Ahol nem lehet kompromisszum

Az MSZP, a DK, a Momentum, a Párbeszéd, az LMP vagy a Jobbik között nem mutatható ki markáns különbség.

Budapest, 2019. augusztus 30. Brenner Koloman, a Jobbik (k), Tordai Bence, a Prbeszd (b), Kunhalmi gnes, az MSZP (b2) s Arat Gergely, a DK (j2) orszggylsi kpviselje, valamint Hank Gbor, az LMP orszgos elnksgnek tagja (j) sajttjkoztatt tart "Alkotmnybrsghoz fordul a kznevelsi trvny mdostsa miatt az ellenzk" cmmel az Orszggyls Irodahza eltt 2019. augusztus 30-n. MTI/Sos Lajos Fotó: Soós Lajos Forrás: MTI/Soós Lajos

A színház falain túl a politikai szereplők színpadán nemhogy elfogadott lenne az őszinte beszéd, de meg is vesszőzik, aki arra vetemedik, hogy számonkéri annak hiányát. Vagyis a Jobbik mai arculata nem más, mint éppen hogy arcul csapása az elődöknek. S akkor mitől lennének mások, mint a csak megjelenési formájában különböző, baloldali üzenetet hordozók?

A politikával átszőtt mindennapjaink valóságát tovább árnyalja a konzervatív oldal bizonyos fokig szintén megtévesztő megjelenése. Kívülről nézve ugyanis egységes arculattal bír, miközben a különbözőségek objektív és persze nem elhanyagolható szubjektív eltéréseiből épül föl a belső élete. A Fidesz–KDNP-pártszövetség tartalmi oldalról vizsgálva nagyon széles platformot jelenít meg. A legfontosabb kérdés éppen ebből következik. Mennyire képes erodálni a kormányoldalt a soraiban kimutatható sokszínűség, ami nem jelent alapvető ideológiai eltérést, de látens ellentétet biztosan. Választások idején az egység felmutatása megkerülhetetlen taktikai egyszeregy, alternatíva nélküli követelmény. A balliberális oldalról lenézett és lesajnált hagyományos értékek szószólói – a konzervatív eszméket vallók – sokkal inkább színgazdagok, mint a magukat a „sokszínűség harcosainak” beállító baloldali politikai ellenfeleik. Hiszen a Csurka-drámákban helyet kapott kompromisszumnélküliség éppúgy jelen van a konzervatív oldalon, mint a „jéghideg” profizmusból táplálkozó megfontoltság és éleslátás, mely a nagypolitikai kihívásokra adandó önvédelmi válaszok sajátja.

Ebből következik, hogy

a politikai álnokságot remekül megjátszani tudó ellenfél számtalan esetben képes felerősíteni a jobboldalon előtörő látens nézetkülönbözőségeket.

Időnként a gátlástalan, külföldről irányított erők béklyójában leledző magyar ellenzéki csoportosulás ennél is messzebb megy, amikor a Fidesztől távozó politikusok közül integrál a soraiba, és indítja őket korábbi eszmei szövetségesük ellen a 2022-es választáson. A „felkért” vagy helyesebben átállt illető persze siet­ve nyilvánítja ki a politikai kompromisszum időtállóságát, bármit jelentsen is ez a megdöbbentő magyarázat. Az egyéni érdek előtérbe hozása vagy egyfajta sértődöttségből fakadó duzzogás ebben az esetben felér egyfajta hazaárulással, hiszen 2022-ben nem ideológiák közül választunk, hanem Magyarország sorsa a tét. Ki fogja és milyen elvek mentén kormányozni az országot? Egy belül színes, de célját tekintve konzekvens jobboldali értékrend képviselője, vagy szavakban sok árnyalatot megjelenítő, de kizárólag a külföldi érdekekkel azonosuló baloldali csoportosulás lesz kormányon jövő év tavaszától? Lehet ezt a folyamatot magára hagyni, de talán jobb lenne megpróbálni a politikai kompromisszum máskor szükségszerűnek tűnő ideá­ját mégiscsak félretolva keményen fellépni. Mert fontos, hogy a megszokott élethelyzet és a józanság, vagyis a normalitás legyen jövőnk fokmérője, szemben az önmaguknak utat törni szándékozó, elfogadhatatlan és már most előre látható abszurddal.

S ha innen közelítünk, könnyen lehet, hogy a civil világ erejét kell hadrendbe állítani. A józan emberek közössége az a hely, ahol a jövő nem politikai kalkuláció, ahol az értékek nem választási ciklushoz kötöttek, és ahol nincs helye kompromisszumnak, ha az emberi faj valódi értékét, a nemzet létét, hagyományos családi kötelékeinket, utódaink genderőrülettől mentes gyerekkorát szeretnénk megvédeni. Ráadásul a nyugati világban kipróbált és egyre terjedő észbontó ideákat az ellenfeleink magyar földön is helyénvalónak tartják, sőt bevezetésre, terjesztésre alkalmasnak. A harcmodort, melyet az úgynevezett Nyílt Társadalom Alapítvány felügyeletével hoztak létre, az NGO-hálózat alkalmazza és működteti. Abban a pillanatban, ha (miként a napokban történt) az Orbán-kormány még inkább gátat akar szabni – az eddig is tiltott – pedofil jelenségeknek, és szigorítja az ez irányú törvénykezést, máris rázúdul „civil” oldalról a diktatórikus kormányzás vádja. Apró megjegyzés, hogy évekkel ezelőtt, ha valakit kiskorúak kárára elkövetett bűncselekménnyel ítéltek el, még a börtönlakók is kiközösítették, sőt mi több… Mára éles fordulatot vet a társadalmi „közízlés” az úgynevezett érzékenyítési akciók következtében.

Adott tehát a feladat, mert ha a teremtett világot úgy szeretnénk továbbadni, ahogy elődeinktől kaptuk; amennyiben elhisszük, hogy a természet megmentésének a lényege, ha tiszteljük törvényeit; ha magunkénak valljuk, hogy a férfi és nő kapcsolatán alapuló családnak megtartóereje van; ha büszkék vagyunk nemzeti identitásunkra, és sorsunkról mi magunk akarunk dönteni; és mindenki szabadon szeretné gyakorolni hitét, mert hiszünk az örök értékekben – nos, akkor van megoldás.

A szerző titkosszolgálati szakértő

(A borítóképen Brenner Koloman, a Jobbik, Tordai Bence, a Párbeszéd, Kunhalmi Ágnes, az MSZP és Arató Gergely, a DK országgyűlési képviselője, valamint Hanák Gábor, az LMP országos elnökségének tagja sajtótájékoztatót tart az Országgyűlés Irodaháza előtt 2019. augusztus 30-án Fotó: MTI/Soós Lajos)