Szelektív liberális állatvédők

A kettős mérce az állatvédelemben is felüti a fejét: senkit sem zavar a megsütött macska.

Forrás: NBC

A minap két érdekes videó került elém a Facebookon. A közös mindkettőben az volt, hogy állatok halála volt látható az anyagokon.

Az elsőn egy furcsán, futólépésben haladó fekete úriember volt megfigyelhető, aki maga mellett vezette jól megtermett és izgatottan viselkedő rottweiler harci kutyáját. Hősünk mögött egyszer csak megjelenik egy rendőrpáros, akik a kutyás emberhez hasonlóan erőltetett menetben haladnak. Nem futnak, inkább úgy tűnik, sietősen próbálják megközelíteni a tőlük láthatóan távolodni igyekvő fickót.

Majd a fekete úriember egyszer csak megérkezik egy ott parkoló kocsihoz, kinyitja a jármű hátsó ajtaját, komótosan bezárja a kutyáját, megfordul és odaballag a rendőrökhöz. Akikről ezen a ponton derül ki, miért követték a jómadarat, ugyanis megkezdik az igazoltatását. Pontosabb csak megpróbálják, mert az intézkedés alá vont egyén finoman szólva sincs elragadtatva a gondolattól, hogy rendőröknek kell megmutatni az igazolványát. Rasszista zaklatásként értékeli a dolgot, és ahogy azt már ilyen esetekben megszokhattuk, a szokásos ügymeneteknek megfelelően elkezd tiszta erőből ellenállni az intézkedésnek. Ekkor vesz váratlan fordulatot az esemény – mert az a legkevésbé sem váratlan, hogy egy fekete fiatalember ellenáll a rendőri intézkedésnek –, a kutya ugyanis, látván, hogy a gazdáját két idegen elkezdi húzni-vonni, kiugrik az autó lehúzott hátsó ablakán, és megtámadja a rendőröket. Az egyiket meg is harapja. Azok először pánikba esnek, de aztán előrántják a fegyverüket, és az egyik, a megtámadott, lelövi a morgó-vicsorgó ebet. A támadót, a járőrökre rontó agresszort ilyenkor meg kell állítani, ha máshogy nem megy, le kell lőni. Ami meg is történik. A kutya haláltusája pedig valóban szörnyű, sőt borzalom, aki meg mást mond, az egészen biztosan szív nélkül született.

De! Rendőrre támadni még egy kutyának is szigorúan tilos. A megtámadott rendőr ilyenkor persze mérlegelheti, hogy bizonyos budapesti liberális fiatalok mennyire fognak felháborodni és kiborulni, ha meglátják, amint önvédelemből a kutya ellen fordítja szolgálati fegyverét, csak épp nem érdemes. Ilyenkor az ember lő, amennyiben élete hátralevő részét két herével és hasonló számú alsó lábszárral szándékozik leélni.

De nézzük azt a bizonyos másik felvételt! A napsütötte Toscanában járunk, egészen pontosan a Livorno megyei Campiglia Marittima vasútállomása mellett. Az álmos és idilli olasz reggel különleges fényeiben egy egyre kevésbé tájidegen fekete bőrű urat látunk tüsténkedni. Közepes méretű tábortűzön készíti a reggelijét. Macskát. Nyárson.

Emberünk, aki a távoli Elefántcsontpartról érkezett új életet kezdeni meg új hazát és gyorsabb internetet keresni, talán mert nem beszéli az olasz nyelvet, talán mert túlságosan elmerül abban, amit csinál, nem hagyja magát egy pillanatra sem kizökkenteni. Ami teljességgel érthető, hisz minden bizonnyal már a kulináris élvezeten jár az esze, ami rá és az ízlelőbimbóira vár. Ezt onnan lehet minden kétséget kizáróan tudni, hogy egy helyi asszony ugyan biztonságos távolságból, de határozottan és kellően sokáig próbálja felhívni az egzotikus étel elkészítésén ügyködő szakács figyelmét arra, hogy ezen a haladást a hírből sem ismerő kontinensen a maradi őslakosok a macskákat nem megenni, hanem etetni és simogatni szokták. Ami nyilván furcsa lehet egy ilyen finom úriembernek, mint történetünk hősének.

Mindeközben békésen ropog a tűz, a macska is szépen pirul, a kabócák meg G-dúrban zúgnak a fákon, a finom tengeri levegő illata pedig már biztosan összekeveredett a közepesen átsült, lángon készült cirmos szagával.

Hogy mi lett a történet vége, nem tudni, de annyi szinte biztos, hogy az egzotikus országból származó migráns aznap reggel teli gyomorral ment a dolgára. Meg az is, hogy itt Magyarországon, a Facebookon a Black Lives Matter mozgalommal szimpatizáló liberálisoknak csak az egyik állat halála fájt. A lelőtt kutyáról készített videót ugyanis vírusként kezdték terjeszteni a neten, míg a „toszkán macska á la nyárs” munkacímet viselő, az elefántcsontparti séf sütögetését dokumentáló unikális felvételt valamiért egyetlen liberális állatvédő ismerősömnek sem akaródzott megosztania a Facebookon.

Ezt hívják úgy, hogy kettős mérce? Azt hiszem, igen.