Május 26-án akár évtizedekre is eldőlhet a kontinens jövője. Győzhet a józan ész, igent mondhatunk az életre, Európa visszatérhet a hagyományaihoz, megőrizheti a keresztény kultúrkörből táplálkozó életformáját, ahelyett, hogy feloldódna a túlnépesedett afrikai kontinensről áttelepítendő felbecsülhetetlen tömegben. A gyermekvállalás, a családalapítás nem megmosolyogni való vaskalapos gondolatnak, a nemzet és a haza sem nacionalista szélsőségnek minősül majd, mint ahogy egyes „haladó” intellektusok hirdetik manapság. A megszületendő embereket robotokkal helyettesítő rémálomszerű tervek is legfeljebb tudományos-fantasztikus filmek forgatókönyvíróinak adhatnak muníciót.
Bár a hivatalos kampány még nem kezdődött meg, a választási harc már javában zajlik. A magyar kormány hétpontos tájékoztató akciójára érkező dühödt brüsszeli felhördülés a bevándorláspárti erők kétségbeesésére utal, de akarva-akaratlan a nemzetek Európájának híveit segíti. Junckerék össztüze, ami Orbán Viktorra és a Fideszre zúdul, amellett, hogy a kampány középpontjába állítja hazánkat, feltüzeli az unió bevándorlásellenes pártjait és azok szimpatizánsait. Ez pedig növelheti az esélyeiket májusban.
A győzelem azonban még csak távoli lehetőség, a voksolás kimenetele bizonytalan. Tény viszont, hogy a korábbi, sokak szerint tét nélküli, ezért alacsony részvételt hozó uniós választásokkal ellentétben ezúttal minden szavazatnak jelentősége lehet.
Ez nem pártkérdés, a jövőnkről van szó.
Arról, hogy Európa a mi hazánk maradjon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!