Budapest tehát lélegzetét visszafojtva várja a csoportmérkőzéseket, és nem csak azért, mert a 2016-os Eb pillanatai kitörölhetetlen emlékeket hagytak a magyar emberekben. Hanem azért is, mert ilyen még a magyar futballtörténet legszebb évtizedeiben sem adatott meg a szurkolóknak és a csapatnak, hogy hazai közönség előtt egy nagy tornán szerepeljen a válogatott. Már a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság is óriási élményt jelentett itthon és a helyszínen egyaránt, mégis, egészen új tapasztalat lesz ez most mindenkinek, aki követi majd az eseményeket. Egy helyen lesz ugyanis a magyar válogatott, a szerencsések, akik részt vehetnek valamelyik mérkőzésen és a Budapest belvárosában szurkoló tömeg, akikről a nemzeti együttes a 2016-os Eb ideje alatt csak képeket és videókat láthatott. Lovrencsics Gergő, aki a 2016-os Európa-bajnokságon és most is a magyar válogatott oszlopos tagja, nemrég azt nyilatkozta, „jó lett volna egy teleport” Franciaországból Budapestre, mivel ők sem igazán hittek a szemüknek, hogy mi történik a magyar fővárosban. Mindezt annak ellenére, hogy negyvenezer magyar kelt útra, hogy a helyszínen buzdítsa a válogatottat. Lovrencsics ugyanebben az interjúban mindemellett azt is elmondta: ott, akkor megérezték a labdarúgás erejét.
Mert még ha sokan az ellenkezőjét is próbálják állítani, a labdarúgásnak bizony van ereje. A foci nem csupán egy sport, hanem egy olyan sport, amely kiemelkedő helyet foglal el a nemzet önbecsülését erősítő ügyek listáján. Nincs még egy olyan sportág, amelynek közvetítéseit ennyien követnék egyszerre a világon és amely ennyi ember szívének a középpontjában áll. És különösen fontos a futball a tizenötmillió magyar ember szívének, akik ilyenkor úgy érezhetik, hogy nincsenek határok és békediktátumok, csak nemzet van. Ha pedig a nemzeti tizenegyünk jól teljesít, akkor egy pillanatra megfeledkezhetünk a szétszakítottságérzésről, arról, hogy mi kicsik vagyunk és gyengék, és hogy mi vagyunk a legyőzöttek. A futball arra tanít, hogy a számbeli kicsinység nem ok a kishitűségre. Ezért a meccsek utáni szurkolói vonulás, az ünneplés a Nagykörúton, a Deák téren, a Margitszigeten, ezért a buszokon és villamosokon ugráló és egymás nyakába boruló emberek, az örömkönnyek és az a rengeteg mosoly, amit abban a két hétben lehetett látni az utcán, amikor a labdarúgó-válogatottunk 2016-ban legyőzte a sógorokat, majd döntetlent játszott az izlandiakkal és a portugálokkal. És ezért van az is, hogy az új Puskás Stadion 2019. novemberi átadóján telt ház fogadta az uruguayi válogatottat. A lényeg ekkor kivételesen nem a csapat teljesítménye vagy a mérkőzés eredménye volt, hanem hogy 67 ezer ember együtt, közösen énekelhette el a Himnuszt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!