Pálos ünnep és emlékezés újratemetéssel

Újabb újratemetés tanúi leszünk április 30-án. Ezúttal egy pálos szerzetes, a koholt vádak alapján kivégzett Vezér (Vizer) György Ferenc földi maradványait helyezik el utolsó papi állomáshelyén, a petõfiszállás–pálosszentkúti kegyhelyen. A Rákoskeresztúri új köztemetõ 298-as parcellájából elõkerült csontjainak azonosítását kriminalisztikai kuriózumként tartják számon.

A Magyar Pálos Rend vezetõi az elmúlt év tavaszán kérték fel az Igazságügyi Szakértõi és Kutató Intézetek (ISZKI) fõigazgatóját, Susa Évát, hogy próbálják meg fellelni a Grõsz-per kilencedik rendű vádlottja, Vezér György Ferenc földi maradványait. Ismereteik szerint 1951. augusztus 3-án Vanay Frigyes álnéven temették el Budapesten, és sírja a Rákoskeresztúri új köztemetõ 298-as parcellájának 17. sorában, az 1-es számú helyén található. Az ISZKI szakmai csoportja folytatja a kutatást, végzi az exhumálást. A 298-as parcella az 1945 és 1951 között kivégzettek, börtönben meghaltak, háborús és politikai bűncselekményekben elítéltek nyughelye, akiket jeltelen sírokba temettek, és alapos a gyanú, hogy Vezér Ferenc csontjait is itt kell keresni. Rendelkezésre áll ugyanis az ISZKI kutatási adatbázisa, ismeretes az egykori temetési rend, támaszkodni lehet a különféle írott forrásokra – a börtön adataira, a Történeti Hivatal és az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára jegyzõkönyveire stb. A fentiekhez járul még az a tapasztalatsor, amelyet a szakmai csoport tagjai személyek korábbi keresésekor szereztek.

Többször elõfordult például akkoriban, hogy az elhantoláskor összekeverték az egy napon kivégzettek földi maradványait. Mint látni fogjuk, Vezér Ferenc esetében is ennek voltak tanúi az exhumálók. A kép azáltal bonyolódik, hogy a szerzetest álnéven temették el, és többféleképpen rögzítették eltemetési helyét. Az ISZKI szakmai csoportja tisztában volt azzal, hogy a Ferenc atya kivégzése (1951. augusztus 3.) elõtti és utáni napokon kik jutottak hasonló sorsra, illetve hová temették el õket. Megpróbálták tehát az írott források és a tapasztalati tényezõk segítségével elhelyezni a rendszerben, hogy Vezér Ferenc földi maradványait hol kell keresni. Végül a neki tulajdonított 17. sorban, a 2-es számú sírhelyen, illetve a temetõ nyilvántartása szerint az üresnek jelzett 17/6-os sírban találtak olyan csontmaradványokat, amelyekrõl feltételezték, hogy a szerzetesé is lehet – mivel hasonló tulajdonságokkal jellemezhetõk, de az életrajzi és biológiai paraméterek (37 éves, 175-180 cm körüli testmagasság, hosszú felsõ végtagok, kezelt fogak, fotók) nem elegendõk a magas szintû azonosság megállapításához. Épp ezért DNS-vizsgálathoz folyamodtak. A szerzetes rokonai – testvérei – is DNSmintát adtak, ugyanakkor a szakértõk arra kérték megbízóikat, hogy keressenek a kivégzett hagyatékában olyan személyes ereklyéket, amelyek hitelt érdemlõen tartalmazhatják Vezér Ferenc biológiai maradványát (DNS-ét).

Nyomra vezetõ bélyegek

A pálos rend fellelte és rendelkezésre bocsátotta Vezér Ferenc korabeli szakszervezeti könyvét – 1950. december 1. óta volt szakszervezeti tag –, amely abból az idõbõl származik, amikor a szerzetesrendek feloszlatását követõen már a minõségi paplanüzemben segédmunkásként dolgozott. A könyvecskében 1951 januárjában és februárjában beragasztott hat bélyeg található. No meg egy Lenin-idézet olvasható a Világ proletárjai egyesüljetek! jelszó alatt: „A szakszervezeteknek, melyek általában a kommunizmus iskolái, különösen a szocialista ipar igazgatásának… iskolájául kell szolgálniuk a munkások egész tömege, majd pedig valamennyi dolgozó számára is.” Ami a bélyegeket illeti: nagy volt az eshetõség arra, hogy Vezér Ferenc „nyalta be” a könyvecskébe õket, és ily módon nyálával rögzült a DNS-e! Magyarul: ebbõl a bélyegbõl DNS különíthetõ el. A laboratóriumi vizsgálatok kriminalisztikai kuriózumhoz vezettek. Az ISZKI DNS-laboratóriumának genetikai szakvéleménye alapján 99,96 százalékos a valószínûsége annak, hogy a bélyeget „nyaló” személy (néhai Vezér György Ferenc) és a 298/17/2 számú sírból kihantolt csontmaradványok összetartozóak. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete Archeogenetikai Laboratóriumának mitokondriális DNS-vizsgálata 89,84 százalékban megerõsítette a fenti állítást.

Bencés gimnáziumból a pálos rendbe

Mit kell tudni Vezér György Ferencrõl? A Szatmár megyei Szaniszló faluban született 1914. március 23-án. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd 1935-ben belépett a pálos rendbe, ahol a Ferenc nevet kapta. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Pécsett végezte, itt szentelte pappá a püspöki magánkápolnában Virág Ferenc megyés püspök 1940-ben. A budapesti Sziklatemplomban kezdte papi munkáját, ezt követõen 1942-ben házgondnoki megbízást kapott a Kiskunfélegyháza melletti Pálosszentkúton. „Ez a pálos szerzetes buzgó, derûs, mindenkit szolgáló és közkedvelt lelkipásztor volt – írta róla Tomka Ferenc. – Prédikációiban többször figyelmeztetett a materialistaateista rendszer veszélyeire.” A szovjet csapatok bejövetelekor, 1944 decemberében Soltvadkerten, ahol a rendnek pincegazdasága volt, az óvóhelyre menekült nõk védelmében birokra kelt egy fegyverrel hadonászó szovjet katonával, aki nõket akart magával vinni. Az orosz fegyvere véletlenül elsült, amely a katona halálát okozta. Késõbb ez lett a Vezér Ferenc elleni vád alapja: szovjet katonák megölésére csoportot szervezett – állították. „A nép úgy néz a papjára, mint valamikor a zsidó nép Mózesre – írta 1945-ben. – Ki segíti? Ki pártfogolja? Nem! Nem hagyhatom el õket. Pedig sok kellemetlenség érhet, sõt életembe is kerülhet.” Kommunistaellenes kijelentései miatt a rendõrség 1945 áprilisában õrizetbe vette, de két és fél hónapi fogság után szabadon engedték. 1946 elején a rendtartomány második tanácsosává nevezték ki. Rövid pécsi tartózkodás után, ismét Pálosszentkúton, a helyi lelkészség vezetõje lett, majd ellátta a rendház gondnoki teendõit is. Július közepétõl szeptember végéig újabb letartóztatás várt rá, utána pedig eltûnt az õt keresõ szemek elõl. A következõ napon már kereste a szovjet különítmény.

Halálos ítélet gyorsított eljárással

Markievicz Péter rendfõnök 1947 áprilisában a budapesti Sziklatemplomba helyezte. Hatalmas feladat hárult rá, a bombázások okozta károkat kellett rendbe hozni. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatását követõen is a fõvárosban maradt, és segédmunkás lett egy minõségi paplanüzemben. Kétszer is megváltoztatta lakóhelyét, és Vastag György álnéven jelentkezett be, mégis rábukkantak 1951. március 20-án, és az ÁVH most már nem engedte ki többet a karmaiból. Vezér Ferenc az elsõ pálos rendi szerzetes volt, akit 1951 tavaszán elfogtak, hogy utána újabb pálosokat vegyenek õrizetbe. Ennek az évnek a nyarán robbantották ki a Grõsz József kalocsai érsek elleni koncepciós pert azzal a céllal, hogy a Mindszenty- per után újabb csapást mérjenek a hívõkre, az egyházra és a keresztény magyarságra. A Grõsz-perbe beletartozott a társvádlottak elítélése is. „Amalgámpernek” kell lennie – fogalmazott Révai József, a párt fõideológusa –, azaz bele kell ötvözni olyan embereket is, akik révén bizonyítani lehet, hogy az egész egyház reakciós, a szerzetesrendek züllöttek, tagjai pedig gyilkosok. Amíg Vezért a fõperben ítélték halálra, állítólagos bűntársait titkos tárgyaláson. Vezér Ferencet egyrendbeli gyilkossággal, többrendbeli gyilkosságra való felbujtással, valamint a népek háború utáni békés együttműködésének megbontására irányuló bűntettel vádolták.

A letartóztatottak közül néhányan – kényszer hatására – a szerzetes ellen vallottak, de az atyával együtt kivégezték õket is. Vezér Ferencet rettenetesen megkínozták, mégsem tört meg. Még a halálraítéltek zárkájában is, a legutolsó percig társainak lelki támasza és vigasztalója maradt. Gyorsított eljárással, 1951. június 28- án ítélte halálra a vérbíró Olti Vilmos, a Budapesti Népbíróság elnöke a Markó utca 27. szám alatti esküdtszéki teremben. A kegyelmi kérvényt elutasították, s július 31-én a Legfelsõbb Bíróság megerõsítette az ítéletet. A kötél általi kivégzést augusztus 3-án reggel 7 órakor, a Kisfogház udvarán hajtották végre. A Legfelsõbb Bíróság Elnöki Tanácsa 1992. február 17-én Vezér Ferenc pálos szerzetest felmentette a vádak alól, és megállapította, hogy nem követett el bűncselekményt.

Interjú Bátor Botonddal.

– Miért volt fontos önöknek, hogy megtalálják Vezér Ferenc földi maradványait? – kérdeztük Bátor Botondot, a Magyar Pálos Rend tartományfõnökét.
– Régóta foglalkoztat bennünket az élete, mártíromsága. 2008 tájékán kaptuk meg az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárából azokat az iratokat, amelyek a pálos perekkel kapcsolatosak. Ez újabb lökést adott ahhoz, hogy Ferenc atya földi maradványait is megtaláljuk. Az exhumálást nagy részben a rend finanszírozta, de segítséget kaptunk az államtól, a miniszterelnök- helyettesi hivataltól és a kegyeleti bizottságtól is. Senki se gondolja, hogy Ferenc atya azért hajtotta hurokba a fejét, hogy hatvan évvel késõbb több ezer ember megemlékezzen róla. A hite adta az erõt ahhoz, hogy hûséges maradjon a nemzethez, a rendhez, és védelmezze a rászorulókat. A hite bátorításra sarkall ma is bennünket. Ki emlékszik már arra a bíróra, aki Ferenc atyát elítélte? Ki emlékszik arra a hóhérra, aki kivégezte? De Vezér György Ferenc nevét majd õrzi az utókor, és különösen az újratemetés után.

– Azt mondta, hogy bátorításra sarkallja Ferenc atya ma is önöket. Miért van erre szükség?
– Mert napjainkban is sok támadás éri a hazai pálos rendet. Olyanfajta szellemi áramlatot próbálnak beleépíteni a pálos rend világába, amelynek semmi köze sincs a kereszténységhez vagy a katolikus egyházhoz. Ugyanakkor a jelenlegi, a most élõ és itt mûködõ pálosokat nem tartják magyar pálosoknak, hanem a lengyelekhez tartozó kis oldalágnak. Van egy politikai színezetû mag, amely ezt a nézetet erõteljesen képviseli. Ha valaki Vezér Ferenc atyára vagy kortársaira, Bolyós Ákosra, Homonnay Miklósra, Máthé Péterre, Bihar Tádéra úgy tekint, mint igaztalan magyarokra, akik a hitükért, a meggyõzõdésükért megjárták a börtönt, az szégyellje magát! Ezek az atyák 1989-ben újraindították a rendet, és elévülhetetlen érdemük van abban, hogy a pálos rend a mai napig él és jelen van a hitéletben. Hogy ez a rend nem magyar? Tisztában vagyunk azzal, hogy van egy politikai erõ, amely megpróbálja meggyengíteni ezt a vonulatot. De a délibábos mesékkel nem lehet az ország sorsát elõbbre vinni. Mi a lényegre szeretnénk felhívni az emberek figyelmét, ami Ferenc atya életét is jellemezte: végezte a munkáját, a feladatát, amit a Jóisten a Sziklatemplomban és Pálosszentkúton rábízott. A lelkek gyámolítását, erõsítését tûzte ki célul, és pálos szerzetesként imádkozott értük. A hite azt jelentette, hogy szemét egy célra függesztve mert cselekedni, és vállalta a kockázatot. Rendkívül jó szónok volt, és annak idején ez is bûnnek számított. A hétköznapi életben nekünk is tanúságot kell tennünk a hitünkért, ezért is fontos az újratemetés.

Huszonhárman maradtak

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy a DNS-minták segítségével azonosították Ferenc atya földi maradványait?
– Nagy öröm és meghatottság járta át a szívemet. És mindjárt eszembe jutott, hogy milyen örömmel fogadják majd a hírt szülõfalujában, Szaniszlón, amely ma már Románia része, Nagykároly mellett, közel a magyar határhoz. Két testvére él, idõs emberek, találkoztam velük. Nagy élmény volt a szaniszlói látogatásunk, a templomban miséztem, gyóntattam, sokan voltak jelen a szertartáson. A falubeliek egy különbusszal jönnek majd április 30-án Pálosszentkútra, a temetésre.

– Hogyan sikerült megtalálni Ferenc atya szakszervezeti könyvét?
– A pécsi pálos kolostor archívumában sok dokumentumot, iratot, könyvet õrzünk, s ezek között volt a könyvecske is.

– Ezzel lezárult a kivégzett pálosok exhumálásának története?
– A rendelkezésre álló ismeretek szerint mindenkirõl tudjuk, hogy hol temették el. Három olyan pálos van, akiket nem végeztek ki, de nem természetes halállal haltak meg. Egyikük Csellár Jenõ atya, aki a letöltött börtönbüntetése után 1956-ban az egyesült államokbeli pálos kolostorunkba vándorolt ki, a mai napig tisztázatlan autóbaleset áldozata lett 1959-ben. Ács István 1951 áprilisában menekülés közben a vonat alá esett. A boncoló orvos azt mondta az egyik pálos atyának, hogy lõtt sebeket találtak a testén. A börtönévek után Vincze Tihamér is Nyugatra távozott. Az elsõk között volt, aki elmondta odakint, hogy mi zajlik Magyarországon. Svájcban halt meg, megmérgezték.

– A magyar pálosok most hányan vannak?
– Huszonhárman vagyunk. Amikor 1989-ben újraindult a rend, én akkor léptem be. Ezt megelõzõen két generációról beszélhetünk: az ötvenes évek elõtti nemzedék kolostorban élt, illetve azok, akik titokban tettek fogadalmat a renden belül a hatvanas években, s egyházmegyés papként szentelték fel õket. Ennek a két generációnak a rendszerváltozáskor 15 pálos tagja volt. Azóta az idõsek, akik ’50 elõtt éltek, már mind meghaltak. A második nemzedék tagjai közül heten élnek.

– A Sziklatemplomban is õrzi valami Vezér Ferenc emlékét?
– Igen. Amikor Ferencz Béla erdélyi származású fafaragó mûvész elkészítette a Szent István-kápolna fafaragásait, és 1992-ben kifaragta az elsõ oltárt, azt Ferenc atya emlékére szenteltük fel.

(Kő András)