Amint azt Orbán Viktor miniszterelnök hangsúlyozta és célként fogalmazta meg, Magyarországon egy zöldideológiától mentes, racionális zöldátállásra van szükség, ahol meg kell termelni a zöld villamosenergiát, és azt el kell tárolni. Ezen stratégiai cél egyik fontos és alapvető eszköze a karbonsemleges, megbízható és megfizethető zöld nukleáris energia, amely hosszú távon biztosíthatja hazánk karbonsemlegességét, energiaszuverenitását, az energia megfizethetőségét és a rezsicsökkentés eredményeinek megtartását, és így egy egészséges és modern gazdaságot.
Hazánk ebbe a zöldátállással összefüggő világversenybe benevezett, és másokat megelőzve (lásd Paks II beruházás) érezte meg, hogy a nukleáris energiának a jövő energiatermelésében nagyon fontos szerepe lesz. Ez a most zajló nukleáris reneszánsszal eljött.
A tavaly novemberben tartott dubaji klímacsúcson több jelentős ország szerint a zöldenergia-átállás jegyében 2050-ig meg kell háromszorozni a világban a nukleáris kapacitások számát. 2024. március 21-én Orbán Viktor miniszterelnök részvételével megalakították az Európai Nukleáris Szövetséget, melynek alakuló ülésén egyértelműen kimondták, hogy az európai nukleáris projekteket támogatni kell, a folyamatban lévőket pedig fel kell gyorsítani. A változás előszele persze már érezhető volt akkor is, amikor is a 2022-ben elfogadott EU-s taxonómiarendeletben, még ha csak átmeneti jelleggel is, de a nukleáris beruházásokat is elismerték mint fenntartható technológiát. A napokban pedig maga Emmanuel Macron francia elnök nyilatkozta, hogy a szektor jövőjének sokévi bizonytalansága után úgy tűnik, hogy a nukleáris energia újjáéledése, egyfajta nukleáris reneszánsz zajlik a világban. Kétségkívül a francia nukleáris ipar a legerősebb az EU-ban, így érdemes az ő helyzetüket is megnézni.
A francia nukleáris erőművi program még az 1970-es években indult, válaszul az 1973-as olajválságra. A legutolsó működő reaktort 1999-ben állították kereskedelmi üzembe. Jelenleg így ötvenhat működő reaktor van Franciaországban, ezzel 63 gigawatt kapacitással rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy az ország teljes villamosenergia-termelésének 70-80 százalékát a nukleárisenergia-termelés adja (ehhez még hozzájön 25 gigawatt vízenergia, vagyis 90 százalékban karbonsemleges a francia energiamix), jelentősen hozzájárulva a francia energiaszuverenitáshoz.
Ezzel a francia nukleárisenergia-termelési részesedés a világon a legnagyobb az egy adott országon belüli energiamix összetételében, beépített kapacitása alapján pedig az Egyesült Államok után a második.
Franciaország fejlett energiaiparára, illetve annak egyértelmű zászlóshajójára, az EdF (Électricité de France) energiaipari multira támaszkodva nukleáris reaktorokat (EPR) exportál Kínába, Finnországba és más országokba. (Érdekes azonban, hogy hiába a sokévnyi tapasztalat, tudás, a flamanville-i három újabb reaktor esetében 2007-ben indult a kivitelezési munka, de még most sem fejeződött be, nem állt kereskedelmi üzembe, a költségek pedig meghaladják az eredetileg tervezettet.)
Francois Hollande baloldali elnök alatt 2012-ben elindult egy zöldideológia mentén készült program, melynek értelmében 2035-ig olyan mértékben kívánták leszerelni az atomerőműveket, hogy a nukleáris energia aránya a francia energiamixben legfeljebb csak az 50 százalékot érje el. Elnöksége alatt ugyanakkor egy atomerőművet sem sikerült leszerelni, de a 63 gigawatt legfelső kapacitáskorlát megmaradt. Ezt követően, Emmanuel Macron 2017-ben kezdődött első elnöksége alatt a leszerelési programot ugyan felfüggesztették, de a Flamanville 1–2. reaktorokat így is le kellett állítani, mivel letelt a negyvenéves üzemidejük, és nem kezdték meg az üzemidő-hosszabbítási projektet, mivel a francia kormány részéről senki sem volt hajlandó erről az EdF-fel tárgyalni.
Az energiaválság, az orosz–ukrán háború 2022-es kitörését és az orosz vezetékesgáz-import leállítását követően, az elszálló energiaárak révén, a nukleáris energia túlsúlya miatt tompítva ugyan, de érintette a francia ipari és lakossági szereplőket is. Ennek az volt az oka, hogy Franciaországot olyan időpontban kapta el az energiaválság 2022-ben, amikor sok nukleáris reaktor ki volt véve a termelésből tervszerű karbantartás miatt. Ennek eredményeként 2022-ban nettó energiaimportőr lett, de miután 2023-ban a reaktorok visszatértek a termelésbe, ismét nettó exportőr lett.
Macron ezt felismerve a 2022-ben kezdődött második elnökségével változtatott az addigi nukleáris politikáján. Szakított a – különösen Németországban irányadó – nukleáris erőműveket leszerelő zöldideológiával, és a nukleáris reneszánsz felé fordult, mivel az energiabiztonságot és a zöldátállást ez képes garantálni. Célul tűzte ki, hogy Franciaországnak tizennégy újabb nukleáris reaktort kell építenie 2050-ig, a jelenlegi ötvenhat reaktor mellé.
Azt ugyanakkor látni kell, hogy a jelenleg üzemelő reaktorok többsége több mint negyvenéves, amelynél el kell majd dönteni, hogy bezárják vagy tíz-húsz évvel meghosszabbítják az üzemidejüket. Az Institute for Energy Economics and Financial Analysis (IEEFA) úgy látja, hogy ezen az időtávon reálisabbnak tűnik hat újabb reaktor megépítése (mondjuk ez is több mint tíz százalékos kapacitásnövekedés), és 13-20 reaktor üzemidejének a meghosszabbítása, és ezzel – figyelemmel a megújulók térnyerésére, a tárolásra, illetve a növekvő energiaigényre ezen időszak alatt – továbbra is 40 százalékos részesedése maradna a nukleáris energiának a francia energiamixben.
A zöldideologikus pártok egyből támadták a célkitűzést, mondván, hogy lassítja a megújulók elterjedését, biztonsági kockázatot jelent, környezetszennyező, így nincs szükség a nukleárisenergia-termelés növelésére. A zöldideológia nem vesz tudomást arról az IEEFA által is feltárt tényről, hogy Franciaország a karbonsemleges nukleáris erőművekkel Európában az ötödik legalacsonyabb szén-dioxid-kibocsátó a maga 53,5 g kilowatt óránkénti szén-dioxid-kibocsátással, és csak olyan országok előzik meg, ahol a vízenergia-termelés, a domborzati viszonyok sokkal erősebbek: Izland, Svájc, Norvégia, Svédország, illetve szén-dioxid-kibocsátása tízszer alacsonyabb, mint Németországé (ebből is látszik a zöldideológia céltévesztése), és tizenötször alacsonyabb, mint Lengyelországé (ahol is erre válaszul épp most indul nulláról a lengyel nukleáris program).
A nukleáris energia karbonsemleges energia, hosszú távon megbízható, nincs szén-dioxid-kibocsátása és megfizethető.
Ha másban nem is, ebben a tekintetben úgy tűnik, hogy a francia energiapolitika hasonlóan gondolkodik velünk, ami nekünk még jól is jöhet, ha nukleáris beruházásunk tekintetében az uniós intézményekkel egyeztetnünk kell majd. A magyar kormányzati energiapolitika már régóta következetes a karbonsemleges, megbízható és megfizethető, a rezsicsökkentett árat fenntartó nukleáris energia támogatásában, és ezért is határozott a Paks I atomerőmű üzemidejének húsz évvel történő meghosszabbításáról és a Paks II beruházásról. Magyarország felülvizsgált Nemzeti energia- és klímaterve alapján így azzal számolhatunk, hogy 2050-re a villamosenergia-felhasználást 50 százalékban hazai nukleáris erőművek fedeznék, ami – kiegészülve az addigra huszonnégy gigawatt megújuló kapacitással – azt jelentené, hogy Magyarország villamosenergia-termelése 90 százalékban karbonsemleges zöldforrásból származna. Ez a magyar kormány racionális zöldenergia-stratégia célja, amellyel megelőzhetők az európai versenytársak.
A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója
