„Folyamat-bűncselekményről beszélhetünk, a büntető törvénykönyv viszont az egyedi eseteket szabályozza jelenleg. Egyre súlyosabb bűncselekményekre kerül sor a dühkitörések következményeként. A bíróság nem kíváncsi a félelemben élő személyek mindennapos elnyomására, a lelki terrorra, kizárólag az egyedi erőszakos esetekre fókuszál” – jelentette ki a szervezet szakértője.
Osztrák és spanyol példát követhetnénk
Ausztria, Spanyolország pozitív példaként említhető, de Romániában, Albániában és Indiában is meghozták a hazánkban most kezdeményezett rendeletet. Ezekben az országokban speciális jogalkalmazókat képeznek. Ezek a rendőrök, jogi személyek maguk is tisztában vannak a bűncselekmények hátterével, így hatékonyabban tudnak fellépni. A jogalkotó ezekben a társadalmakban üzen a közösség tagjainak: az intim kapcsolatban elkövetett erőszak ugyanolyan bűnös, mint az ismeretlennel szembeni – hangzott el a sajtótájékoztatón.
A bántalmazók is szenvedtek
A bántalmazó családjában hetven százalékban ismert volt családi erőszak, a szexuális bántalmazás jelensége, hangsúlyozta a Sorsunk és Jövőnk Alapítvány elnöke. Urbán Erika kiemelte, az erőszak „öröklődése” is azt támasztja alá, hogy a társadalom elhallgatja a problémát. „Azokat a munkahelyeket, ahol a felettesek terrorizálják az alkalmazottakat, otthagyhatja a dolgozó, a gyermekét nevelő anya azonban nem hagyhatja ilyen egyszerűen hátra gyermekét, otthonát.”
Egy 2006-os adat szerint a családon belüli erőszak áldozatainak egészségügyi ellátására évente 400 millió eurót költ egy tízmilliós állam. Nincs tehát olyan gazdasági, erkölcsi érv, mely a családon belüli erőszak visszaszorítása ellen szólna – akár külön jogi szabályozással fellépve ellene.
