Az ellenzék egyetlen esélye

A tehetségtelen emberek soha nem okoznak csalódást. Ezért van úgy, hogy mostanában az ellenzék tevékenységét szemlélve senkiben nem munkál ez az érzés.

Az új népfrontpolitika egyelőre Gyurcsány pártjától a Jobbikig húzódik Fotó: Teknős Miklós

A tehetségtelen emberek soha nem okoznak csalódást. Ezért van úgy, hogy mostanában az ellenzék tevékenységét szemlélve senkiben nem munkál ez az érzés. Eltűntek a fajsúlyos politikusok, kiürült a rendszer, és ami a legfontosabb: utánpótlásnak nyoma sincs. Néha feltűnik egy-egy figura, akiben mindig a nagy reménységet látják, de aztán hamar kiderül, hogy mégsem ő volt az.

A legtöbb embernek az is megoldhatatlan problémát okoz, ha meg kell neveznie az MSZP vagy a Jobbik mostani elnökét. Az LMP frakcióvezetőjének a személye pedig akár tízmillió forintos kérdés is lehetne egy vetélkedőben.

Jól mutatja a szocialisták állapotát, hogy a párttal összefüggésben csak Kunhalmi Ágnes valóban felejthetetlen produkcióit lehet felidézni. Ő néha szándékosan nekiront egy bezárt ajtónak, de nemrég, vezető oktatáspolitikusként, a fojtani szó leírásával gyűlt meg a baja. Egyébként pedig mutasson valaki egy huszonévest, aki azt mondja magáról, hogy MSZP-s. Még ha valami megmagyarázhatatlan okból van is ilyen, nyilvánosan be se merné vallani, mert annyira kínos.

Schiffer András viharos távozása után mára az is egyértelműen kiderült, hogy nem lehet más a politika. Személyében az utolsó komoly szürkeállománnyal rendelkező politikus is kilépett az ellenzéki politikai erőtérből. Az úgynevezett ökopártból egy mindenfajta ideológiát nélkülöző politikai alakulat lett, amelyet az országgyűlési választások után kölcsönös vádaskodások, tettlegességig fajuló viták, felfüggesztések és kilépések jellemeznek.

A Jobbik korábbi elnöke, Vona Gábor a pártját ebek harmincadjára juttatva jelenleg vloggerként tengeti az életét. Az ő egyik legfontosabb feladata, hogy kiderítse, „a NER-ből fakad-e az, ami ma Magyarországon van, vagy a társadalomból fakad a NER”. Ezt egyébként azért kell mindenképpen megfejtenie, mert úgy gondolja, csak így lehet lebontani a rendszert, vagyis megbuktatni Orbán Viktort.

Hajmeresztő, de a Demokratikus Koalíció az egyetlen párt azon a térfélen, amelynek a kommunikációjából világos vízió rajzolható fel. Igaz, ezt a jövőképet – talán nem véletlenül – elég kevesen támogatják, Gyurcsány Ferenc személyét pedig a nagy többség elutasítja. Tegyük hozzá, őt ismeri a teljes lakosság. Tett róla.

A balliberális oldal gyakorlatilag összevissza beszél, hiányzik a stratégia, az agytröszt. Egy évtized alatt arra sikerült rájönniük, hogy kizárólag teljes (!) összefogással buktatható meg a Fidesz. Erre azonban eddig többnyire képtelenek voltak, van itt ugyanis egy Jobbik névre hallgató hajtűkanyar, amelyet képtelenek bevenni.

Mert ugye mindenki emlékszik még arra, hogy az elmúlt tizenöt évben, amikor a Fidesz egy tízfős településen a helyi önkormányzati ülésen egy villanykörte beszerzése miatt együtt szavazott a Jobbikkal, akkor az egész balliberális oldal náci veszélyt emlegetett.

A „botrányos összeborulásról” sokszor a külföldi fősodratú média is azonnal beszámolt. Most ezek a hivatásos rettegők próbálnak összefogni, szövetséget kötni azzal a Jobbikkal, amelyet egy volt szkin­hed irányít. Lehet, hogy nekik előbb-utóbb sikerül, de a választóknak sokkal nehezebben megy majd.

Itt tartunk most, úgy tűnik, az ellenzék egyetlen esélye a nyerésre, ha a saját vereségére fogad.