Közhely ugyan, de úgy tűnik, hogy Magyarországon három dologhoz mindenki ért: a futballhoz, a politikához és persze az oktatáshoz. Legalábbis sokan azt gondolják, hogy értenek hozzá és ezekben a témákban érdemi véleményt tudnak nyilvánítani. Az elmúlt napokban az új Nemzeti alaptanterv (NAT) megjelenése késztette az oktatáshoz nem értőket is arra, hogy állást foglaljanak ez ügyben, megteremtve a lehetőségét annak, hogy szakmai vélemények helyett ismét aktuálpolitikával átitatott Háry János-i nagyotmondásokkal kerüljenek a reflektorfénybe.
Így járt a NAT révén a történelem tantárgy is, mely kapcsán mást sem lehet hallani, mint azt, hogy ,,ókonzervatív, múltba forduló, nacionalista, sérelmi politizálásra épülő, a magyarokat állandóan áldozati szerepbe kényszerítő szemlélettel bíró” tárggyá akarják formálni. Vádként az is elhangzott, hogy az új NAT-ban ,,nagyon irányított az értelmezése Trianonnak” – bár nekem az evidencia, hogy a magyar nemzetnek 1920. június 4-e tragédia, gyakorló gimnáziumi történelemtanárként nehezen tudom elképzelni, hogyan másképpen lehetne ezt tanítani vagy értelmezni. Ahogy azt sem értem, mi a baj azzal, hogyha hősöknek nevezzük a magyar hősöket.
De mi az igazság? Mit állapíthatunk meg szakmai szemmel a történelem tantárgyról?
1. Nagy megkönnyebbülés minden történelemtanárnak, hogy nem csökkent a történelem tantárgy órakerete, ami hatalmas dolog. Ne feledjük: a balliberális kormányzás ideje alatt még az is felmerült, hogy a történelem többé nem lesz érettségi tantárgy.
2. Iszonyúan megterhelő volt, hogy korábban az állampolgári ismeretek a 8. és 12. évfolyam tananyagának részévé vált, így túlzsúfolttá vált a tantárgy. A megújuló NAT megfogadva a tanárok és szakmai egyesületek véleményét, hajlandó volt a korrekcióra: az állampolgári ismeretek ismét önálló tantárgyként jelennek meg, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi „történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek” óraszáma nemhogy csökkent volna, hanem a 8. és a 12. évfolyamon egy-egy órával bővült.
3. Pedagógiai szempontból üdvözlendő az is, hogy a tananyag csökkentésének szándékától vezérelve a tantervben leginkább az európai civilizáció kulturális alapjellemzőit, valamint az egyes korszakokat lényegesen meghatározó – akár máig ható – folyamatokat tárgyaló tartalmak maradtak meg, míg az egyes országok nemzeti történelme kikerült.
4. Jól érzékelhető az új NAT-ban az életkori sajátosságok figyelembevétele is. Általános iskolában az 5–6. évfolyamokon életmód jellegű témák, továbbá történelmi személyiségek köré szerveződő történetek kerülnek előtérbe, míg az elvontabb témák a 8. évfolyam tananyagába kerültek át.
Hosszas elemzésbe lehetne bocsátkozni, de ezen a néhány példán keresztül is jól érzékelhető, hogy az új Nemzeti alaptanterv szakmai szempontból kifogástalan és alkalmas a hatékony, modern, XXI. századi történelemtanítás feltételeinek megteremtésére.
A hőzöngők minden pozitív újítást és változást figyelmen kívül hagyva, főleg politikai-ideológiai síkon támadják a NAT történelem tantárgyra vonatkozó részeit, aminek semmi köze nincs a szakmaisághoz, ráadásul a tiltakozók sokszor önellentmondásba keverednek. Pontosan azok a politikusok hőbörögnek a leginkább az történelemoktatás ,,múltba visszanéző, Trianonon kesergő” jellegén, akik a leghevesebben tiltakoztak június 4-nek nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása ellen. Pedig ez utóbbi éppen a sérelmeket feledtetni akaró, a jövőbe tekintő, de a nemzeti összetartozást hangsúlyozó szemléletet próbálja meghonosítani.
Kritizálják azt, hogy az új NAT-ban hangsúlyos a nemzettudat és kiemelten kezeli a nemzeti identitást, de pontosan megmagyarázható, hogy miért. Nekik a haza, a nemzet csak elvont fogalmakként léteznek, legfeljebb lexikoncímszavak, de értékük nincs. A támadások hallatán az az érzésem, mintha a Kun Béla-féle Tanácsköztársaság oktatásért felelős népbiztosai léptek volna ki a tankönyvből és próbálnák ránk erőltetni a mindenféle identitást nélkülöző, degenerált, utópisztikus, szakmainak álcázott okoskodásaikat. Talán éppen azért, mert ezek ugyanazok. Eltelt száz év, de ők nem változtak. A világszemléleti különbségek éppen ezért lehetetlenné teszik azt, hogy egy nemzeti konzervatív kormány olyan alaptantervet állítson össze, ami nekik is tetszik. Nem tehetünk róla, hogy nekünk Horthy Miklós neve hallatán nem a különben is tévesen használt fasizmus szó jut eszünkbe, mert mi meg tudjuk különböztetni az egyes ideológiákat, ahogy arról sem tehetünk, hogy nekik az anarchista-kommunista Szabó Ervin, aki Tisza István ellen merényletet szervezett, örök szerelmük marad. Az meg, hogy nem tetszik a kritikusoknak a hazaszeretetre nevelés, legyen az ő egyéni szociális problémájuk!
A szerző történelemtanár, a Magyarságkutató Intézet munkatársa
