Mielőtt elemeznénk a többi veretes mondatát is, előbb maradjunk ennél. Magyarország visszatért? Felhívom a Tisza Párt alelnökének szíves figyelmét arra, hogy Magyarország nem azonos ővele, de még a pártjával sem, ezért a néppárthoz való csatlakozás nem az országé, az maradjon csak az ő külön útjuk. A másik fontos szempont: a Fidesz–KDNP annak idején nem a globalista-balliberális nézetek előtt hajbókoló néppárthoz, hanem egy konzervatív nézeteket valló pártszövetséghez csatlakozott. Visszatérésről beszélni már csak ezért is helytelen. Ráadásul a mostani néppártot összetéveszteni a korábbival majdnem olyan, mint Oroszországot összetéveszteni a Szovjetunióval.

Ezzel az erővel az alelnök úr mondhatta volna, hogy az elvetemült Orbán Viktor hálás lehet Brüsszelnek, amiért az EP kezdeményezte az eljárás megindítását, és hálás lehetne azért is, mert az EU visszatartja azokat az eurómilliárdokat, amelyek segítenék Magyarország felzárkóztatását. Vádolhatná a magyar miniszterelnököt valamiféle Brüsszellel kötött titkos paktummal. Eszerint az EU megbüntet minket, hogy ezzel Orbán politikai babérokat szerezhessen a magyar választók többsége előtt. A Magyar Péter-féle logika szerint ugyanis ez a többség olyan ostoba, hogy arra szavaz, akitől rosszat vár.

„A mi prioritásunk az, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárást lezárjuk, a jogállamisági eljárást lezárjuk, és valahogyan hazahozzuk Magyarországra azokat az uniós forrásokat, amelyek létfontosságúak a magyar kis- és középvállalkozások számára, a magyar gazdáknak és természetesen az egészségügy és az oktatás számára is” – mondta Magyar, mit sem törődve korábbi érvelésével, miszerint a 7-es cikkely szerinti eljárás jól jött Orbánnak, mert azt belpolitikai célokra használhatta.

Magyar Pétert a rajongói szinte imádják. Lehet, hogy ők tudják követni a messiás gondolatmenetét. Nekem nem sikerült. Ennek talán az az oka, hogy még nem rajongok érte eléggé.

A szerző író, újságíró