Egy voks Európáért

Május 26-án akár évtizedekre is eldőlhet a kontinens jövője. Győzhet a józan ész, igent mondhatunk az életre, Európa visszatérhet a hagyományaihoz.

Debrecen, 2016. október 2. Egy választópolgár leadja szavazatát a debreceni Közép utcai óvodában kialakított 133. szavazókörben a kvótareferendum napján, 2016. október 2-án. A népszavazást a nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítésével kapcsolatban írták ki. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

Európa nem válhat a világszerte veszélyben lévő többmilliónyi ember új hazájává – ezt Helmut Kohl fogalmazta meg Aggodalom Európáért című, magyar nyelven 2016-ban megjelent könyvében. Ha egy mondatban kellene összefoglalni a május 26-án esedékes európai parlamenti választás tétjét, a néhai kancellár figyelmeztetésénél nehéz megfelelőbbet találni.

Először a 2015-ben ránk zúduló migránsáradat mutatott rá kíméletlenül a több évtizedes jóléttől elpuhult, önmagát ideológiai dogmákkal gúzsba kötő nyugati társadalmak sebezhetőségére, az egészséges életösztönből fakadó önvédelmi képesség hiányára. A tömeges, illegális bevándorlás megoldhatatlan feladatot jelentett Európának, feltartott kezekkel álltak a világ vezető gazdasági, katonai hatalmai közé tartozó államok is az Ázsiából és Afrikából ismeretlen céllal, többnyire valódi okmányok nélkül, végeláthatatlan sorokban a kontinens belseje felé vonuló százezrek előtt. Sőt egy darabig ünnepelték a jövevényeket, és invitálták azokat, akik még nem indultak el a hazájukból az európai kalandra.

A keserű valóság, a véres terrorakciók, a migránsok által tömegesen alkalmazott erőszak, a bűnözés ugrásszerű növekedése az addig idilli német, francia vagy éppen olasz kisvárosokban kijózanító pofonok sorozataként érte a polgárokat. A multikulturális társadalom illúziójából lassan felébredő emberek egyre erősödő nyomást gyakorolnak a régi elitre, az esztelen, önfelszámoló politika gyökeres megváltoztatását követelve.

Európa ébredezik, de a szakadék továbbra is óriási az uniós vezetők, illetve az átlag citoyenek jövőképe között. Előbbiek láthatóan ragaszkodnak a bevándorlást ösztönző terveikhez, amelyek összhangban állnak a világot határok és nemzetek nélkül, egyetlen hatalmas piacként vizionáló globalista körök céljaival. Közülük a spekuláns Soros György az, aki névvel, arccal és persze dollármilliárdokkal és az ebből fenntartott hálózattal állt a küzdelem élére. Ám az elkötelezett bevándorláspárti uniós vezetőkkel és EP-képviselőkkel szemben formálódik egy fokozatosan bővülő erőtér, amit a magyar kormányhoz hasonlóan gondolkodó európai politikusok és pártok alkotnak.

Május 26-án akár évtizedekre is eldőlhet a kontinens jövője. Győzhet a józan ész, igent mondhatunk az életre, Európa visszatérhet a hagyományaihoz, megőrizheti a keresztény kultúrkörből táplálkozó életformáját, ahelyett, hogy feloldódna a túlnépesedett afrikai kontinensről áttelepítendő felbecsülhetetlen tömegben. A gyermekvállalás, a családalapítás nem megmosolyogni való vaskalapos gondolatnak, a nemzet és a haza sem nacionalista szélsőségnek minősül majd, mint ahogy egyes „haladó” intellektusok hirdetik manapság. A megszületendő embereket robotokkal helyettesítő rémálomszerű tervek is legfeljebb tudományos-fantasztikus filmek forgatókönyvíróinak adhatnak muníciót.

Bár a hivatalos kampány még nem kezdődött meg, a választási harc már javában zajlik. A magyar kormány hétpontos tájékoztató akciójára érkező dühödt brüsszeli felhördülés a bevándorláspárti erők kétségbeesésére utal, de akarva-akaratlan a nemzetek Európájának híveit segíti. Junckerék össztüze, ami Orbán Viktorra és a Fideszre zúdul, amellett, hogy a kampány középpontjába állítja hazánkat, feltüzeli az unió bevándorlásellenes pártjait és azok szimpatizánsait. Ez pedig növelheti az esélyeiket májusban.

A győzelem azonban még csak távoli lehetőség, a voksolás kimenetele bizonytalan. Tény viszont, hogy a korábbi, sokak szerint tét nélküli, ezért alacsony részvételt hozó uniós választásokkal ellentétben ezúttal minden szavazatnak jelentősége lehet.

Ez nem pártkérdés, a jövőnkről van szó.

Arról, hogy Európa a mi hazánk maradjon.