Az olimpride a balliberálisok célja

Sok botrányos dolog történt a párizsi olimpián, ami hosszú ideig beszédtémául fog szolgálni. Hatalmas felháborodást keltett a megnyitóünnepség provokatív Az utolsó vacsora paródiája. Legalább ilyen felhördülés övezte a genetikailag és biológiailag férfi algériai bokszoló nők közötti indítását és későbbi győzelmét. De óriási negatív visszhangja volt annak is, hogy a nyílt vízi úszóversenyeket a szemmel láthatóan barnás színű, piszkos Szajnában rendezték meg akkor is, amikor nyilvánvalóan nem lett tisztább pár nappal később sem. Nem is maradt el a hatás: versenyzők egész sora betegedett meg súlyosan, köztük az ötödik helyet ilyen körülmények között hősiesen elérő Fábián Bettina és a bronzérmes Betlehem Dávid is.

Mindezeket az olimpia rendezőire igen rossz fényt vető tényeket azonban nem pusztán a bűnlajstrom felszínen tartása miatt érdemes felemlegetni. Ezek ugyanis nem elszigetelt jelenségek, hanem összefüggnek egymással, és nem csupán amiatt, mert a rendezés, az olimpia lebonyolításának trehányságaira világítanak rá.

A megnyitóbotrány, a nőlegény ökölvívó és az úszásra alkalmatlan, egészségre veszélyes Szajna egyetlen nagy liberálbalos projekt részei, aminek lényege: tűzzel-vassal terjesztik az elfogadás élet- és emberellenes kultúráját. Vagyis egyáltalán nem szerencsétlen töketlenkedések összejátszásáról beszélhetünk, hanem szándékos károkozásokról, amelyek alantas, sunyi céljaik szempontjából koherens egészet alkotnak.

Miután pedig a szélsőbaloldali vezetésű Párizsnak sikerült a momentumos nolimpiás akciók nyomán Budapest elől elhappolnia az ötkarikás játékok rendezésének jogát, az is lehetne a mottója a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntésének, hogy a kék Duna és a szőke Tisza helyett a barna Szajnát választották helyszínül, és most ihatták az elhibázott döntés gyanús színű és tartalmú levét.

További Vélemény híreink

Kórházba juttatta a magyar úszót az olimpia szervezőinek a felelőtlensége

Nem a véletlenek furcsa, LMBTQ-barát találkozása miatt betliztek tehát ennyi mindenben a párizsi szervezők és az opportunizálódott NOB vezetői. Utóbbiaknak pontosan kellett ismerniük a megnyitóünnepség koreográfiájának minden mozzanatát, irányultságát, hiszen az olimpia csúcsszervének ez az egyetlen kiemelt eseménye, létének értelme. Vagyis áldásukat adták erre a hetedhét országra szóló ocsmány, normalitástámadó, kereszténységellenes, infantilis förmedvényre.

Ugyanígy korántsem véletlen az sem, hogy a sportolóknak nem volt megfelelő az ellátása. Elképesztő módon nem volt többek között légkondicionálás a szállásukon, olyan ételeket tukmáltak rájuk, amelyek a szén-dioxid-kibocsátást a rendezők szerint nem turbózzák fel túlzottan, növényi alapú készítményeket, főként vegán kreációkat raktak eléjük. Így világklasszis sportolók inkább a szabadban aludtak, és több ország volt kénytelen saját hatáskörben gondoskodni a fogyasztható étkekről.

Véletlen volt tehát a normalitás elleni erődemonstráció az olimpián? Egy nagy túrót. Kiszámították minden elemét, hogy mindenki tanulja meg az olimpián is: a liberalizmus legőrültebb foka az úr.

Mi volt a tervük? Az első hamisítatlan olimpride előállítása. Akár át is költhetnék az Internacionálé szövegét, ami nem úgy harsanna a jövőben, hogy „és nemzetközivéhéhéhé lesz holnapra a világ”, hanem „LMBTQ-úúúúúvá” lesz holnapra a világ. Ebben a kikényszerítendő átváltoztató show-ban volt fontos szerepe – bármily meglepő – a Szajnának is. A híres régi anekdotát kissé aktualizálva a helyes szöveg már nem a „Ki a Szajna vizét issza, saját vizét issza vissza”, hanem inkább a „Ki a Szajna vizét issza, nem a saját vizét issza vissza”.

A minden agyrém kritikátlan elfogadását erőltető projekt kiterjed arra is, hogy az emberekkel az irracionális, önmagukra veszélyes, gusztustalan dolgokat is elfogadtassák. Sőt az a céljuk, hogy az áldozatok meg is szeressék az önveszélyes, adott esetben undorkeltő ügyeket. Párizs szélsőbaloldali polgármesternője, Anne Hidalgo azokat szidalmazta nyomdafestéket nem tűrő, fröcsögőn gyűlölködő, trágár szavakkal, akik a penetráns megnyitóünnepségről fogalmaztak meg kritikát. Valójában azonban minden esetleges bíráló szót el akart némítani. Nem is hatástalan ez a politikai terrorizmus, hisz hivatalosan senki nem tiltakozott a szó legszorosabb értelmében csatornaszintű piszkos ügyek miatt.

A nyílt társadalomnak nevezett nyugati kretén kultúrát akarják erőnek erejével meghonosítani, és úgy vélik, ehhez szét kell törni az emberek önbecsülését, tartását. Szerintük az olimpiai eszme már nem a fair playről szól, hanem a másság, illetve az aberráció elfogadásáról.

Az általuk megálmodott „szabad” világban pedig mindent feltétel nélkül el kell fogadni, ami az ő beteges kritériumaiknak megfelel. Az elfogadás, a szabadság persze két dologra nem vonatkozik: a patrióta nemzeti és keresztény tartalmakra. Olyannyira nem, hogy hivatalból üldözendők, megsemmisítendők, akik kiállnak mellette. Nincs is sok új ebben a diktatórikus, kirekesztő hozzáállásban, hisz van egy régi neve. Úgy hívják: kommunizmus.