Az év második felében hazánk lesz az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. A céljaink hét fókuszpont köré épülnek, amelyek közül a versenyképesség javítása, a demográfiai kihívások kezelése, az illegális migráció elleni küzdelem, illetve a védelempolitika uniós szintű erősítése témákat a korábbi cikkemben részletesen ismertettem.
Elnökségünk alatt a fentieken túl a Nyugat-Balkán uniós integrációjának napirenden tartásában és előremozdításában, az unió gazdasági biztonságának garantálásában és a kohéziós politika kihívásainak kezelésében vagyunk érdekeltek.
Ami az integrációs törekvéseket illeti, az EU-nak jelenleg 27 tagállama van. Először is, egy közelmúltbeli évfordulóra hívnám fel a figyelmet: január 31-e az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének az évfordulója. Immáron nyolc éve, hogy a szigetország polgárai népszavazás útján a közösségből történő távozás mellett döntöttek. A brexit nyomatékosította az EU-val kapcsolatos kétségeket több tagállamban is, mivel az Egyesült Királyság kilépése is rámutatott arra, hogy az országok ma egy olyan integráció tagjai, amelynek működési elvei ellentétesek az alapító atyák céljaival és a szerződések szellemével, tartalmával.
Kezdetektől fogva folyamatos bővítésnek lehetünk tanúi az unión belül. A legutóbbi bővítés 2013-ban történt, amikor Horvátország csatlakozott a közösséghez. Tovább kell azonban erősödnünk, további országok csatlakozását szorgalmazzuk. Egy olyan Európai Uniót kell építenünk az új tagokkal együtt, amely a nemzeti szuverenitásra épül. Az elmúlt időszak föderális elképzelései következtében az Egyesült Királyság elhagyta az EU-t, a nyugat-balkáni bővítés szándékosan lassult, és Ukrajna esetében a mérhető, objektív érdemeken alapuló folyamat helyett politikai bővítési szándék jelentkezik.
Tekintettel arra, hogy a magyar uniós és külpolitika egyik fő prioritása a Nyugat-Balkán integrációjának felgyorsítása, a küszöbönálló elnökség alatt is kiemelten kezeljük a bővítés kérdését.
Mi, magyarok az Európai Unió jövőjét a nyugat-balkáni országok uniós integrációjában látjuk. Úgy gondoljuk, megvan ezekben az országokban az energia, a lendület és az ambíció, ami nagy segítségére lehetne a jelenleg hanyatló EU-nak, amely jelenleg árnyéka önmagának. A csatlakozás által Európa globális versenyképessége is növekedne, ezért az integrációt és a versenyképességet együtt szükséges kezelnünk.
Üdvözöljük, hogy az Európai Bizottság tavaly novemberben átfogó bővítési csomagot fogadott el a Nyugat-Balkán vonatkozásában, amelyben részletes értékelést nyújt a bővítés aktuális helyzetéről, arról, hogy az érintett országok milyen eredményeket értek el az unióhoz való csatlakozás felé vezető folyamatban. A politikai ígéreteken túl azonban a megvalósításra kell fókuszálnunk, ugyanis a feltételeket teljesítő tagállamok csatlakozási tárgyalásai megrekedtek, lakosságuk körében a kezdeti lelkesedést kiábrándulás váltja fel.
A brüsszeli döntések mögött gyakran nem érdemalapú szempont, hanem egyéb politikai megfontolások húzódnak – gondoljunk csak Ukrajna esetére, amely tagjelölt ország részére gyorsított folyosót biztosít az EU. Mindez nem kedvez a Nyugat-Balkán országainak, amelyek valódi eredményeket tettek le az asztalra az elmúlt években.
Kiemelten üdvözöljük a hatmilliárd euró értékű támogatási csomag, a nyugat-balkáni növekedési eszköz javaslatát, amely kétmilliárd támogatás és négymilliárd hitel formájában támogatná ezeket az országokat.
