Szilit Noémi azonban nem érdekli a valóság, fröcsög tovább:
…ezzel gyakorlatilag beteljesül az a hallgatólagos kormányzati elvárás, miszerint az állampolgárok végső soron kevésbé támaszkodjanak az – elvileg mindenki számára hozzáférhető – állami ellátásokra és intézményekre. A gondoskodás felelőssége minden tekintetben a családra, azon belül is elsősorban a nőkre hárul. […] Ezen elképzelés szerint az az ideális, ha a családok gyakorlatilag önfenntartó kisvállalkozásokként működnek, amelyek csak minimális állami segítségre szorulnak.
Íme, egy tipikus baloldali logikai ellentmondás: ha az állam támogatja a családokat, akkor éppen hogy gondoskodik róluk, nem pedig magukra hagyja őket. De hát nem érdemes logikát keresni a baloldali ideológiai csapongásban, amelyben a militáns feminista hölgy odáig jut, hogy:
Ebben a logikában a család szükségletei fontosabbak az egyének szükségleteinél.
Vagyis azért kárhoztatja a magyar családpolitikát a kommunista portál szerzője, mert a közösség érdeke előzi az egyéni érdeket. Másképp fogalmazva az egót, amely Szili hölgyben szemlátomást túlteng, amennyiben a családot nem csak az egyén rovására dőzsölő intézménynek látja, hanem azt állítja, hogy a szociális erőforrásokért a családok között zajló versengés korlátozza a szolidaritást és a közös érdekképviseletet. Vagyis – bugyog ki a hajmeresztő következtetés a szélsőbaloldali publicistából – a családok valójában nem alkotják a társadalmat, hanem megosztják.
Ez éjsötét butaság, hiszen az egyének és bármilyen közösségek között ugyanúgy létezik versengés, tehát hamis narratíva ezért a családokat kárhoztatni. Ellenben a család intézményének felértékelődése pont az egymást érdemben segítő családszervezetek, vagyis érdekképviseletek megerősödését hozta magával, elég csak a Nagycsaládosok Országos Egyesületére gondolni. Persze aki távol tartja magát ettől a világtól, annak csak a fonnyadt, életidegen ideológia marad, ami szerint a
„patriarchális, kapitalista a családi közeg ritka és pótolhatatlan érzelmi kapcsolatokat kínál, amelyek a többség számára máshol csak nehezen elérhetők. Ugyanezekben a társadalmakban általánosan jellemző az elmagányosodás; amíg átlagban évről évre egyre kevesebb barátja van az embereknek, és egyre kevesebbet járnak közösségbe.”
Itt megbicsaklik a kommunista forradalmi lendület, kitüremkedik az ideológiából a sóvárgás, Szili Noémi érezhetően vágyik a családban megélhető érzelmi kapcsolatokra. Ez érthető, hiszen Kopp Mária és Skrabski Árpád korszakos kutatásai tudományosan is bebizonyították, hogy családban élni életvédő tényező.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!