Kijelenthetjük, hogy ezek a szervezetek ma nagyobb veszélyt jelentenek a geopolitikai stabilitására, mint az említett atomfegyverek valaha is. Szerepük volt többek között az Arab Tavasz és az ukrajnai Euromajdan előkészítésében és végrehajtásában. Bizonyíthatóan jelen vannak a világ összes konfliktuszónájában, részt vesznek a helyi és globális folyamatok alakításában. „A USAID Amerika szuperhatalmává vált” – ismerte el a szervezet vezetője, Samantha Power, aki „a nemzetbiztonság szempontjából” katasztrófának nevezte a USAID forrásainak felfüggesztéséről szóló elnöki határozatot.

Az USAID működésének utolsó két évében mintegy százmilliárd dollárt költött nemzetközi befolyása fenntartására, illetve kiterjesztésére. Ebből legkevesebb 5,5 millió dollár (mai árfolyamon csaknem 2,2 milliárd forint) jutott közvetlenül Magyarországra. A magyarországi nyomásgyakorló hálózat tagjaihoz, közvetítőkön keresztül, még ennél is jóval több pénz juthatott.

Az USAID ugyanis egy a felületes szemlélő számára átláthatatlan finanszírozási rendszert működtet, amelyben a sűrű szervezetek közötti tranzakciók a források eredetének elrejtését szolgálják. A hálózat regionális és nemzetállami szintjein is vannak olyan szervezetek, úgynevezett hubok, amelyek a nyilvánosság előtt titkolják az általuk kezelt pénzek kiindulópontját és így azok valódi célját is.

A források útjának feltérképezése azért is ütközik nehézségekbe, mert a hazánkban működő politikai nyomásgyakorló szervezetek a USAID-del, vagy a hálózat helyi forráselosztó központjával kötött támogatási szerződésükben nem vállalják fel valós céljaikat. Tevékenységüket olyan, a társadalom számára elfogadhatónak tűnő közügyek mögé rejtik, amelyek nem köthetők a külföldi finanszírozók közvetlen érdekeihez. A magyarországi nyomásgyakorló hálózat tagjai és azok finanszírozói között létrejött személyes kapcsolatok, hierarchikus viszonyrendszerek azonban egyértelműen meghatározzák a tevékenységüket.

Ilyen szervezet Magyarországon az Autonómia Alapítvány, az Ökotárs Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány, a Freedom House, vagy a USAID által alapított DemNet – hogy csak néhány elosztóközpontot említsünk a dzsungelszerűen burjánzó szervezeti struktúrából. Ezek a szervezetek a USAID-pénzek mellett például a Ford és a Rockefeller Alapítvány, és különösen a Nyílt Társadalom Alapítványok forrásainak magyarországi elosztását is koordinálják. 

A finanszírozás új lábaként a USAID-modellt Brüsszelbe is implementálták. Ennek bizonyítéka a CERV program és e mellett még vagy fél tucat másik, amelyekből az uniós intézmények valójában politikai finanszírozást folytatnak. Ebben a programban folynak össze a USAID és más amerikai kormányzati ügynökségek, valamint a bizottság által a nyomásgyakorlóknak nyújtott támogatások. Ezt az érdekszövetséget 2017-től maga Soros György készítette elő. A mai napig hálózatának kulcsszereplői döntenek arról, hogy kinek, mire és mennyi pénzt adjon az unió. Mindezt a nemzetállami intézmények megkerülésével, átláthatatlanul és a hálózat ideológiai céljai mentén teszik.

Magyarországot továbbra is műveleti területként kezelik, a hálózat egyes tagjai a kormány destabilizálására készülnek, mely destabilizációs folyamat már márciusban utcai tüntetések formájában kapcsolhat magasabb fokozatra. Brüsszelben sokan munkálkodnak a sikerükért. Manfred Weber nyíltan képviseli a magyar kormány megbuktatásának politikáját.

Azzal, hogy Donald Trump felfedte a hálózat működését, világszerte lebuktatta annak tagjait. Ebből következően már hallhatók is a hálózati személyek arcpirító magyarázkodásai, akik azzal védekeznek, hogy az ő lelkiismeretük nyugodt, mert ők csak meggyőződésük szerint jártak el. Ám az, hogy valaki azonosul a birodalom céljaival, az még nem mentesíti őt az erkölcsi és a jogi felelősség alól, hogy Magyarország ellen cselekszik.

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke