A járványellenzékiség mibenlétéről

Múlt héten még a járványellenzék volt a leghangosabb, hogy vezessék be a kijárási tilalmat, csak aztán felbuzdult bennük az Orbán-fóbia. Egyébként ha bevezették volna, akkor lett volna csak sivalkodás.

20200309 Budapest Országgyűlés plenáris ülése fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Képen: Harangozó Tamás, országgyűlési képviselő Fotó: Kurucz Ádám

– Nooormááááliiiis?! – fogalmazna Besenyő Pista bácsi, ha volna kedve humorizálni a keserű magyar valóságon.

A kormány március 11-én tizenöt napra szóló járványügyi veszélyhelyzetet hirdetett ki, ami lehetővé tette a koronavírus elleni küzdelem elleni szervezett, jogszerű és szakszerű fellépését. Ám miután az ellenzék hétfőn nem szavazta meg a velük egyébként egyeztetett törvényjavaslat soron kívüli tárgyalását, a veszélyhelyzet hatálya 26-án megszűnt. Mindez azért, mert az ellenzéknek ismét vízió­ja támadt Orbán diktatúrahajlamáról. Csakhogy a törvényjavaslat egyértelműen fogalmazott: az abban a kormánynak megadott, az átlagosnál valóban bővebb jogkörök kizárólag a járvány megfékezése érdekében lettek volna felhasználhatók, és a parlament ellenőrző jogát nem kapcsolta ki a rendszerből.

Az ellenzék több mint felelőtlen. Nem mellékesen veszélyezteti az emberek egészségét, sőt életét, hiszen a veszélyhelyzet hatályvesztésével az eddig meghozott bizonyos intézkedések is semmisek, nem érvényesek. Az iskolastop sem él tovább, nyithatnak a szórakozóhelyek, a mozik, a színházak, lehetnek ismét koncertek – hadd fertőződjön meg minél több ember. Az is említésre érdemes, hogy a helyzetben elpofátlanodott járványbűnözők – mint az unokázós csalók vagy az egészségügyi védőeszközöket, a fertőtlenítést, sőt a koronavírus elleni vakcinát kínáló bűnözők – tovább szorongathatják elsősorban az időseket. A leszavazott törvény ugyanis a mai­nál lényegesen súlyosabb büntetéseket helyez kilátásba ellenük.

Ez azonban el sem jutott az ellenzék tudatáig. Most éppen azon acsarkodnak néhányan, hogy mit keresnek a katonák az utcákon, járványügyi és az emberek ellátásának biztonsága érdekében fontos cégek vezetői mellett, meg hogy ki és milyen jogon vezényelte ki őket. A honvédelmi bizottság rendkívüli ülését hívatnák össze, pedig csak elég volna elolvasni és – ez nagyon fontos – értelmezni a vonatkozó előírásokat.

Én csak annyit mondanék nekik: megnézném azt a bűnözőt, aki a katonai járőr láttán fel meri törni az autókat vagy meg meri támadni a szerencsére egyre kisebb számban az utcára, a boltba tartókat. Ugyancsak megnézném azt a külföldit, akit humánus döntésként engednek átautózni az országon, hogy le mer-e térni a kijelölt útvonaláról vagy be mer-e térni egy neki tiltott pihenőbe.

A stratégiai cégek vezetői pedig szerencsére okosabbak, hogy ne mondjam, képzettebbek politikailag is, mint a berzenkedők; pontosan tudják, a katonatisztek összekötők, és a nemzet, az állam érdekeit képviselik a feladatok meghatározásánál. Így például a Mol almásfüzitői gyárát fertőtlenítőszer gyártására állították át. Olyan egyszerű ez, mint a facsipesz, kivéve persze az ellenzéknek.

Nekik, akik járványellenzékként obstruálnak, mindegy, hogy mit tesz vagy mit nem tesz a kormány, élén a miniszterelnökkel. A mantra szakadatlanul és meglehetősen ostobán ez: „Orbán diktatúrát akar, hogy többet lophasson.”

Mivel a járványellenzékkel szemben a kormány felelős kormány, Orbán Viktor elhivatott az állampolgárok szolgálatában, esetünkben: védelmében, egyelőre nincs más lehetőség, mint a veszélyhelyzet újbóli kihirdetése, később pedig, ha úgy alakul a járvány, a veszélyhelyzet előírásainak szigorítása, ha kell, lépésenként a teljes kijárási tilalomig. Múlt héten egyébként még a járványellenzék volt a leghangosabb, ahogy a kijárási tilalom bevezetését szorgalmazta, csak aztán felbuzdult bennük az Orbán-fóbia. Egyébként ha bevezették volna a kijárási tilalmat, akkor lett volna csak sivalkodás.

Winston Churchill mondását napjainkra igazítva úgy idézhetjük, hogy a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos járványellenzékivel.