Nehéz idők járnak mostanában a józan eszüket őrzőkre. Egyszerre tobzódik az utcákon a szabadjára eresztett őrület és a kendőzetlen erőszak. Előbbi tökéletes szimbóluma a rendőrautó alatt fekve vígan trombitáló félnótás, akit kicsivel később szerencsére sikerült élve kihúzni a Dunából. De nem feledkezhetünk meg arról a fiatal nőről sem, aki egy másik tüntetésen a világ legtermészetesebb módján közölte az őt csitító rendőrökkel, nem hagyja abba az artikulálatlan üvöltést, mert ő egyébként is bolond. 

Egy kezdő pszichiáter pedig komplett atlaszt állíthatott volna össze a legismertebb kórképekről azt a jelenetet látva, ami a Hír TV riporterének bejelentkezése közben zajlott a hídelzárós tüntetésen. Ám a legjellemzőbb vonásuk azoknak a demonstrációknak, amelyeken az említett esetek megfigyelhetők voltak, hogy ezrek gyülekeztek előbb törvényesen, aztán egy laza mozdulattal törvénytelenségek sorozatába átcsapva, hidakat lezárva, ezreket akadályoztak a közlekedésben abból a célból, hogy világgá kürtöljék, állítólag őket korlátozzák a gyülekezési joguk gyakorlásában, pedig az alapjog. Lássuk be, nehéz ezt komolyan venni.

Nincs kétség a kormányoldalon azzal kapcsolatban, hogy alig várják az utcákon tobzódók a rendőrség keményebb fellépését, mert a kiprovokált összecsapásokról szóló képsorokat bizonyítékként lehetne lóbálni a világhálón az orbáni diktatúra erőszakos elnyomására. És lássuk be, igény az lenne rá, hogy móresre tanítsák azokat, akik jogaik gyakorlása közben nagy ívben tesznek mások jogaira. De köszönet és hála érte, a rendőrség rezignáltan tűri a hidakon átívelő éjszakai túráztatást, és a lehető legnagyobb szelídséggel igyekszik visszaterelni a nekivadultakat a törvényesség útjára.

Az ellenzék viszont azon van végtelenül felháborodva, hogy az elmúlt héten többször is támadás érte a Tisza Párt aláírásgyűjtó önkénteseit. Szögezzük le, ezek az akciók teljesen fölöslegesek és kontraproduktívak. Minden lehetséges fórumon elmondjuk, hogy nem szabad felülni a már említett provokációnak, hiszen minden ilyen eset muníciót szolgáltat annak a félrevezető politikai manipulációnak, miszerint a kormány erőszakos eszközökkel igyekszik elhallgattatni az övétől eltérő hangokat.

Magyar Péter már ott tart, hogy naponta szólítja fel Sulyok Tamás köztársasági elnököt, álljon ki a megtámadott civilek mellett, és szólítson fel az orbáni erőszak beszüntetésére. Semjén Zsoltot egyenesen azzal vádolta meg, hogy személyesen tartott eligazítást egy támadónak. Mindamellett hogy Brüsszel Péter egyetlen szava sem vehető komolyan ebben a kérdésben sem, mielőtt bedőlnénk álszent felháborodásának, nem árt figyelembe venni azt a viselkedést, amit éppen ő tanúsít országjárásának állomásain. Rendszeresen megalázóan, becsmérlően beszél a televíziós riporterekkel, ha történetesen hölgyről van szó, akkor a szexista megjegyzéseket sem ússza meg, mint Futó Boglárka kolléganőnk, de voltunk már aljas, mocskos senkik és hazaárulók is.

Éppen ezért kell nekünk higgadtnak maradnunk. Annak érdekében, hogy ne lehessen minderre legyinteni, és ócska hiteltelen propagandának minősítve elterelni a figyelmet a valós veszélyről, érdemes egy pillantást vetni az említett jelenségekre kicsit tágabb összefüggésben.A szörnyeteg látszólag három tüzet okádó fejével külön-külön próbálja lángra lobbantani az erőszak tűzfészkeit, de a teste egy, és Brüsszelben lakik. Európának abban a központjában, ahonnan éppen azzal hiszterizálják a kontinens polgárait, halmozzanak fel legalább három napra elég vizet és élelmet, és a kormányok is rendezkedjenek be olyan jövőre, ami ki tudja, mit hoz. Eddig is egyértelmű volt, hogy az unió globalista elitje nem hagyott fel háborús uszító politikájával annak ellenére sem, hogy Trump elnök mindennap kőkemény tárgyalásokat folytat a béke érdekében az oroszokkal és az ukránokkal is.

Atomháború esetén sok a hetvenkét óra, hagyományos világégés esetén pedig semmire nem elég. Nem is gondolták ezt túl komolyan a teljes szereptévesztésben lévő Európai Bizottságban. Egyetlen céljuk lehetett csupán, a hisztériakeltés, a nyugtalanság, a bizonytalan légkör kialakítása, amiben könnyebben eladható a kardcsörtető politika a fegyverkezésre költött milliárdjaival s az ukrán konfliktus elmélyítésével.

A fenevad két másik, hazai feje ugyanabból a gazdatestből táplálkozik anyagilag és politikailag is. Akár a Tisza hisztérikus kormányellenességére, akár a Momentum és Hadházy Ákos hídelzárós akcióira gondolunk, mindig jusson eszünkbe, hogy hazánk egyedül áll ellen Brüsszel erőszak-politikájának, ezért mindenképpen el akarják tüntetni a nemzeti kormányt az útból. Brüsszel Péter esetében kérdés sincs, egyértelmű, hogy Manfred Weber a tartótisztje, rajta keresztül szolgálja ki a brüsszeli erőszakgépezet elvárásait. Jó pénzért, tegyük hozzá, miközben van pofája bennünket hazaárulózni. De a végnap­jait élő Momentumról is kiderült többedszerre, hogy idegen zsoldban idegen érdekeket szolgál. A lódoktor sem fogja nyilvánosságra hozni, ki dobja össze neki pillanatok alatt a büntetéseinek millióit.

A háborús uszítás és a politikai erőszak terjedése tehát több szálon összefonódik egymással. Ezért is röhejes, amikor Magyar Péter menekül az elől a kérdés elől, mi a véleménye Ukrajna uniós csatlakozásáról. Belpolitikai okokból ugyanis nem mondhatja azt, amit Weberék elvárnak tőle, de tartótisztjével sem mehet szembe azzal, hogy a választói akaratnak megfelelően nyilatkozik. 

S ha már dehumanizálás, arra a farkasra hasonlít a leginkább, amelyik a patak folyását tekintve lejjebb iszogató báránnyal üvölt, miért zavarja össze az ő vizét. Nagy szükség van most az önuralomra, a stratégiai nyugalomra.