A szerdai második tárgyalási napon Szinessyné dr. Bardocz Krisztina bírónő a korábban tapasztalt szigorból mit sem engedve rendreutasította a tárgyalóteremben dolgozó kamerásokat, majd a harmadrendű vádlottat szólította a mikrofon elé. Cs. József harmadrendű vádlott fenntartotta írásbeli vallomását, és nem ismerte el bűnösségét. A bírónő legnagyobb meglepetésére szóbeli vallomáskiegészítéssel kívánt élni.
A vádlott K. Tamással való megismerkedéséről, munkájáról beszélt. A bírónő a vallomáskiegészítés közben megkérdezte a vádlottat, hogyan feltételezhette, hogy K. Tamás húszévesen komoly tapasztalatokkal bíró rendezvényszervező. Erre nem kapott választ. Cs. József azt azonban elmondta, hogy két helyszínbejárás is volt a végzetes január 15-i bulit megelőzően. Itt a karbantartóval együtt megállapították, hogy „minden rendben van”. Arra a bírói kérdésre, tisztában volt-e azzal, milyen előírásoknak kell megfelelnie egy ilyen rendezvénynek, úgy felelt, ezer főn felül orvost kell biztosítani. A bírónő elképedve megállapította, a rendezvényszervezéshez szükséges szakmai tudás hiányát mutatja, hogy a törvényi előírásokból körül-belül ennyit tud a vádlott.
Ezt követően a bírónő megmutatta a tragédia bekövetkezte után készített hatósági fényképeket, és szigorú kérdésekkel tesztelte a vádlott helyismeretét. – Azért a képek alapján megállapíthatjuk, hogy ez a terület nem egy gyönyörű valami, nem igaz – hangzott dr. Bardocz Krisztina költői kérdése. A vádlott sokadszorra is megsemmisült, de a feltett kérdéseket azért megválaszolta. Kiderült, hogy a rendezvény megrendezéséhez szükséges szerződést január 13-án kapta meg a vádlott, de mivel feszített határidőket kellett tartani, sietni kellett annak aláírásával.
Valami van
Egyszer csak csörgött a telefon. Tamás volt, és csak annyit mondott, hogy valami van – folytatta a vádlott a január 15-i éjszaka emlékeivel. – Mikor leértem, csak olyan hangokat hallottam, hogy valaki rosszul lett, valakit kihoztak, és történt valami.
Cs. József végig azzal védekezett, ő csupán a vendéglátásért felelt, ezért képtelen volt válaszolni arra a kérdésre, K. Tamás tisztában volt-e azzal, hogy január 15-én maximum 1800 ember bulizhatott volna a West-Balkánban. A bírónő ezt láthatóan csalódottan vette tudomásul. „Úgy tűnik, erre a kérdésre már soha nem fogom megkapni a választ.”
– Micsoda dolog az, hogy valaki más helyett aláír valamit? – dörgött az ellentmondást nem tűrő bírói kérdés. Cs. István ugyanis Papp László, az őt alkalmazó kft. vezetője helyett írta alá a fent említett szerződést, ráadásul a pecsétet is ráhamisították a dokumentumra.
Az ügyvédnek le kellett ülnie
Az írásbeli vallomásból az is kiderül, Cs. József nem tudott róla, hogy rendezvényszervező kollégája, K. Tamás a maximális 1800 helyett 4200 karszalagot hozott a tragikus este helyszínére. Miután az írásbeli vallomás és a Cs. József által említett résztvevők száma nem egyezett, sőt ő kedden már kétezer főről beszélt, a bírónő megkérdezte: hogy lehet, ez a szám egyre csak nő. A vádlott ügyvédje tiltakozott az ellen, hogy a bíró Cs. József szájába adjon bármit is, mire dr. Bardocz Krisztina felháborodottan tiltakozott, és székére parancsolta a vádlott védőjét.
A vallomásból végül kiderült: Sz. Győző, a West-Balkán ügyvezetője 1800 maximális férőhelyről beszélt, míg K. Tamás később már azt mondta Cs. Józsefnek, ő kétezer főre számít. Felmerül a kérdés: ha a harmadrendű vádlott tisztában volt vele, hogy 1800 főnél többen nem mehetnek be a West-Balkánba, miért nem tiltakozott ekkor. Arról már nem is beszélve, hogy K. Tamás korábban 4200 karszalagot rendelt január 15-re, vagyis már sejtette, hogy kétezernél is több vendég érkezik majd. A nyomozati anyagból utóbb az is kiderült, Sz. Győző megnyugtatta Cs. Józsefet, korábban már 4500 fő is bulizott az egykori Skála-épületben. A számok tengerében elmerülve a vádlott ügyvédje és a bírónő emelt hangon vitatkozott, végül az ügyvédnek kellett újra elnémulnia.
Számháború
Az ügyész ezután arra az ellentmondásra kívánt rávilágítani, hogy a január 15-i rendezvényt megelőzően Sz. Győző háromezres befogadóképességet említett Cs. József tanúvallomása alapján, míg a harmadrendű vádlott később már arról beszélt, hogy csak a harmadik emeletnek 1500-1700 volt a befogadóképessége. A vádlott kérdésre felelve még hozzátette, ő külön biztonsági szolgálatot nem küldött, ezt nem ő intézte.
Erre is válaszolt már a vádlott, ismételte mintegy tizenkét alkalommal a bírónő a vád és a védelem képviselőinek azon kérdéseire, melyek korábban valóban elhangzottak. Az ügyvédek közötti verbális „kard ki kardnak” a bírónő vetett véget erélyes hangon.
Az egyórás ebédszünetet követően a vádlottak egyik ügyvédje rögzítette: a tragikus estét megelőzően az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság munkatársai bejárták a területet, és megállapították, hogy a lépcső mérete megfelelő volt, és 3 fő/négyzetméterben állapították meg a rendezvény maximális létszámát.
Sz. Győző, a West Balkán Kft. ügyvezető igazgatója máshogy emlékezett, mint Cs. József. Azt állította, hogy K. Tamással soha életében nem találkozott, ellenben Cs. József és K. Tamás már november óta kapcsolatban álltak egymással egy korábbi buli szervezése céljából. Leszögezte, azon az épületbejáráson, melyről délelőtt szó esett, nem volt jelen. Ami ennél is fontosabb, kijelentette, hogy Cs. József bizony nem csupán a vendéglátásért felelős szervezőként volt jelen január 15-én, így jóval nagyobb a felelőssége a tragédia bekövetkeztében, mint eddig azt ő állította.
Semmit nem tudott, senkivel nem beszélt
K. Tamás vallomást ugyan továbbra sem kívánt tenni, azt azonban elmondta, amely programszervezési kötelezettségeket elvállalt, azokat teljesítette. Állítása szerint senkivel nem tárgyalt a feladatokról korábban, és nem is egyeztetett semmilyen formában más szervezőkkel. Ezenfelül senki sem tájékoztatta arról, mekkora kapacitású a West-Balkán. Ő kizárólag a programszervezésért, a szórólapok elkészítéséért és a reklámtevékenységért felelt. Felmerül a kérdés, akkor hogyan is végezhette a munkáját annak fényében, hogy a szervezési feladatok zöméért papíron ő felelt.
Cs. József ezután a „nap kérdését” kapta a bírónőtől. Ha az őt foglalkoztató kft.-ben neki aláírási joga sem volt, hogy lehetséges, hogy ő szignózta a január 15-i rendezvényre szóló szerződést. A szerződés szövegét meghallgatva kiderült, hogy abban egy sor sincs arról, miszerint kizárólag a vendéglátást kellene biztosítania a kft.-nek. A bírónő azt is kiemelte, hogy a Cs. József által említett szóbeli megállapodáskor teljesen másban egyeztek meg Sz. Győzővel, mint amit a szerződés tartalmaz.
Hiába a diszlexia
– Feladtam! – nyögte elkeseredetten a bírónő, miután harmadszorra is kifejtette Cs. Józsefnek a bérleti szerződéssel kapcsolatos aggályokat. Sz. Győző ugyanis azzal a megjegyzéssel küldte át a januári rendezvény szerződésének formanyomtatványát, hogy az ugyanaz, mint a decemberi bulihoz kapcsolódó szerződés. Akkor azonban Cs. József az összes rendezvényszervezési feladatot ellátta, ekképpen a januári szerződést szignálva ugyanerre szerződött. Innentől kezdve hiába védekezett azzal, hogy diszlexiás, és a szóbeli megállapodásban nem erről volt szó.
Azt sem tudták, hányan mennek be a Balkánba
R. István jó biztonsági főnökhöz méltón a tárgyaló ajtaján nehezen fért ugyan be, de a biztonság kedvéért úgy egyeztetett ügyvédjével, hogy nem észrevételezi a vádiratot, és nem tesz vallomást. Azt viszont írásbeli vallomásában megjegyezte, hogy nem volt ott az épületbejáráson, nem írták elő neki, hogy hány biztonsági őrt vonultasson fel a tragikus estén, és azt sem rögzítették, hogy számolni kellene a buliba érkező vendégeket. A beengedés annak ellenére folytatódott, hogy a bent lévő bulizók jelezték: akkora a tömeg, hogy nem bírnak felmenni a lépcsőn. – Felnéztem, és azt láttam, hogy full tele van a lépcső a másodikig – idéztek R. István írásbeli vallomásából. Akkor úgy vélte, a ruhatárnál torlódhatott fel a tömeg.
Ezután már csak azt látta, hogy ömlenek kifelé az emberek, néhányan azt mondták, megszúrtak valakit. Azt nem tudta megmondani, hogy a három áldozatot ki hozta ki. Ekkor még K. Tamás is azt kérdezte tőle, megszúrtak-e valakit. Teljes volt a káosz, senki sem tudott semmit.
Többezres bulikat tartottak
A vádlott úgy emlékezett, a korábbi nagyobb bulik esetében 2-3 ezer embert engedtek be a West-Balkánba. Úgy tudta, hogy a 2010 decemberében megtartott, „Kamionosok és k…vák” címet viselő rendezvényen több mint négyezren voltak. Szinte hihetetlen, de a vallomásban az is szerepel: egy esetleges kiürítés esetén a harmadik emeletről nyíló vészkijáratokon át a teraszon is el tudják majd ideiglenesen helyezni az embereket.
Azt a biztonsági főnök is leszögezte: Sz. Győző neki sem mondta soha, hogy probléma lehet abból, ha kétezer embernél többet engednek majd be az épületbe.
Az elhúzódó kérdések miatt több tanút, akiket szerdán hallgatott volna meg a bíróság, november 17-ére rendelte be a bírónő. A tárgyalás csütörtök reggel fél 9-től folytatódik.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
