De ha mindez nem lett volna elég, támadási kísérlet történt a hazánkat is ellátó Török Áramlat ellen, amely biztosítja Magyarország és ezen keresztül a régió gazdasági stabilitását és ellátásbiztonságát. 

 és így a szlovákokat is ki tudjuk segíteni a jelen helyzetükben mintegy egymilliárd köbméter többletkapacitás adásával. Ez az ukránoknak és a brüsszeli háborúpárti erőknek nem tetszik, sőt ahol lehet, ezt akadályozzák.

Pedig nyilvánvaló, hogy

Az orosz–ukrán háború kitörésével Brüsszel a kieső orosz vezetékes gáz helyett elsősorban amerikai LNG-beszerzés felé indult el (az utóbbi három évben az USA behozatala elérte és meg is haladta az 50 százalékot), pedig az LNG a szállítási módja miatt strukturálisan drágább forrás. Az Északi Áramlat felrobbantása, illetve az ukrajnai orosz gáztranzit leállítása miatt a szállítási útvonalak bizonytalansága is árfelhajtó tényező. Ezt már sokan látják, hiszen kézzelfogható, hogy a gáz tőzsdei ára a háború előtti szinthez képest háromszorosa lett, az USA árához viszonyítva pedig az ötszöröse.

Egyes európai országok már érzékelik, hogy baj van, és például Németországban, ahol február 23-án szövetségi parlamenti választást tartanak, már éles kampánytémává vált, hogy vajon az Északi Áramlaton keresztül ismét lehet-e majd behozni megfizethető orosz gázt. A sort Olaszországgal lehet folytatni, ahol még 2024 decemberében Gilberto Pichetto Fratin energiaügyi miniszter kijelentette, hogy békekötés esetén az olaszok nem zárják ki, hogy ismét a vezetékes orosz gáz felé fordulnak.

Mi történik Oroszországban? Ami a földgázpiacot illeti, a háború kitörését követően Oroszország jelentős nyugat-európai bevételektől esett el (ez látszik a Gazprom számai­ban is). Mindent megtett annak érdekében, hogy ezt pótolja: növelte az Európába irányuló LNG-szállítmányokat, és mára az EU második legnagyobb beszállítója lett az USA-t követően, de Katart megelőzve, illetve többletszállításokat nyitott Kína felé. Ugyanakkor a Kína felé történő többletszállítás akadályokba ütközhet szállítási kapacitásproblémák miatt, illetve a kiszolgáltatottsága miatt csak alacsonyabb áron tud értékesíteni, mint Európában. Azt látni kell, hogy

Mi lehet a nagy játszma lehetséges szcenáriója? Mivel az Egyesült Államokban a második Trump-adminisztrációval ismét a békepárti erők kerültek hatalomra, így komoly esély mutatkozik arra, hogy 2025-ben elinduljon a konfliktus lezárása. Ezért nagyon nehezen elképzelhető, hogy az USA a konfliktust tovább akarná élezni, és Európát is teljesen le kívánja uralni gázfronton, mint ahogy az is, hogy teljesen vissza lehetne térni a 2022 előtti állapothoz, hiszen az USA-nak az nem állna érdekében. Mi lehet akkor a tárgyalóasztalnál a megoldás?

Az USA-nak ahhoz, hogy az előbbi célokat egyszerre elégítse ki – a Biden-adminisztráció által bevezetett LNG-korlátozás feloldását követően is –, egyszerre kellene nagyságrendekkel több gázt termelnie. Ugyanis, ha többet exportál, akkor nem töri le a hazai árakat, ha viszont a hazai árakra és az energiatermelésre fókuszál, akkor az exportlehetőségei csökkennek. Ráadásul, ha többet kívánna exportálni, akkor az oroszokat Kína felé tolná el, ahol már építik a következő vezetéket, és akkor Kína sokkal olcsóbb forráshoz jutna, és kevesebbet vásárolna az LNG-piacon.

Ebből következik, hogy az USA a termelés bővítését elsősorban a hazai árak letörésé­re, illetve a villamosenergia-termelés bővítésére fordítja (a növekvő energiaigény ­miatt is), ugyanakkor igyekszik erős exportpozíció­kat fenntartani. 

 Azt nem gondolom, hogy ez a mennyiség ismét eléri a háború előtti 200 milliárd köbmétert, de jelentős visszarendezésre nyílhat tér. Ez összhangban lenne az euró­pai és a magyar érdekekkel is.

Magyarország ebben a helyzetben a jelenlegi energiasemleges pozíciójában hatalmas előnyre tud szert tenni, és felértékelődik eddigi regionális energiapozíciója.

Ez a fajta stratégia biztosítani fogja a rezsicsökkentés jövőbeni fenntartását és a hazai gazdaságpolitika felfutását, amely támaszt jelent mind a hazai iparnak, mind pedig a lakossági fogyasztóknak.

A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója