Orbán Viktor honosította meg Magyarországon az évértékelő beszéd intézményét, melynek keretében mindig az ország előtt álló hosszú távú kihívásokkal foglalkozik.
Míg az ellenzék pár száz embernek bohóckodik és az Orbán-gyűlölettől megrészegülve a náciktól a baloldalig terjedő morbid koalíció létrehozásán erőlködik, addig a nemzeti kormány olyan sorsdöntő kérdésekkel foglalkozik, mint az Európa jövőjét meghatározó bevándorlás vagy a demográfiai kihívások.
A 2010 óta eltelt időszakban a magyar gazdaság soha nem látott ütemben növekedett, a száraz makrogazdasági mutatók pedig a dinamikus bérnövekedésnek és a folyamatosan javuló életkörülményeknek köszönhetően minden magyar számára érezhetővé váltak a hétköznapok során.
Minden kutatás egybehangzóan azt mutatja, hogy a magyarok levetették magukról az örökös pesszimisták jelmezét, és optimistán tekintenek a jövőbe. Ehhez olyan kemény és vakmerő kormányzati munka kellett, amely a kezdeti kritikák ellenére is töretlenül kitartott az eredeti irányelvek mellett.
Erre a kiszámítható gazdasági környezetre alapozva hosszú idő után ismét van lehetőség arra, hogy olyan nemzetmentő politikát folytassunk, amely több évtizede megfigyelhető negatív trendeket állít meg.
A legégetőbb probléma mindenképpen a csökkenő népesség, amelyre Nyugat-Európában a bevándorlást javasolják gyógyírnek. Ezzel szemben a magyarok szinte egyöntetűen azt várják el, hogy a kormány a családtámogatási rendszer bővítésével vessen véget ennek a régóta megfigyelhető negatív folyamatnak.
Magyarország az elmúlt kilenc év megfeszített munkájának köszönhetően már van olyan erőben, hogy képes legyen erre, ennek köszönhetően van lehetőség elindítani a hétpontos családvédelmi tervet, amelynek keretében ismét több száz milliárd forintot ad a családoknak a kormány. Ez Európában is példa nélküli, sehol máshol nem fektetnek ennyi energiát a családok támogatásába és erősítésébe.
Nem véletlen, hogy egyre több országból érkeznek hazánkba tanulmányozni az itteni kormányzati intézkedéseket, amelyek már érezhetően megváltoztatták a magyarok mentalitását és hozzáállását a családokhoz. Ha ez a lépés is sikerül, akkor minden bizonnyal korszakalkotó kormányzásról beszélhetünk, amely az illegális bevándorlás megállítása mellett a nemzet egyik legnagyobb gondját is sikerrel kezelte.
Az ellenzéknek lassan már semmilyen témája nem marad, hiszen a miniszterelnök a több száz milliárd forintos családtámogatás mellett bejelentette a budapesti kórházfejlesztéseket, a 700 milliárd forintos egészségügyi befektetést vagy például a szegénység teljes felszámolását célzó kormányzati terveket.
Nem véletlen, hogy szemmel láthatóan egyre elkeseredettebbek a bevándorláspárti politikusok. Ennek tudható be Gyurcsány Ferenc további radikalizálódása, aki már egyenesen lázadásra szólítja fel az embereket.
A nemzeti oldallal szembehelyezkedő politikai erők számára már a képviseleti demokrácia legfontosabb intézményének, az Országgyűlésnek sem szent a tekintélye. Ezzel saját választóikat veszik semmibe, akik a tavalyi országgyűlési választáson azért szavaztak rájuk, hogy a parlamentben képviseljék őket.
A bevándorláspártiak elkeseredettsége annak tudható be, hogy elbukott a decemberi és januári próbálkozásuk, a szűk balliberális véleménybuborékon kívül senki sem volt kíváncsi az általuk szervezett tiltakozásokra és sztrájkkezdeményezésre.
Szintén bukásra van ítélve a Jobbikkal történő együttműködésük is, hiába próbálkoznak a párt antiszemita és rasszista botrányainak relativizálásával. Sneider Tamás ügyei, Gyöngyösi Márton kijelentései vagy például a regionális igazgatóként a Jobbikban dolgozó antiszemita Kulcsár Gergely annak a tanúbizonysága, hogy a Jobbik cukiságkampánya csupán egy kommunikációs trükk, az álca alatt ugyanazok a politikusok tevékenykednek, akiktől nemrég még a balliberális oldal élesen elhatárolódott. A legnevetségesebb módon Karácsony Gergely igyekezett átírni a múltat: ő egyenesen a saját nyilatkozatait tagadja le.
Ez a politikai húzás ugyanakkor rendkívül átlátszó. Mindenki számára egyértelművé tette a bukott miniszterelnök-jelöltből főpolgármester-jelöltté avanzsált Karácsony, hogy a hatalom érdekében mindenre képes, akármilyen elvtelen alkuba belemegy.
A hazai ellenzéki politikusok tevékenysége beleillik a nemzetközi trendbe, ahogy például Gyurcsány Ferenc a lázító üzenetek mellett globális kormányzásról is beszélt. Ez a célja szerte Európában a Soros György által támogatott bevándorláspárti erőknek, ezért próbálkoztak számos nagyvárosban tiltakozásokkal a nemzeti erőket meggyengíteni.
Mindez tehát már az európai parlamenti választások kampányának a része, amelyben a nyugat-európai bevándorláspárti politikusok minden, eddig sosem látott eszközt képesek lesznek bevetni hatalomban maradásuk érdekében.
A közvélemény-kutatások és az eddigi nemzeti választások azonban azt mutatják, hogy a bevándorláspárti álláspontot az európaiak elutasítják, és többségük továbbra is kiáll a nemzetállamok mellett.
Ezért is fontos a májusi választás, hiszen az egy újabb fordulópontja lesz a nemzetállamokat támogató és a globális kormányzást akaró politikai erők összecsapásának.
Ha megváltozik Brüsszelben a széljárás, akkor Magyarország és a hozzá hasonlóan gondolkodó országok tovább tudják erősíteni pozícióikat. Ehhez azonban sokat kell még tenni az elkövetkezendő hónapokban: ki kell védeni a Soros György által támogatott nem kormányzati szervezetek és politikusok újabbnál újabb támadásait.
A szerző politológus
