és szakértők főleg a brüsszeli klímapolitika irracionalitásait emlegették, kiemelhető közülük Samuel Furfari, a Brüsszeli Szabadegyetem energia-geopolitika és energiapolitika professzora, az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának korábbi vezető tisztviselője. Furfari rámutatott, hogy 2016-óta (2015-ben volt a párizsi klímaegyezmény) a bizottság energiapolitikája dekarbonizációs politikává alakult át, ami lerombolja az unió gazdaságát: minél nagyobb a megújulók aránya, annál drágább a villamosenergia. Más országok, bármit is mondanak, épp az ellenkezőjét teszik, mint az uniós politika, tehát a klímapolitika címszó alatt nem rombolják le saját gazdaságukat.