idezojelek

Régi-új baloldali családellenesség

KERESZTES HADJÁRAT – Kommunista ideológiával támadják a nemzet alapegységét, a magyar jövő zálogát.

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs
Cikk kép: undefined
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szilit Noémi azonban nem érdekli a valóság, fröcsög tovább: 

…ezzel gyakorlatilag beteljesül az a hallgatólagos kormányzati elvárás, miszerint az állampolgárok végső soron kevésbé támaszkodjanak az – elvileg mindenki számára hozzáférhető – állami ellátásokra és intézményekre. A gondoskodás felelőssége minden tekintetben a családra, azon belül is elsősorban a nőkre hárul. […] Ezen elképzelés szerint az az ideális, ha a családok gyakorlatilag önfenntartó kisvállalkozásokként működnek, amelyek csak minimális állami segítségre szorulnak.

Íme, egy tipikus baloldali logikai ellentmondás: ha az állam támogatja a családokat, akkor éppen hogy gondoskodik róluk, nem pedig magukra hagyja őket. De hát nem érdemes logikát keresni a baloldali ideoló­giai csapongásban, amelyben a militáns feminista hölgy odáig jut, hogy: 

Ebben a logikában a család szükségletei fontosabbak az egyének szükségleteinél.

Vagyis azért kárhoztatja a magyar családpolitikát a kommunista portál szerzője, mert a közösség érdeke előzi az egyéni érdeket. Másképp fogalmazva az egót, amely Szili hölgyben szemlátomást túlteng, amennyiben a családot nem csak az egyén rovására dőzsölő intézménynek látja, hanem azt állítja, hogy a szociális erőforrásokért a családok között zajló versengés korlátozza a szolidaritást és a közös érdekképviseletet. Vagyis – bugyog ki a hajmeresztő következtetés a szélsőbaloldali publicistából – a családok valójában nem alkotják a társadalmat, hanem megosztják.

Ez éjsötét butaság, hiszen az egyének és bármilyen közösségek között ugyanúgy létezik versengés, tehát hamis narratíva ezért a családokat kárhoztatni. Ellenben a család intézményének felértékelődése pont az egymást érdemben segítő családszervezetek, vagyis érdekképviseletek megerősödését hozta magával, elég csak a Nagycsaládosok Országos Egyesületére gondolni. Persze aki távol tartja magát ettől a világtól, annak csak a fonnyadt, életidegen ideológia marad, ami szerint a 

„patriarchális, kapitalista a családi közeg ritka és pótolhatatlan érzelmi kapcsolatokat kínál, amelyek a többség számára máshol csak nehezen elérhetők. Ugyanezekben a társadalmakban általánosan jellemző az elmagányosodás; amíg átlagban évről évre egyre kevesebb barátja van az embereknek, és egyre kevesebbet járnak közösségbe.”

Itt megbicsaklik a kommunista forradalmi lendület, kitüremkedik az ideológiából a sóvárgás, Szili Noémi érezhetően vágyik a családban megélhető érzelmi kapcsolatokra. Ez érthető, hiszen Kopp Mária és Skrabski Árpád korszakos kutatásai tudományosan is bebizonyították, hogy családban élni életvédő tényező.

A mércés szerző azonban ahelyett, hogy higgadtan végiggondolná mindezt, belelendül, mondván, a család idealizálása más jellegű kapcsolatokat alsóbbrendűnek állít be, nehézzé téve azok életét, akik egyedül vagy valamilyen „alternatív struktúrában” szeretnének vagy kényszerülnek élni. Hogy bárki tudatosan egyedül vagy „alternatív struktúrákban” szeretne élni, azt ugyan alig hisszük – ezek legfeljebb olyan kényszerpályák, amelyekhez tapintattal illik viszonyulni, de ettől még nem relativizálhatják a családok jelentőségét, amit óvatlanul maga a családokat ostorozó Szili Noémi is kibökött.

A militáns feminista hölgy azonban nem áll le, a családot osztályintézménynek is látja, mivel szerinte a család anyagi helyzete meghatározza mindenki kezdeti osztályhelyzetét, hiszen „az öröklött vagyon hozzájárul a társadalmi osztályok önújratermeléséhez, és fenntartja az osztályok elkülönülését. Nem véletlen, hogy Engels a modern, monogám család kialakulását a magántulajdon és az osztálytársadalom megszületésével hozta összefüggésbe A család, a magántulajdon és az állam eredete című művében.”

Helyben vagyunk, megérkeztünk a kályhához, a Kommunista kiáltványban Marxszal együtt a társadalom erőszakos felforgatását hirdető vörös antiprófétához, aki intellektuális bűntársával együtt többek között a „burzsoá” családok pusztulásáról és a gyermekek nyilvános, vagyis a családból kiszakított neveléséről ábrándozott.

A rendszerváltozásnak nevezett eseménysorozat idején naivan azt hittük, túl vagyunk Marxon, Engelsen meg a többi szellemi útonállón és pszichopata elmebetegen, visszatérhetünk a normális kerékvágásba. De fel kell ismernünk, hogy 

a kommunizmus kísértete ma is telehuhogja Európát, és sajnos Magyarországon is vannak lelkes hirdetői, kiegészülve mostanában mindenféle feminista, Antifa, sötétzöld ideológiai ballaszttal, amelyeket mondjuk családalapítás helyett hordoznak elszántan félresiklott életű honfitársaink.

Kötelességünk elutasítani, visszaverni, semlegesíteni ezeket a sátáni ideológiákat, mert a család a magyar jövő záloga.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.