A tavaly Budapesten megrendezett atlétikai világbajnokságon a magyar kormányt támadták amiatt, hogy vendégként meghívták többek között Ilham Alijevet, Azerbajdzsán elnökét, és amiatt is, hogy Magyarország kifejezetten jó diplomáciai kapcsolatokat ápol a kaukázusi országgal. Ezt követően, az idei évre eljutottunk oda, hogy Azerbajdzsán jelenti az Európai Uniónak a lehetséges alternatívát az orosz vezetékes gáz kiesése esetén, több uniós ország is földgázkereskedelmi megállapodást kötött azeri gáz beszerzésére, és maga Brüsszel is – legalábbis eddig – támogatja a Zöld energiafolyosó projektet. Vagyis ismételten megállapíthatjuk, hogy
a magyar kormány idejekorán felismerte a saját energiaszuverenitása, gazdasági semlegessége és a világban zajló geopolitikai folyamatok mentén az azeri energia fontosságát. Brüsszel pedig előzetesen zsigerből támadta, majd nagy nehezen eljutott arra, hogy a magyar kormány álláspontja helyes, de azt el nem ismerve, ismét a kettős mérce politikáját alkalmazza.
De lépjünk egyet hátra! Miről is van szó, amikor az azeri energia bevonásáról beszélünk?
Az orosz–ukrán háború kitörését, az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantását, valamint Brüsszel elhibázott szankciós politikáját követően az EU többsége a nagyrészt USA-ból érkező LNG (cseppfolyósított földgáz) felé fordult, amely jóval drágább, mint a vezetékes orosz földgáz, mivel szállítása költségesebb, a szállítás kockázatai globálisak (nemcsak regionális, hanem globális események is hatnak az árazásra, így akár a közel-keleti események, akár egy ausztráliai sztrájk bekövetkezése), és keresleti versenyt kell folytatni több országgal, így akár a magasabb árat is elbírói ázsiai gazdaságokkal. Vagyis strukturálisan drágább, mint az orosz vezetékes földgáz. Látszik, hogy jelenleg is két és félszer drágább Európában a földgáz (ezt az áremelkedést a magyar lakosság a következetes rezsicsökkentés miatt nem érzi), mint az orosz–ukrán háború kitörését megelőző tíz évben volt.
Brüsszel azonban tovább erőlteti a szankciós politikáját, amelynek már láthatók az európai gazdaságra gyakorolt hatásai: az európai versenyképesség csökken, nagy európai cégek létszámleépítésbe kezdenek vagy termelésüket más kontinensre viszik át a megemelkedett energiaköltségeik miatt.
A magyar kormánynak, a saját országa és annak gazdasága iránti felelőssége mentén, ezekre a folyamatokra megfelelő választ kellett adnia energiabiztonságunk és -szuverenitásunk érdekében. Energiabiztonságunk az energiaellátást és annak megfizethetőségét jelenti, az energiaszuverenitáson pedig a külső tényezőktől való minél kisebb függőséget kell érteni. Ezt a gazdasági semlegességünk, vagyis a blokkosodást figyelmen kívül hagyó külgazdasági energiapolitika segíti leginkább.
A földgáz beszerzése Azerbajdzsánból a magyar kormány energiadiplomáciájának eredménye. A cél az, hogy minél több helyről szerezzük be a nekünk szükséges energiát, a több kapcsolat nagyobb biztonságot és jobb árazást jelent.
A magyar állami tulajdonú MVM már tavaly földgázkereskedelmi megállapodást kötött az állami tulajdonú azeri Socarral fizikai szállításra, és már abban az évben mintegy százmillió köbméter azeri gázt szállítottak le, mintegy ötvenmillió köbmétert pedig bértároltak. Ezzel párhuzamosan egy olyan tárgyalássorozat kezdődött, amelynek eredményeként idén júniusban (augusztusi lezárással) az MVM ötszázalékos részesedést szerzett a Shah Deniz tenger alatti földgázmezőben és négyszázalékost az onnan kitermelt földgáz kereskedelmére jogosult társaságban. Itt olyan együttműködő partnerei vannak az MVM-nek, mint például a világpiacon meghatározó British Petrol. Ez idővel lehetőség ad, hogy a magyar állam bizonyos kitermelt mennyiséggel önmaga rendelkezzen.
