Ehhez még hozzátehetjük, hogy a 2008-as bukaresti NATO-csúcson az unió elődjének, az Európai Gazdasági Közösségnek alapító országai és Magyarország ellenezte Ukrajna NATO-meghívását, és ezzel így volt az ukránok kétharmada is. Csak a 2014-es, Nyugatról irányított puccsal lehetett olyan kormányt az ukránok nyakába ültetni, amely már a NATO-tagság elkötelezett híve lett. Európának nem érdeke, hogy gazdaságát tönkretéve háborúzzon Oroszországgal, amely konfliktust az amerikaiak Európára erőltették.

A háború európai pártok általi támogatására még visszatérünk, de említsük meg a három másik fontos területet, ahol változásokat kell elérni. 

Ma az unió tagállamainak kisebb önállósága van, mint az Egyesült Államok egyes tagállamainak, pedig az USA egy valóságos föderatív állam. E tekintetben az ECR és ID tagpártjai egyetértenek, tehát ez a két frakciót egyesítő terület. E téren már az is eredmény lenne, ha elérnénk, hogy az unió vezetése ne akarja átértelmezni a lisszaboni szerződést.

Ez azon a nem bizonyított (hanem 1992-ben Rio de Janeiróban szavazással elfogadott) feltevésen alapszik, hogy a jelenleg tapasztalható klímaváltozást, a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését a légkör szén-dioxid-tartalmának növekedése okozza, és ezt mindenáron meg kell akadályozni, sőt ebben az uniónak példamutató szerepet kell játszania. E felfogás – az európai zöldek nyomására – olyan intézkedésekhez vezetett, amelyek gyakorlatilag tönkretették az európai, ezen belül különösen a német ipart. Elfogadhatatlan, hogy egy saját országában 13 százalékos támogatottsággal rendelkező párt (másutt a zöldeknek alig van szerepük) a maga őrültségével és a tudatlan és tehetségtelen európai politikusok támogatásával meghatározza és tönkretegye egy 450 milliós térség életét. Ez megint egy olyan kérdés, amelyben az ECR és az ID egyetérthet.

E téren az olaszok ugyan támogathatják a migránsok európai szétterítését, de ez nem megoldás, és nem is keresztülvihető. A megoldás az illegális bevándorlás leállítása, ami csak politikai akarat kérdése, amire jó példát mutatnak a dánok és persze hazánk is. E téren az ECR és az ID megint csak azonos álláspontot képviselhet, és egyesítheti erőit.

Visszatérve az orosz–ukrán háborúra, a felmérések azt mutatják, hogy a fősodratú média erőteljes háborús propagandája és a legtöbb uniós vezető retorikája ellenére az európaiak zömének elege van a háborúból, és ezt a különböző felmérések is tanúsítják.

A legátfogóbb ilyen tanulmány 2022-ből származik, viszont igen széles perspektívában mérte fel az európaiak háborúhoz fűződő viszonyát, kitérve az Ukrajnának nyújtandó támogatás hét formájára (humanitárius segítség, menekültek beengedése az országba, menekültek beengedése a munkaerőpiacra, fegyverek küldése, gyors EU-tagság, magasabb energiaköltségek elfogadása, csapatok küldése Ukrajnába) és ennek országonkénti és politikai beállítódás szerinti változására két időpont (2022. április és október) között.

A felmérés tizenhat uniós országban (közöttük Magyarországon) és az Egyesült Királyságban készült, és azt mutatja, hogy Ukrajna támogatása nagyon különböző a fenti támogatási formák között, és általában csökkenő tendenciájú. Míg a humanitárius segítségnek átlagosan csaknem kilencvenszázalékos a támogatottsága, a csapatok küldésének csak harminc százalék. A leglelkesebb támogatók Finnország, Litvánia, Svédország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Lengyelország. A legkevésbé támogatók Bulgária, Szlovákia, Magyarország, Görögország és Románia. A két időpont között a legfőbb támogatónak számító Lengyelországban is jelentősen esett a csapatok küldésének támogatása 45-ről 37 százalékra. Ez az arány hazánk esetében a legalacsonyabb, mindössze tíz százalék. A legérdekesebb a támogatottság pártirányultság szerinti változása.

A legtöbb országban a magukat a politikai skálán leginkább jobbra helyezők azok, akik legkevésbé kívánják támogatni a háborút, az országokon belüli a támogatásbeli különbségek a húsz százalékpontot is elérhetik. 

Természetesen az ilyen felmérések nem pontosak, akár tévedhetnek is. Azt azonban jól mutatják, hogy az unió vezetőivel ellentétben a lakosság sokkal szkeptikusabb a háború kimenetelében, és több mint kétharmad (még Lengyelországban is) el kívánja kerülni a konfliktusba való közvetlen katonai beavatkozást. Ha a választások után a lakosság hangulatát a megerősödött jobboldal ki tudná használni, akkor lehet, hogy az unió tagországait és Ukrajnát is meg tudná óvni a további hiábavaló áldozatoktól. E tekintetben az említett két parlamenti csoport (ECR és ID) együttműködése, akár egyesülése kulcsfontosságú lehet.

A szerző közgazdász, 
a Nemzeti Fórum tanácsadója