Az Európai Bizottság kiszivárgott költségvetési tervezete egyértelműen bizonyítja, hogy Brüsszel végleg leszámolt azzal, hogy figyelembe vegye a tagállamok és a konzervatív európai szavazók érdekeit. A tervezet egy progresszív európai szuperállam büdzséje, amelyben a szabadversenyes kapitalizmus, a megfizethető energia és az erős ipar helyébe a közös eladósodásból finanszírozott „fejlesztési programok” és segélyek lépnének, az élelmiszer-ellátást pedig az európai gazdák helyett a gyarmatosított ukrán területeken termett importáru biztosítja.
A második világháború előestéjén sokan figyelmeztettek a vörös és a barna diktatúrák jelentette fenyegetésre. Így Friedrich August von Hayek, aki 1939-ben megjelent művében a központi tervezést a totalitarianizmus előszobájaként írta le. A Von der Leyen–Bizottság költségvetési tervezetét nézve a figyelmeztetés nem is lehetne aktuálisabb. Brüsszel a zöld-vörös ideológiához ragaszkodva semmit nem ad fel az európai országok gazdasági létalapját adó ipar és mezőgazdaság elsorvasztásához vezető korlátozásaiból. Továbbra is a zöldátmenetet és a dekarbonizációt erőlteti, kivezeti az olcsó és hatékony növényvédő szereket, tiltaná az olcsó orosz gáz és olaj behozatalát, elvonná az európai termelőknek járó földalapú támogatásokat, és Ukrajna beléptetésével amerikai és nyugat-európai nagyvállalatok által megtermelt dömpingáras, rossz minőségű gabonát ömlesztene Európára.
A brüsszeli elit ezt a tervet annak tudatában hajtja végre, hogy emiatt az európai gazdák tönkremennek, a gyárakban dolgozók elveszítik a munkájukat, és az európai emberek elszegényednek, asztalukra az eddig megszokott jó minőségű helyi termékek helyett gyenge, egészségre ártalmas importélelmiszer kerül. Ez egy olyan nagyságrendű központosítás, mint amelyet a sztálini Szovjetunió hajtott végre, világméretű katasztrófát – és többek között a milliók halálához vezető ukrán éhínséget – okozva. A Brüsszel–Moszkva párhuzam ott is megáll, hogy Ursula von der Leyen bizottsága ugyanúgy a haladás útjában álló, kiküszöbölendő bosszúságnak tartja a regionális nemzeti, nyelvi, történeti és vallási jellegzetességeket – egyszóval az európai országok kultúráját –, mint a sztálini adminisztráció. Ezt mutatja, hogy a bizottság költségvetése egy tollvonással eltörölné Európa mindeddig működőképesnek bizonyult gazdaságszerkezetét – így a mezőgazdaságot, a francia és a német autóipart, valamint az utóbbihoz szervesen kapcsolódó, nemzeti össztermékünk jelentős hányadát adó magyar gyárakat. A kommunista tervgazdasághoz hasonlóan eleve bukásra ítélt gazdasági kísérletezésbe kezdene, melynek terhét a tagállamok viselnék közös adósságfelvétel útján. A borítékolhatóan bekövetkező kudarcokra a recept a még nagyobb adósságfelvétel lesz, mint ahogy Brüsszel most is nagy részben a megbukott RePowerEu nevű programjához felvett adósságok visszafizetése céljából akar újabb hiteleket felvetetni a tagállamokkal. És ha mindez nem lenne elegendő az európai kkv-k és családi gazdaságok, meg úgy általában az európai polgári lét felszámolásához, a teljhatalomhoz jutó Brüsszel a garantált alapjövedelmet is be fogja vezetni, értékteremtő munka helyett otthonülésre késztetve a kétkezi munkaerőt.
És természetesen, mint minden totalitárius projektnek, Brüsszel (most még csak) kétezermilliárd euróból megvalósítandó európai föderális mamutállamának is megvan a maga ideológiája. A vörös-zöld jelszavak mellett a woke és a tetszőleges tartalmú „jogállamiság” fogja betölteni az ellenvéleményt képviselőket elnémító szellemi bunkósbotszerepét. A nagy, központosított uniós költségvetésből bármilyen kifizetés feltétele lesz a „jogállami feltételeknek” való megfelelés. A visegrádi országokkal, illetve Romániával szembeni brüsszeli bánásmódból nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent ez. Ha Lengyelországban karhatalommal állítják a „megfelelő” irányba a köztelevíziót, az rendben van. Ha Romániában kizárják a versenyből az államfőválasztás első helyezettjét, az is a legnagyobb rendben van. Ha azonban a magyar kormány megpróbálja egyáltalán lehetővé tenni a magyar szülőknek, hogy megvédjék gyermekeiket a mindenhonnan áradó LMBTQ-propagandától, az azonnali beavatkozásért és az ország elleni szankciókért kiált.
Van egy jó hírünk is a végére. A bizottság költségvetési tervéből nem lesz semmi. Az már a kiszivárgásakor megbukott, mert még a baloldali nemzetközi média korlátlan támogatását élvező globalista kormányok sem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen szinten elárulják a választóik érdekeit.
De az azért mégis elképesztő, hogy a brüsszeli gépezetből egyáltalán kijött egy ilyen tervezet, sőt, hogy a részükről ez volt „a” tervezet. Ha nem vagyunk résen, előbb-utóbb végrehajtják a tervüket.
