Kemény dió lesz az uniós bővítési biztosi poszt

Számít, hogy az új Európai Bizottságban ezt a posztot nekünk szánták. Mivel hosszabb ideje következetesen kiállunk a nyugat-balkáni országok uniós tagsága mellett

Brüsszelnek útjában áll a migránsok betelepítését megtiltó törvény Fotó: EP

A két legesélyesebb, Montenegró 2010 óta, Szerbia 2012 óta hivatalos tagjelölt. A csatlakozásukra megjelölt 2025-ös év inkább mint ösztönző szerepel a dokumentumban, semmint konkrét ígéret. Ezen igazából nem is lehet csodálkozni, hiszen a 35 fejezetből a csatlakozási tárgyalásokon mindkettőjüknek összesen kettőt sikerült eddig ideiglenesen lezárni. A nyugat-balkáni országokkal szemben támasztott elvárások között több olyan szerepel, amelyeknek teljesülése még 2025-nél is távolabbi jövőbe vész.

Ilyen az egymás közötti viták belépés előtti rendezése. Horvátországgal például minden szomszédja vitában áll a közös határt illetően. Látva a Szlovéniával folytatott polémia alakulását, ezeknek megoldására a közeli jövőben nem lehet számítani. Szerbiára ugyan valamelyest csökkent a nyomás a koszovói rendezés kérdésében, ugyanis már nem szerepel a 2019-es év mint végső határidő a kölcsönös elismerésre.

Ám mivel a bővítési dokumentum hat nyugat-balkáni országról mint potenciális uniós tagról szól, nyilvánvaló, hogy Koszovót is ide számítja. Nehéz elképzelni két olyan ország felvételét, amelyek nem ismerik el egymást fennálló határaik között, sőt az egyik a másik létezését is kétségbe vonja.

Fontos, de a nyugat-balkáni országok részéről lazán kezelt kívánalmak a jogállamiság megvalósítása, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc, beleértve az állam és a szervezett bűnözés összefonódásának megszüntetését is. A hagyományokat és a gazdasági-társadalmi helyzetet figyelembe véve ezeknek a teljesülése szintén elég távolinak tűnik.

Felmerül a kérdés, hogyha ezeket az országokat valóban be akarja venni az EU-ba, akkor miért támaszt Brüsszel olyan követelményeket, amelyeknek a teljesülésére ha egyáltalán számít, akkor sem belátható időn belül, és miért ígérget? Erre ez idő szerint csak egy válasz kínálkozik: távol akarja őket tartani egy másik hatalomtól, amely szintén szeretné ezt a területet a saját érdekszférájába vonni.

Oroszországról van szó, amellyel már Andrássy óta versenyt fut a Nyugat a Balkánért. Ezt a helyzetet Szerbia használja ki a legügyesebben. Jóllehet kereskedelmi forgalmának ötven százalékát az EU-val bonyolítja, s a legtöbb befektetés is onnan érkezik, Oroszország ázsiója sokkal nagyobb.

Putyinnak már-már szenteket megillető kultusza van Szerbiában. Az orosz elnök sem fukarkodik a látványos gesztusokkal. Legutóbbi belgrádi látogatása alkalmával a legmagasabb orosz állami kitüntetésben részesítette Vucsicsot. Persze be is fektet a Nyugat-Balkánon az energiaszektorba, s dacolva a szankciókkal, fegyvert szállít Szerbiának.

Jóllehet nem tud olyan bőkezű lenni, hogy teljesen elhódítsa a nyugat-balkáni országokat, de a Nyugat céljainak megvalósulását hátráltatja, Szerbiának pedig lehetőséget ad arra, hogy oroszbarátságával zsaroljon, s a lehető legtöbb anyagi támogatást csikarja ki.

Az EU és a Nyugat-Balkán kapcsolata olyan, mint egy hosszúra nyúlt jegyesség. A felek egyre több hibát vesznek észre a másikban, végül rá is unnak és másra kacsingatnak. Nesze semmi, fogd meg jól!

A szerző Balkán-szakértő