Nem a véletlenek furcsa, LMBTQ-barát találkozása miatt betliztek tehát ennyi mindenben a párizsi szervezők és az opportunizálódott NOB vezetői. Utóbbiaknak pontosan kellett ismerniük a megnyitóünnepség koreográfiájának minden mozzanatát, irányultságát, hiszen az olimpia csúcsszervének ez az egyetlen kiemelt eseménye, létének értelme. Vagyis áldásukat adták erre a hetedhét országra szóló ocsmány, normalitástámadó, kereszténységellenes, infantilis förmedvényre.

Ugyanígy korántsem véletlen az sem, hogy a sportolóknak nem volt megfelelő az ellátása. Elképesztő módon nem volt többek között légkondicionálás a szállásukon, olyan ételeket tukmáltak rájuk, amelyek a szén-dioxid-kibocsátást a rendezők szerint nem turbózzák fel túlzottan, növényi alapú készítményeket, főként vegán kreációkat raktak eléjük. Így világklasszis sportolók inkább a szabadban aludtak, és több ország volt kénytelen saját hatáskörben gondoskodni a fogyasztható étkekről.

Mi volt a tervük? Az első hamisítatlan olimpride előállítása. Akár át is költhetnék az Internacionálé szövegét, ami nem úgy harsanna a jövőben, hogy „és nemzetközivéhéhéhé lesz holnapra a világ”, hanem „LMBTQ-úúúúúvá” lesz holnapra a világ. Ebben a kikényszerítendő átváltoztató show-ban volt fontos szerepe – bármily meglepő – a Szajnának is. A híres régi anekdotát kissé aktualizálva a helyes szöveg már nem a „Ki a Szajna vizét issza, saját vizét issza vissza”, hanem inkább a „Ki a Szajna vizét issza, nem a saját vizét issza vissza”.

A minden agyrém kritikátlan elfogadását erőltető projekt kiterjed arra is, hogy az emberekkel az irracionális, önmagukra veszélyes, gusztustalan dolgokat is elfogadtassák. Sőt az a céljuk, hogy az áldozatok meg is szeressék az önveszélyes, adott esetben undorkeltő ügyeket. Párizs szélsőbaloldali polgármesternője, Anne Hidalgo azokat szidalmazta nyomdafestéket nem tűrő, fröcsögőn gyűlölködő, trágár szavakkal, akik a penetráns megnyitóünnepségről fogalmaztak meg kritikát. Valójában azonban minden esetleges bíráló szót el akart némítani. Nem is hatástalan ez a politikai terrorizmus, hisz hivatalosan senki nem tiltakozott a szó legszorosabb értelmében csatornaszintű piszkos ügyek miatt.

Az általuk megálmodott „szabad” világban pedig mindent feltétel nélkül el kell fogadni, ami az ő beteges kritériumaiknak megfelel. Az elfogadás, a szabadság persze két dologra nem vonatkozik: a patrióta nemzeti és keresztény tartalmakra. Olyannyira nem, hogy hivatalból üldözendők, megsemmisítendők, akik kiállnak mellette. Nincs is sok új ebben a diktatórikus, kirekesztő hozzáállásban, hisz van egy régi neve. Úgy hívják: kommunizmus.