idezojelek

Nem könnyű a királyoknak

Nem könnyű ma a józan ész pártjára állni és ott is maradni, nem könnyű a hitet megtartani ebben a forrongó, többnyire beképzelt senkik által vezérelt világban.

Kondor Katalin avatarja
Kondor Katalin
Cikk kép: undefined
Fotó: Getty Images/Science & Society Picture Librar
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ma már tudom, mit jelenthetett anno Edward király, angol királynak, mikor éppen fakó lován léptetett, s azon elmélkedett, mennyit ér a velszi tartomány? Mert azóta már mi is, meg más államok is megtapasztalhatták, bizony, nem könnyű a királyoknak. Vagy ha nem is mind királyok, de legalább országvezetők. Naponta kell ugyanis megtapasztalniuk, hogy az istenadta nép – melynek vezetői –, vajon boldogok-e vagy sem, tűrik-e az igát vagy éppen lázadoznak? Nehéz mindkét kérdés, kivált, ha a király alkalmatlan, s nem mer közvélemény-kutatást elrendelni, már csak azért sem, mert a technika és a mesterséges intelligencia által megbolondított világunkban már minden lehetséges, a hamisítástól kezdve a közvélemény-kutatások eltitkolásáig. Most éppen ott tartunk, hogy többnyire számháború folyik. Kinek a rendezvényén voltak többen, rajongott-e a nép vagy éppen bírált, mintha ez valami különleges jelentőséggel bírna. Nem bír. Már csak azért sem, mert előbb-utóbb kiderül az igazság, a lényeg. A lényeg márpedig ez idő tájt csak annyi, hogy biztonságot, nyugalmat, békét, avagy örökös egymásnak feszülést ígérnek-e a politikai ellenfelek? Mindezt azért írtam le, mert Batsányi János „elhanyagolt” költőnkkel szólva, s A szenvedő című versét idézve ma is feltehetjük a kérdést, „Honnan, s miért van ennyi rossz? / Miért szenved így a jámbor erkölcs? / S miért győzedelmes a gonosz?” A válasz erre nagyon nehéz. Józan ésszel szinte lehetetlen. Kivált, amikor tetszik, nem tetszik, de saját szemünkkel, saját magunk által megrendelt újságunkban kell olvasnunk, hogy „A kijevi hatóságok hallgatólagos beleegyezésével szabályos halállista működik egy ukrán weboldalon. Erre az oldalra Orbán Viktor is felkerült, úgy is, mint Ukrajna ellensége.” Nos, hogy miért ellensége, azt nem taglalták a hír megfogalmazói, mi, egyszerű újságolvasók csak arra következtethetünk, azért, mert békét akar. Tehát aki békét akar, az Ukrajna és a háborúpártiak ellensége. Aki még nem vesztette el józan eszét, az tudja, hogy ha valaki, vagy valamely ország békepárti, azt Magyarországnak hívják. Tehát ez az ukrán háborúpárti fenekedőknek nem tetszik, így a boszorkánykonyhákban már régóta javában forrnak az üstök, készülnek a hazugságok és szorgos munkával nyomják az ilyen-olyan bélyeget mindenkire, aki nekik nem tetszik.

Nem könnyű ma a józan ész pártjára állni és ott is maradni, nem könnyű a hitet megtartani ebben a forrongó, többnyire beképzelt senkik által vezérelt világban. Kedves Olvasó! Ne higgye, hogy meghülyültem, amikor ismét a magyar költészethez nyúlok. Mondhatnám dacból és bosszúból. Hiszen, ha már a józan ész nem számít a világnak, legalább a magyar költészet erejében híve, jeles költőink gondolataival tegyük értékesebbé a mindennapos harcban és félelemben megfáradt lelkünket. A mai világban, ebben az olykor reménytelen magányban most Dayka Gábort „vettem elő”, az ő: Vallástétele egy az igazságra törekedő embernek című versét, a hitről és a józan értelemről: „Így harcol a hittel a józan értelem, / Így merül bús lelkem bizonytalanságba! / Az elme lerontja, mit a vallás velem / Elhitet, az elmét a hit ostromolja! / És oh ezer sűrű lelki homály között / Mihez nyúljak, helyes választ hogy tegyek? / Ha elmém s vallásom egymásba ütközött / A hitnek hódoljak? vagy az észnek higyjek? (…) És ha megtagadtad tőlem irgalmadat, / S nem adsz alázatos kérésemnek helyet: / Uram! úgy oh vedd el, kérem jóvoltodat, / Vedd el vagy a hitet tőlem, vagy eszemet!”

Nos, csodálatos a magyar költészet, mondjuk mi, rajongói, és mondják az irodalom tudósai is. Ajándék ez már évszázadok óta minden gondolkodó és irodalom-szerető embernek, pontosabban menedék, sok esetben lelki segítség. Vajon a királyoknak, az országvezetőknek is? Ebben sajnos már nem vagyok olyan biztos. Kár.

A szerző újságíró

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.