A konzervatívok európai otthona

Az európai konzervatívok által lakott ház az utóbbi időben egyre üresebbé vált. Mi készen állunk arra, hogy újra élettel töltsük meg.

Az államtitkár szerint a népesedési problémákra nem a tömeges betelepítés a megoldás Fotó: Havran Zoltán

„Az elmondottaknál gyakran nem

az számít, hogy mi a tényállás, hanem az,

hogy mire használják azt fel

a rosszindulatú emberek”

Konrad Adenauer

A közelmúltban Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője arról értekezett a Welt am Sonntag hasábjain, hogy a Fidesz azzal, hogy elhagyta a folyamatosan balra tolódó Európai Néppártot, szélsőjobboldalivá vált, szövetséget kötött az AfD-vel. Mint eddig oly sokszor, állítása most sem felel meg a valóságnak.

Élet-halál harcot vívunk a koronavírussal. Az európai együttműködést is próbára teszi a járvány. Az európai polgárok nehezen fogadják el, hogy kevés az európai szinten engedélyezett oltóanyag, lassú a beszerzés, akadozik a döntéshozatal. Tudják, mekkora szükségünk van szolidaritásra, de joggal gondolják, hogy a szolidaritás nem azt jelenti, hogy olyan életeket veszítünk el, amelyeket megmenthetnénk.

A mostani válsághelyzetben még nyilvánvalóbbá vált az emberek egyenes, őszinte, érthető beszéd és cselekvés iránti igénye. Az az igény, mely a bürokraták és intézmények Európája helyett a tagállamok, nemzetek és polgárok erős és sikeres Európáját szeretné látni. Egyre többen vannak, akik úgy érzik, a szabadság, a nemzet, a hagyományos család, a keresztény kultúra, az emberi méltóság olyan értékek, melyeket már nem képviselnek a névleg jobbközép pártok. Ezeket az embereket joggal háborítja fel, hogy a baloldali liberális fősodortól eltérő véleményük miatt megbélyegzik, kirekesztik, hátrányosan megkülönböztetik őket. Erre példa Petry Zsolt magyar kapusedző, akit a Hertha BSC azonnali hatállyal elbocsátott toleráns, de a német fősodortól eltérő véleménye ­miatt. Egyre többen érzik, hogy valódi képviselet nélkül maradtak. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés: hogy lehet az, hogy a baloldalnak csak közepe, a jobboldalnak pedig csak széle van?

Ezekben a vészterhes időkben Magyarország is erejét megfeszítve védekezik. A nyugati vakcinák mellett biztonságos orosz és kínai oltóanyagokkal megdupláztuk a beadható oltások számát, így az EU-tagállamok sorában a második legmagasabb átoltottságot értük el. Megemeltük az orvosok bérét, elindítottuk Magyarország legnagyobb otthonteremtési programját, és jövő évtől a fiatalok számára személyijövedelemadó-mentességet biztosítunk. Mindeközben Európa-szerte politikusok, kormányok gyengülnek meg vagy buknak el korrupciós botrányok, hazugságok miatt. Quo vadis, Európa?

Mi magyarok, akik több mint ezer éve élünk keresztény nemzetként Európa szívé-ben, tudjuk, merre megyünk. Határozott elképzelésünk van arról, hogyan lehet kultúránk, nemzeti értékeink megőrzése mellett versenyképes, modern országot építeni. Vendégszeretettel fogadunk mindenkit, aki tisztelettel és a közös jövő szándékával érkezik.

Annál nagyobb meglepődéssel fogadjuk a Magyarországgal kapcsolatos német és brüsszeli kommentárokat. Karl May emléke ébred fel bennünk, aki bámulatos fantáziájának köszönhetően részletesen leírta a vadnyugatot – anélkül, hogy valaha ott járt volna. De az élet Magyarországon nem a fantázia világában zajlik, és nem is kalandregény. Nemcsak az ismétlődő hamis állításokkal van a gond, hanem azzal is, hogy a tudósítások színvonalának romlása, az országra és a népre vonatkozó ismeret csökkenése miatt a média könnyűszerrel válik politikai pöröllyé.

Kormányzásunk elmúlt tizenegy évében három olyan, az európai jogrendet tiszteletben tartó döntés született, mely a balliberális média és politika által uralt európai térben megbocsáthatatlan bűnnek minősül. 2011-ben az alaptörvényben rögzítettük, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, 2015-ben nemet mondtunk a tömeges bevándorlásra, és most a magyarokat a nemzeti hatóságaink által jóváhagyott oltásokkal is beoltják. A döntések onnantól bűnnek tekintendők, hogy egy nagy tagállam letér erről az útról (lásd a férfi és nő közötti házasság), és mindaddig bűnnek számítanak, amíg egy nagy tagállam is ezt az utat nem választja (lásd orosz vakcina), és megbocsáthatatlanok maradnak, amíg egy nagy tagállam végül be nem látja majd hibáját (lásd migráció). A baloldal régóta ismert játéka az ­EPP-n számonkérni, hogy Magyarország állítólag megsértette a demokráciát és a jogállamiságot. Halálos sebet aztán egy jelöltállításkor ejtettek: Weber sarokba szorítva nyíltan kimondta, hogy a Fidesz szavazataival nem akar az Európai Bizottság elnöke lenni. A vágya valóra vált.

Az önálló, életre kelt kampány nyilvánvaló célja azt a benyomást kelteni, hogy Magyarország egy elnyomó rezsim által uralt, elszigetelt, elmaradott ország. Micsoda tévedés!

A visegrádi négyek közép-európai együttműködése, közös érdekérvényesítése kiemelkedő, az Európai Tanácsban hamarosan a magyar miniszterelnök lesz a legnagyobb tapasztalattal rendelkező vezető, és most, a Fidesz Európai Néppártból való kilépését követően egyértelművé vált, hogy a demokratikus jobboldal pártjainak többsége örömmel építene ki szorosabb együttműködést a magyar kormánypárttal.

Április 1-jén Budapesten Orbán Viktor fogadta az európai jobboldali pártcsaládok legerősebb pártjainak vezető képviselőit: Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt és Matteo Salvinit, a Mario Draghi vezette kormányban részt vevő Liga, a legnépszerűbb olasz párt elnökét. A három vezető megállapodott abban, hogy újraszervezik az európai demokratikus jobboldalt. Olyanokkal fogunk együttműködni a jövőben, akik igent mondanak a szabadságra, a nemzetre, a családra, a kereszténységre és az emberi méltóságra, de nemet mondanak a migrációra, a birodalmi logikára, a kommunizmusra, a cenzúrára és az antiszemitizmusra.

A Fidesz számára Németországban a CDU és a CSU a természetes politikai szövetséges. Kiemelkedő történelmi személyiségeiket, Európa megálmodóit, Konrad ­Adenauert, Helmut Kohlt, valósággal csodáljuk. Bár látjuk, hogy az EPP egyre balosabb politikájában csalódott tömegek politikai értelemben hontalanná váltak, más német pártokkal nem tervezünk szövetségre lépni, még akkor sem, ha egyesek mindenképpen ezt a benyomást akarják kelteni.

Éppen ellenkezőleg, a Fidesz szigorúan elhatárolódik az olyan pártoktól, amelyek nem állnak ki az alkotmányos rend mellett. Magyarországon mi vagyunk az egyetlen ilyen politikai erő, hiszen a posztkommunistákból, szocialistákból, liberálisokból és zöldekből álló teljes ellenzék szövetségre lépett egy nyíltan antiszemita, rasszista párttal (Jobbik) annak érdekében, hogy a következő választásokon közös jelölteket állíthassanak ellenünk. Volt-e ennek a politikai trágárságnak bármilyen visszhangja európai szinten? Jól sejtik: éppannyira nem, mint az Európai Bíróság közelmúltbeli határozatának, mellyel egy, a sajtószabadságot állítólagosan sértő magyar reklámadót jogszerűnek minősített.

A Fidesz valódi konzervatív értékeket képvisel. Európában egy olyan demokratikus jobboldalra van szükség, mely nem a baloldali-zöld korszellemnek próbál megfelelni, hanem a jobboldali pártok együttműködésében Európa jövőjét alakítja.

Az európai konzervatívok által lakott ház az utóbbi időben egyre üresebbé vált, megmaradt lakói pedig még egymás között is alig mertek nyíltan beszélni. Mi készen állunk arra, hogy újra élettel töltsük meg ezt a házat, kitárjuk kapuit az új gondolatok és a beköltözni vágyók előtt, hogy egyre többen megtapasztalhassák, milyen jó itt, szabadon élni. Így teremthetünk európaiak millióinak politikai értelemben is otthont. És ez jelentheti az európai demokratikus jobboldal újjászületését is. Ez a mi „Willkommenskultur”-unk Európa számára.

A szerző a Fidesz alelnöke

(A Welt am Sonntagban tegnap megjelent véleménycikk magyar fordítása)

A borítóképen: Novák Katalin. Fotó: Havran Zoltán