Az orosz–ukrán háború kitörése, az Északi Áramlat vezeték felrobbanása, valamint a brüsszeli szankciós politika következtében a háború előtt Európába irányuló körülbelül 200 milliárd köbméter orosz gázimport kiesett, amely Európa éves gázfelhasználásának mintegy 37 százalékát fedezte, és mára az orosz vezetékes gáz az európai felhasználás mindössze 9,5-10 százalékát teszi ki. De nem így az orosz LNG. Az orosz LNG a háború kitörését követően is zavartalanul közlekedik elsősorban Spanyolország, Belgium és Franciaország kikötőibe, és ezek az országok nem is jelezték, hogy élni fognak az Európai Parlament által elfogadott fenti új jogi lehetőséggel. A felsorolt három ország vásárolja fel az Európába irányuló orosz LNG-szállítmányok 87 százalékát.
Spanyolország, amely a háború kitörése előtt nem importált orosz vezetékes gázt, és amelynek az egyik legnagyobb európai LNG-befogadóterminál kapacitása van, a legnagyobb újraexportálója lett az tengeren érkező orosz gáznak.

Franciaország csak az év első felében már több mint 600 millió eurót fizetett ki Oroszországnak. Franciaország annak ellenére, hogy éves gázimportigénye fokozatosan csökken, az első fél évben gyakorlatilag megduplázta Oroszországból származó LNG-beszállítását. A franciák ezt azzal indokolják, hogy a francia energiamultinak, a TotalEnergiesnek, amely húszszázalékos részesedéssel rendelkezik a Novatek tulajdonában lévő észak-szibériai Yamal LNG orosz vállalkozásban, 2­032-ig van szerződése az oroszokkal évi négymillió tonna LNG vásárlásra.

Az orosz LNG nemcsak hogy továbbra is közlekedik Európába, hanem volumene folyamatosan növekszik; ami azt is jelenti, hogy csak idén a 2023-as bázishoz képest további 11 százalékos a növekedés. A növekedés részben a kedvező árnak – tavaly a Novatek csökkentette az európai szállítmányainak árát reagálva arra, hogy máshol a szállítmányait nem vették át –, részben pedig annak köszönhető, hogy a Gazprom a kiesett vezetékes mennyiséget a Portovaya LNG projekt kitermelésének növelésével és exportálásával kívánja csökkenteni.

A kutatóintézetek számításai szerint a korábban kiesett orosz vezetékes gázmennyiség több mint 12 százaléka már LNG formájában érkezik Európába. Vagyis 2023-ra az orosz LNG EU-ba irányuló volumene a 2021-es 16 milliárd köbméterről 22 milliárd köbméterre nőtt, ami több mint 37 százalékos növekedés. 2024-ben pedig további 11 százalékkal nőtt a 2023-as bázishoz képest. Ezzel a növekedéssel az orosz LNG uniós piaci részesedése elérte a 7,5-8 százalékot, és ez azt jelenti, hogy a vezetékes orosz gáz 9,5-10 százalékos részesedésével a orosz gázimport elérte a ­17-18 százalékos részesedést az EU-ban. Vagyis elérte a korábbi, háború előtti arány felét. Jelentős részben ez járult hozzá ahhoz, hogy Oroszország 2023-ban a negyedik legnagyobb LNG-exportőrré vált (az USA-t, Ausztráliát és Katart követően) a világban, Európában pedig Amerikát követően a második beszállító, megelőzve Katart.

Ha csak pusztán gazdasági logikával kívánjuk a kérdést megközelíteni, akkor a nyugati országok orosz LNG-kereskedelmével kapcsolatos magatartása még érhető is lenne, hiszen olcsó és megbízható (az útvonal biztonságosabb és rövidebb, a mint közel-keleti útvonal) energiaforrást szereznek be, és azt felhasználni, illetve jó áron eladni (reexportálni) akarják. Ezen országok – Spanyolország, Belgium, Franciaország – földrajzi és infra­strukturális körülményeik miatt eleve nem voltak beszerzői (vagy csak minimális szinten) az orosz vezetékes gáznak. Vagyis gazdasági értelemben racionálisan járnak el. És ezzel nincs probléma. De azonfelül, hogy Magyarország is a gazdasági semlegesség alapján ugyanígy látja a gazdasági racionalitást, mint tengertől elzárt ország, még ki is van szolgáltatva a meglévő beszállítási útvonalaknak.

A probléma tehát éppen az, hogy ugyanezen nyugati országok, amelyek saját érdekükben gazdaságilag racionálisan járnak el, Brüsszellel karöltve politikai-ideológiai köntösbe bújtatva nyomást helyeznek a földrajzi/infrastrukturális okokból kiszolgáltatottabb Magyarországra és Ausztriára, hogy váljon le a vezetékes gázról, mondván, ha nem válik le, akkor ezzel az oroszokat finanszírozza. 

Vagyis a brüsszeli hipokrízis, amely kettős mércét alkalmaz Magyarországgal szemben az orosz energiakereskedelem tekintetében, egyrészt azt mondja, hogy amit nekünk lehet, azt nektek nem, másrészt mi nyereségre tehetünk szert, ha nem is vagyunk kiszolgáltatva, ti pedig nem. Ez elfogadhatatlan, és ugyanakkor támadja Magyarország gazdasági semlegességét, energiaszuverenitását, energiabiztonságát és az európai energiaszolidaritást is.

A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója