Majd a fekete úriember egyszer csak megérkezik egy ott parkoló kocsihoz, kinyitja a jármű hátsó ajtaját, komótosan bezárja a kutyáját, megfordul és odaballag a rendőrökhöz. Akikről ezen a ponton derül ki, miért követték a jómadarat, ugyanis megkezdik az igazoltatását. Pontosabb csak megpróbálják, mert az intézkedés alá vont egyén finoman szólva sincs elragadtatva a gondolattól, hogy rendőröknek kell megmutatni az igazolványát. Rasszista zaklatásként értékeli a dolgot, és ahogy azt már ilyen esetekben megszokhattuk, a szokásos ügymeneteknek megfelelően elkezd tiszta erőből ellenállni az intézkedésnek. Ekkor vesz váratlan fordulatot az esemény – mert az a legkevésbé sem váratlan, hogy egy fekete fiatalember ellenáll a rendőri intézkedésnek –, a kutya ugyanis, látván, hogy a gazdáját két idegen elkezdi húzni-vonni, kiugrik az autó lehúzott hátsó ablakán, és megtámadja a rendőröket. Az egyiket meg is harapja. Azok először pánikba esnek, de aztán előrántják a fegyverüket, és az egyik, a megtámadott, lelövi a morgó-vicsorgó ebet. A támadót, a járőrökre rontó agresszort ilyenkor meg kell állítani, ha máshogy nem megy, le kell lőni. Ami meg is történik. A kutya haláltusája pedig valóban szörnyű, sőt borzalom, aki meg mást mond, az egészen biztosan szív nélkül született.