A magyarok eredete máig bizonytalan, tisztázatlan kérdés. Honnan jöttünk, kik voltunk a Kárpát-medencébe érkezés előtt? – merül fel mindenkiben a kérdés, aki kíváncsi a múltjára.
A magyar királyaink számára írt, fennmaradt középkori krónikáink szerint a magyarok keletről jöttek. Eredetünket a krónikák vagy a szkítákkal, vagy a hunokkal hozzák összefüggésbe. Ebben egyetértenek a magyarokról írott korabeli külföldi források is. Beszéljünk hát őszintén! Mi változott azóta? Miért nem tekinti a tudomány ma őseinknek a szkítákat és a hunokat?
A középkor végéig nem is kételkedett senki krónikáink állításaiban, de jött a török kiverése, majd a Rákóczi-szabadságharc bukása, és ezzel lényegében a Habsburg egyeduralom térnyerése a Kárpát-medencében. Ekkor született meg az összehasonlító nyelvészet mint tudomány, és ekkor körvonalazódott az indoeurópai nyelvcsalád is, mely indoiráni és indogermán főágakra oszlik. Akkor az indoiráni nyelvcsaládba sorolták a szkíta és a hun nyelvet is – mindössze néhány szó alapján; az indogermánba pedig természetszerűleg többek között a német is, a Habsburg Birodalom nyelvét. Így a Habsburgok rokonnépei, vagyis „ősei” lettek a szkíták és a hunok, akik egykor szintén végig hódoltatták Európát – így meg is lett a jogalap szinte egész Európa birtoklására.
Viszont a magyaroknak mint alávetett népnek, nem volt javasolt a szkíták és a hunok ősként való tisztelete. Sőt mondhatjuk, hogy tiltott volt! Így tehát nem csoda, hogy a Habsburgok részéről támogatást és elismerést kapott, a magyarok részéről pedig heves ellenállást váltott ki Sajnovics János 1770-es munkája, mely a magyar és a lapp nyelv rokonságát boncolgatja – alapot képezve a finnugor nyelvrokonság később felívelő elméletének.
A finnugor rokonság kutatása a XIX. században is előtérbe volt tolva, de igazi diadalmenete a XX. század második felére, a szovjet megszállás idejére tehető, amikorra teljesen elfogadottá vált a magyarok finnugor nyelveredete és a régészeti kutatásokban sem volt divat a szkíta és a hun népek régészeti leletanyagának összehasonlító elemzése a magyarokkal kapcsolatban. Sőt a magyar etnogenezist vizsgáló régészeti kutatások is elsorvadtak, illetve nyelvészeti alapokon nyugvó kényszerpályára álltak, ami azt eredményezte, hogy kijelenthetővé vált az az állítás, hogy a honfoglaló magyarok régészeti hagyatékának kelet felé való nyomon követése gyakorlatilag nem lehetséges, mivel nem igazán egyeztethető össze a nyelvészek által rekonstruált „észak-uráli útvonallal”.