Az amerikai elnökválasztás másnapján, amikor is egyértelművé vált, hogy ismételten Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, a méregzöld klímavédők egyből megkongatták a vészharangot, sőt Trumpot egyenesen a környezetvédelem legfőbb ellenségének nevezték. Az Európai Éghajlatvédelmi Alapítvány vezérigazgatója a CNBC-nek azt nyilatkozta, hogy Trump választási győzelme visszaesést fog eredményezni a nemzetközi éghajlatvédelemben, és az új elnök mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy tönkretegye az eddigi munkát, külön kitérve arra, hogy valószínűnek tartja, hogy az új elnök ismét kilépteti az Egyesült Államokat a 2015-ös párizsi klímavédelmi egyezményből. Ugyanez az irracionális félelem söpört végig a piacokon, mivel a szerdai kereskedésben a nagy szélturbinagyártók és a szélerőműpiacon jelen lévő energiacégek, úgy mint az Orsted, a Vestas, a Nordex, az EDP Renovavevis, valamint a német RWE papírjai jelentős, 7–14 százalékos esést szenvedtek el.
A méregzöld aktivisták megdöbbentek és sokk hatása alatt vannak az amerikai elnökválasztás eredményétől, de nyilatkozataik amellett, hogy irracionálisan félelemkeltők, úgy tűnik, hogy nem tudják értelmezni, mit jelenthet energiapolitikai aspektusból az America First doktrína, illetve a racionális zöldátmenet.
Ezen talán nem is kell meglepődnünk, hiszen Európában sem értik a méregzöld ideológusok a magyar kormány racionális zöldátmenetre épülő energiapolitikáját. Szóval nézzük meg racionális szemszögből a jövőbeli lehetőségeket!
Igaz, hogy a párizsi klímaegyezményből történő kilépést Trump kezdeményezte az első elnöksége alatt (ez a kilépés az egyezmény szerinti egyéves türelmi idő miatt 2020-ban meg is valósult), és Joe Biden léptette vissza az országot a klímaegyezménybe. Valószínű forgatókönyv lehet az ismételt kilépés, de tegyük fel magunknak a következő kérdéseket! Valóban egy egyezményhez való ragaszkodás az egyetlen biztosítéka a zöldátmenetnek, vagy inkább az a racionalitás, amely a növekvő energiaigény karbonsemleges, hatékony kielégítését, a megfizethető energiát, a fokozatos energiaszuverenitást, és az energiasemlegességet helyezi a középpontba? Valóban egy olyan egyezményhez való ragaszkodás a kulcsa a klímavédelemnek, amelyhez a legnagyobb szennyezők, így Kína és India nem is csatlakoztak, és csak a Nyugattól várja ezt a magatartást, vagy inkább egyfajta nemzetközi kereskedelmi politika, amellyel el lehet érni a racionális zöldátmenet céljait. A válasz egyértelmű, nem azon múlik a valódi energiaszuverenitás és zöldátmenetet biztosító stratégia, hogy ragaszkodunk-e egy egyezményhez vagy sem, ami a méregzöld ideológusok folyamatos mantrája, hanem hogy céltudatos, észszerű, fokozatos és hatékony energiapolitikát folytatunk-e az energiasemlegesség mentén.
